2008. szeptember 17., szerda

Halom hasított fa?

8.A) Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei túlzott mértékben reagálnak az olyan változásokra, amelyeket nem tudnak irányítani

Ezt nagyon egyszerű megérteni. Gyermekkorában nem volt beleszólása az ügyekbe. Az alkoholista szülő ráerőszakolta az életét, éppúgy, mint a környezetét is. Felnővén pedig ezt meg kellett fordítania ahhoz, hogy az egészet túlélje. Nekilátott tehát a körülötte lévő személyek és dolgok gondját viselni. Ez nagyon fontossá vált, és így is maradt. Megtanult jobban bízni magában, mint bárki másban, mert lehetetlen számára, hogy egy másik ember ítéletében higgyen.

Ennek eredménye az, hogy gyakran megvádolnak azzal, hogy mindenkit irányítani akarsz, merev vagy, nem spontán. Ez valószínűleg igaz. De nem abból származik, hogy mindent a magad módján akarsz tenni, mert elkényeztetett vagy, illetve nem vagy hajlandó meghallgatni mások ötleteit. Ez abból a tényből fakad, hogy ha nem te irányítasz, ha hirtelen változás következik be, anélkül, hogy te is részt tudnál venni benne, rögtön elveszted az uralmat az életed felett.

Ez eltúlzott reagálás, melyet a múltbeli tapasztalatok okoznak; majdhogynem akaratlan reflex. Amikor később visszagondolsz a reakcióidra és viselkedésedre, butának érzed magad, de az adott helyzetben egyszerűen képtelen voltál visszakapcsolni a sebességből.

8.B) "Akár egy halom hasított fa..."

Akár egy halom hasított fa,
Hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nics, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra. (József Attila: Eszmélet)

Rendszerint azok a helyzetek, amelyekhez mások könnyedén alkalmazkodnak, az alkoholbetegek felnőtt gyermekeinek nehézséget jelentenek. A túlzott reakciók általában az ember múltjával hozhatók kapcsolatba. Valami hasonló már sokszor megtörtént, főként gyerekkorban. Egy váratlan esemény olyan, mint az utolsó csepp, amely már túlcsordul a pohárból. Visszaidézi valamennyi tervet, amelyet sohasem valósítottak meg, az összes be nem tartott ígéretet, és azokat a büntetéseket, amelyeket nem tudtál "bűnöddel" kapcsolatba hozni.

Ez történik, amikor hirtelen szétfoszlik a városnézés terve, amikor valaki elkésik... Pillanatok alatt ismét átéled a gyerekként megtapasztalt fájdalmakat, és eszedbe jut régi fogadalmad, hogy senki, soha többé senki nem fogja ezt veled ismét megtenni.

Nagy önismeret kell ahhoz, hogy megbirkózzunk ezzel a problémával. Az első, amit tenned kell az, hogy vedd észre, amikor túlzottan reagálsz:
  • Helytelen a reakciód az adott helyzetben?
  • Egy olyan valaki mondja, hogy túl lőttél a célon, akinek adsz a véleményére?
  • Ésszerűtlenül viselkedsz?
  • Érdemes ilyen erősen reagálni?
  • Mit válaszolsz, ha valaki azt mondja neked: "Miért olyan nagy dolog ez? Miért kell ennek ekkora feneket keríteni?"
Ha az utóbbi kérdésre védekező magatartást veszel fel, akkor túlzott mértékben reagáltál. Amennyiben így van, kérdezd meg magadtól:
  • Mi volt az, ami így felnagyította a helyzetet?
  • Miért fontos neked annyira, hogy a segítséged nélkül történt a változás?
  • És ez mit jelentett számodra?
  • Megtörtént már ez előbb is?
A belátás hiánya keltette azt az érzést, hogy akarattal követtek el ellened igazságtalanságot. Az effajta gondolkodás kiterjesztése az élethez való paranoiás hozzáállás alapja. Kialakulhat ez a szélsőséges viselkedés, ha nem érted meg, hogy túlzott reakciód a múltad eredménye. Figyeld meg ezeket a megnyilvánulásaidat, és nézz mögé, hogy mi az, ami a múltadból ezt okozhatta.

Egy másik mód a változtatásra az, ha megváltoztatod a napirendedet. Vess egy pillantást a napodra:
  • Merev vagy a tervezésben?
  • Tudsz új útvonalakon hazamenni?
  • Lehetséges, hogy szerda helyett csütörtökön vásárolj be ezen a héten?
  • Úgy cserélgeted a feladataidat, hogy ne okozz magadnak túl nagy felfordulást?
A megszokott rendet megtörni nehezebb, mint gondolnád. De így egy kicsit rugalmasabbá válhatsz. A rugalmasság az életed egyik területéről lassanként átszivárog majd másokra is. Meglepődsz, hogy milyen pontosan illeszkedtél a megszokott rendbe, és milyen gondosan tervezted meg eddig a napjaidat. Időről-időre talán felrúgsz mindent, és egy másik irányba kezdesz el rohanni, mintha saját magad ellen lázadnál. Valószínű azonban, hogy a kivitelezés terén inkább a megszokás embere vagy.

A lazítás téged is fellazít majd, és elég szabadságot nyújt ahhoz, hogy mindazt befolyásold, amit csak tudsz, valamit elfogadd azokat a dolgokat, amelyeken képtelen vagy változtatni. Ez nem azt jelenti, hogy mindennek tetszenie kell, ami csak történik. Nem az a cél, hogy ne érezz csalódást, ha egy nem várt változás bekövetkezik, hanem az, hogy ez a változás ne taroljon le; mert nem törvényszerű, hogy az egész lényedre hatással legyen.

Nincsenek megjegyzések: