2009. március 31., kedd

Mikor van?

A varsói gettólázadás (1943. április 19.) kitörésének évfordulója alkalmából az izraeli kormány döntése értelmében minden évben megemlékeznek a második világháború hat millió zsidó áldozatáról. Az emlékezés már túllépett Izrael határain és szerte a világban a kegyetlen fájdalom napja lett a holocaust-emléknap. A Gergely-naptár szerint minden évben más napra esik, a zsidó naptár szerint niszán hó 27. napja.

Az ENSZ-közgyűlés január 27-ét (az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábor felszabadításának napját) 2005. november 1-jén nyilvánította nemzetközi holokauszt-emléknappá.

Most mikor van hát?

Talán minden nap, amikor egy ember megmentése fontosabb egy intézmény fenntartásától?
Vagy amikor majd egyik biológiai faj sem növekedhet a másik kárára?
Esetleg egy olyan jövőben, ahol elborzadunk a bennünk élő farkas (vagy sakál) brutalitásától?

2009. március 30., hétfő

Crescit sub pondere palma!


Teher alatt nő a pálma! - ezzel a képpel bocsátott utamra Nagy Sándor nyugdíjas református lelkész. Egyik vasárnapi istentisztelet után annál az úrasztalánál álltunk, ami mellett pár hetes koromban (anno) megkereszteltek. Arról is mesélt, hogy a második világháborúba való belépéskor - mielőtt elindult volna a frontra -, bement az üres templomba és felütötte az ott tartott Bibliát. A könyv Izajás (Ézsaiás) 43,2-nél nyílt ki:

Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok,
és ha a folyókon, azok nem borítanak el;
ha tűzben jársz, nem égsz meg,
és a láng nem perzsel meg téged...

Ma tartottuk a Megállóban a 2.0-ás EMK tréninget. Most csak az önként jelentkezők jöttek, így nem váratlan fordulat, ha azt mondom, hogy tapintható volt a különbség. A beszélgetés során többször előjött, hogy a zsiráf-nyelv nem ügyes manipulációs eszköz arra, hogy a társunkat rávegyük az akaratunk szerinti cselekvésre, vagy elkerüljük a döntéseink következményeit. Hazafelé az körvonalazódott számomra, hogy az üzenetem lényege ezeknek a fiataloknak így summázható: az életnek súlya van. Hogy az alkalmas időt el lehet szalasztani, hogy nincs minden esetben újabb játék vagy NEXT billentyű...

Valahol Bandi Bácsinál olvastam a fenyő imáját. A hóval rakott ágak súlya alatt nyögve a fa panaszkodik. Válaszul azt kapja, hogy ezek a nehéz hópelyhek nemsokára a tűleveleit fogják mosni és a gyökerét öntözni.

2009. március 29., vasárnap

Tények

Az ételnek 7 másodpercre van szüksége ahhoz hogy a szájból a gyomorba érjen.
Egyetlen hajszál tud akár 3 kg-ot is tartani.
Egy férfi pénisze háromszor akkora mint a hüvelykujja.
Az emberi csípőcsont stabilabb mint a beton.
A nők szíve gyorsabban ver mint a férfiaké.
A lábon kb. 1 billió baktérium található.
A nők dupla annyit pislognak mint a férfiak.
Az átlag ember bőre kétszer olyan súlyos mint az agya.
A testnek 300 izomhoz van szüksége már ahhoz is hogy lazán álljon.

A nők most készen vannak az olvasással.
A férfiak még mindig azzal vannak elfoglalva, hogy összehasonlítsák a hüvelykujjukat a...

2009. március 27., péntek

Különös


Benjamin Button valamikor az első világháború végén születik nyolcvan évesnek és egyre csak fiatalodik, ahogy múlnak az évtizedek. A szeme előtt pereg le a gazdasági válság, túléli a második világháborút, már fiatalember mire kitör a hidegháború, de békén, válságon és háborún is átível egy különös szerelem története.

A főszereplők: Brad Pitt és Cate Blanch

A sztori eredeti, a változó korok érzékeltetése képileg jól sikerült. Itt-ott becsúszott egy hatásvadász elem. Mondtuk is Ciklonnal, hogy most jön a Hét év Tibetben... Amikor Pitt napszemkóban vitorlázik, na az megér egy misét. De ne legyek igazságtalan: jó csak úgy hátradőlve mosolyogni, meg belegondolkozni, hogy mi a titka az életnek. Miért találkozunk, amikor annyi módon el is húzhatnánk egymás mellett.

2009. március 25., szerda

Álljunk meg egy szóra: b*szni

Grétsy László egyik híres előadás-részlete következik.

Helyzet
Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli őket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra távozik, a két fiú között a következő párbeszéd alakul ki:

-- Baszod, mi?
-- Á!
-- Át akarsz baszni, mi?
-- Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg! Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!

Magyarról magyarra
-- Lefeküdtél vele, mi?
-- Á!
-- Becsapsz, mi?
-- Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el! Ez aztán váratlan fordulat! Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!

Nem vitás, a fenti kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtől sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejező, milyen hatékony a nyelvünk!

Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki.

Külön fel szeretném hívni a figyelmet a baszik baszni fordulat rendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés! ("Baszik baszni" = "Nem hajlandó szeretkezni", de "Baszni baszik" = "Nemi életet él ugyan..." és úgy folytatódhatna például: "...csak épp nem énvelem..." Micsoda különbség!)

2009. március 24., kedd

Jézus ízesítésű chips

A tej ízű ital, és a mennyország ízű házasság már-már hétköznapi számba mennek. A Jézus ízű chips-et eddig inkább az ünnepi számba fogadtam.


Tegnap este Balázzsal beszélgettünk. Szóba került az ima és az eucharisztia is. Meg sem kísérlem visszaadni a gondolatok eleven hullámzását. Egy részletet emelek ki csupán. Maga a létezés, sok megnyilvánulásában eucharisztikus. Primer szinten az étkezés, ami nem csupán táplálkozás, hanem hálaadás, a biológiai közösségre mondott igen. Lelki-szellemi vonalra áttéve ezt a modellt, a baráti meghallgatástól a szülői féltésig szintén árnyalatok forgatagával találkozunk. Mind-mind lenyomata a másikért való életnek, hogy helyet tudok készíteni számára a szívemben.

A katolikus-ortodox úrvacsora tan az átlényegülés (transsubstantiatio) fogalmával operál, kissé eltérő liturgikus hagyományba ágyazottan. A protestáns megközelítésben is vannak jogos eltérések, egy mozzanata viszont igen figyelemreméltó. A hangsúly a metafizikai okoskodásról átkerül a szociológiai valóságra: maga a közösség lényegül át, változik meg az Istennel való találkozás élményében. Az egyének tapasztalata egy érett, egymásra figyelő viszonyrendszert terem. E nélkül csupán szent helyre szent időben összeverbuvált tömeg létezik, akik - maguk sem értik miért -, működtetik az üres kereteket.

Két ember, egy lány és egy fiú halt meg Angola fővárosában a pápa tiszteletére összegyűlt tömegben kitört tülekedésben - jelentette vasárnap az AFP. A francia hírügynökség információi szerint az áldozatokat akkor taposták halálra, amikor megpróbáltak bejutni abba a zsúfolt futball-stadionba, ahol a XVI. Benedek pápa istentiszteletére gyűltek össze a hívők. A híradások szerint a két halálos áldozaton kívül nyolc embert kórházba szállítottak, 10 embert pedig a helyszínen láttak el az orvosok a tömegben kitört pánikot követően.

Miről szólnak ezek a milliós misék? Erődemonstráció? A közös hit ünneplése? Fanatizáltság? Egyesülés az emberi értékek mentén?

Mire elég a Jézus izesítésű chips, ha nem lényegül át a gyülekezet?

Szalámi

Végy egy kést, egy vágódeszkát és egy darab szalámit! Ezek segítségével szerkeszd meg az alábbi testet:

2009. március 21., szombat

Tengerre Magyar?

Aki nem tudja, melyik kikötőbe tart, annak egyik szél sem kedvez. (Seneca)

Hová fussak?

Csak égboltot vált, nem lelket, aki áthajózik a tengeren. (Terentius)

2009. március 16., hétfő

Ünnep a magasban

Tegnap a kártyás kollégáimmal kirándultunk a Budai hegyekben. A Normafától átsétáltunk az Erzsébet kilátóhoz. Kokárdát nem tűztem ki, elégtételül egy kis piros-fehér-zöld:


A Kishárshegyet érintve az Árpád kilátónál ért véget a gyalogtúránk. Az út szép volt és nedves, kb. ilyen kilátással a városra:


Az esti híradásokban megnéztem-hallgattam a nap eseményeit, ünnepi beszédeit. Jó, hogy a tojások a konyhában maradtak; így nagyobb biztonságban tudom magam és a barátaimat az idei meleg-felvonuláson. Egy Ferencről (Assisi szülöttéről, mielőtt valaki másra gondolna) szóló könyvecske azt írja, hogy "a hegyen tisztább a levegő, és az ember közelebb van Istenhez". Az első tesztelve. Ezen az ösvényen nem foglalkoztatott sem a szocialista restauráció, sem az előttünk tornyosuló világgazdasági válság:


És az sem, hogy a hazámat valakitől is vissza kellene vennem. Úristen, ellopták? Szűcs Ferenc református etika professzortól hallottam, amikor egy frissen megtért testvér arról áradozott, hogy megtalálta az Urat: "Tessék mondani, elveszett?"

Az irodám ablakából a János hegyre látok (előtte húzódik meg a város és a Gellért hegy). Ma is nyugalom van, ünnep. A béke a rend nyugalma.

2009. március 14., szombat

Időnyerő

A mugli- és a varázslótársadalom közötti különbségek megértéséhez sok segítséget nyújt annak a vizsgálata, hogy milyen eltérő módokon mérik az időt a két világban. A civilizációnk kezdetén a mugli időmérő eszközök durvák és pontatlanok voltak. Az ókori világ olyan szerkezetekre támaszkodott, mint a nap- vagy vízóra, melyekkel csak hozzávetőlegesen lehetett mérni az idő múlását. Aztán mind pontosabb eszközök készültek. A középkorban egyre fontosabb lett a naptár, nagyrészt az ünnepnapok meghatározásához; és hogy a szerzetesek tudják, mikor kell elvégezniük a kötelező zsolozsmájukat. A legelső mechanikus órák nagy részét - nem véletlenül :) - templomokban szerelték fel.

A technika fejlődésével javult az órák megbízhatósága is. A gátlóművek, az ingák és a rugók hozzájárultak a nagyobb pontossághoz, és ma a másodperc milliárd részéig (hol van már a hajszál!) igazított óráink vannak. Mugli társadalmi életünk koordinálásához természetesen nincs szükségünk milliárd másodpercnyi pontosságra, számítástechnikai tevékenységeinkhez viszont igen. Ugyanekkor a fejlődés indokolt és látszólag jó hatású hajszolása közben mindannyian csapdába estünk.

Az óráink szó szerint fölénk tornyosultak. Folyton úgy tűnik, hogy elkésünk; nincs szabadidőnk; túl sok feladatunk mellé túl kevés időt kaptunk azok elvégzésére. A napirendek, céldátumok hajszolása maga alá temet bennünket. A mugli óra hasznos eszközből zsarnoki szörnyeteggé változott valahogyan. Az egydimenziósan előre haladó időt nem érdekli, hogy mi van a személyes énnel,minden pillanat ugyanolyan, mint az előző. Nagyon kevés helyünk maradt, ahol megszökhetünk az idő elől. Az óra funkciója, hogy mindenkit összhangban tartson mindenki mással: így az elnyomás eszköze, csak az szabad igazán, aki le tudja dobni magáról az igáját. Néha a varázslók is ugyanígy használják az időt: Harry-nek pontosan délután 5 órakor kell megjelennie Dolores Umbridge büntetésén.

A varázslók óráját mégis a Weasley-ék nappalijában álló ingaórán keresztül érdemes szemügyre venni. "Roppant érdekes információkkal szolgált - épp csak a pontos időt nem árulta el." Ha azonban meg akarjuk érteni az idő mérése mögött rejlő valódi okot (azaz, hogy hol vannak azok, akiket társas világomban szeretek?), akkor ez ez óra ideális eszköz. Mrs. Weasley órájának kilenc aranymutatója van, mindegyiken a család egy-egy tagjának nevével: nem csak azt mutatja, hol tartózkodnak (Odú, munkahely, eltévedt, kórház, börtön, halálos veszély...), hanem azt is, hogy mit csinálnak éppen.

Ez az óra pontosan betölti feladatát, megadja a számunkra fontos emberekkel kapcsolatos információkat. Potenciálisan sokkal nagyobb stresszt képes kiváltania szemlélőjében, mint mugli megfelelői, ám végtelenül fontosabb híreket közöl, és hasznosabb is tőlük. Teljesen másképp mérik tehát az időt a Privet Drive 4. szám alatt és az Odúban. A varázslók órája segít visszatenni az életet az élet közepébe.

Az időtől való megszabadulás radikális módja, ha eldobáljuk óráinkat. Ezzel megszabadulunk a társadalmi kötelezettségektől, ám maga az idő tovább rója saját útját. Az ember el is veszhet az időben, a körülményeitől függően. Az egyik nagyon különös illúzió az, hogy az idő néha mintha gyorsabban múlna, majd ugyanaz az intervallum kitágulni, lelassulni látszik, amikor később visszagondolunk rá.

Tedd rá a kezed a forró tűzhelyre egy percre és egy órának tűnik. Legyél együtt egy csinos lánnyal egy óráig és egy percnek tűnik majd. Na, ez a relativitás. (A. Einstein)

Időnként, különösen amikor a mugli világ nagyon veszélyessé vagy izgalmassá válik, néhányan átlátunk az idő illúzióján. A legtöbben igyekeznek megfelelni és gyorsan visszatérni a jól bevált, biztonságot jelentő órákhoz, hogy meg tudják mondani, hányadán állunk az idővel.

2009. március 13., péntek

Sebesség

-- Mit mond a csiga a teknős hátán?
-- ???
-- Lassíts!

2009. március 11., szerda

Találós

-- Mik jönnek a keresztkérdések után?
-- Hmmmm.
-- A keresztények.

2009. március 9., hétfő

Helló!

Mit mondasz a „Helló!” után?

Ez a látszatra gyerekes kérdés magában foglalja a teljes emberi lét és az összes társadalomtudomány alapproblémáját. […]

Ezt „kérdezik” maguktól a csecsemők, erre tanulnak meg hazug választ adni a kisgyerekek, ezt tudakolják egymástól és segítőiktől a serdülők, ezt kendőzik el megalkuvóan a felnőttek, és erről írnak könyveket bölcs öregemberek anélkül, hogy valaha is megtalálnák a helyes feleletet. […]

Egy egészséges ember nem képes „Helló!”–t mondani valakinek addig, amíg meg nem ismeri, kis is ő, és ez a megismerés hétről-hétre, sőt óráról-órára változik. Minden találkozáskor egy kicsit mélyebben megismerjük egymást, és a kialakuló barátság során a „Helló!” is módosul, a tökéletes „Helló!”–t csak megközelíteni lehet. Ha helyesen üdvözlünk valakit, ez annyit jelent, hogy személyként észleljük őt, belépünk az életébe és lehetőséget adunk neki, hogy ő is belépjen a miénkbe.

Ahhoz, hogy azt mondhassuk, „Helló!”, először is meg kell szabadulnunk mindattól a szeméttől, amit felhalmoztunk a fejünkben attól a pillanattól kezdve, amikor hazavittek bennünket a szülészetről.

Hogy visszaköszönhessünk másoknak, először is észre kell vennünk, hogy valaki áll mellettünk, vagy elsétál a közelünkben, és arra vár, hogy visszaköszönjünk neki. Évekbe telhet az is, amíg ezt megtanuljuk.

Miután kimondtuk a „Helló!”–t, meg kell szabadulnunk mindattól a szeméttől, ami visszaáramlik a fejünkbe; meg kell szabadulnunk a megélt sérelmek összes égéstermékétől és azoknak a bajoknak a rémétől is, amelyeket a jövőben szándékozunk magunkra idézni. Ekkor elnémulunk, de nem is kell semmit mondanunk. A többéves tapasztalat majd meghozza azt az érzést, hogy talán mégiscsak érdemes megszólalni. […]

A „Helló!”–t mondani tudó „Marslakó”–t meg tudjuk különböztetni a „Földlakók” fecsegésétől, minthogy ez utóbbi, amint azt már a legrégibb (az egyiptomi és babilóniai) feljegyzésekből tudjuk, csupán háborúkhoz, éhséghez, betegséghez és halálhoz vezetett, a túlélők körében pedig bizonyos fokú lelki zavartságot alakított ki.

[…] Az élet olyan egyszerű dolgot jelent, hogy látjuk a fákat, halljuk a madarak énekét, és üdvözöljük embertársainkat. A tudatosság és spontaneitás élményét jelenti, drámázás és álszenteskedés nélkül, bizonyos fokú tartózkodással és méltósággal.

(Eric Berne: Sorskönyv)

2009. március 8., vasárnap

Edzés No.1

Elkezdtem az éles edzéseket. A márciusi VándorMások nőnapi különkiadása az alábbi:

Pilismarót > Hosszú-hegy > Szakó-nyereg > Jász-hegy > Dobogó-kő (olcsó büfé) > Két-bükkfa-nyereg. Táv/szint: 12,5 km/700 m.


Meglepően sok hó van még a hegyekben. Néha olvadozott, csúszott és piszkos-fehér színben világított. Ez a kép még korábbi:


Majdnem ilyen volt ma délután, csak kicsit kevesebb hóval és több Nappal. Úgy hidd el!

2009. március 5., csütörtök

Jut is, marad is

Tegnap EMK tréninget tartottunk a Megállóban. A csoport furán formálódott: valaki másfél órás késéssel toppant be, majd csodálkozva vette tudomásul, hogy behozhatatlanul lemaradt.

Mivel a csoportban volt némi ellenállás, az elején feltettem a tisztázó kérdést: "Titeket küldtek ide, vagy szabadon jöttetek?" Máskor is érdemes lehet rákérdezni, mert kapásból négyen jelezték, hogy semmi kedvük az egészhez. Nekik szabdságot adtunk, hogy csöndben amőbázhassanak, vagy töltsék más értelmes elfoglaltsággal az idejüket. (Láthatóan nehezükre esett.)

Ami megér MÉGIS egy posztot az, hogy négyen a teljes tréning folyamán kitartottak, szorgalmasan jegyzeteltek. A kérdéseik továbbmutatóak, és az előadást segítők voltak. Nem egyszer kibuggyant belőlük: "Ugye lesz majd ennek folytatása?". Irodalmat nézegettek, és láthatóan élvezték az új tudás adta örömet. Értük is érdemes volt.

A szünetben a büfé környékén össze-össze futottunk a leszakadók némelyikével. Jó volt hallani, hogy a benn töltött időben kaptak egy-egy olyan mondatot, ami elgondolkoztatta őket. Talán szántás idején nem bölcs dolog a termést keresni.

Hogy is van a Magvető példájában? (Lk 8,5-8) Az egynegyede éri el a célját. 25 %-os hatékonyság... Rendben vagyok.

2009. március 2., hétfő

"Jöjj el erőszak! Te teremts rendet!"

A fiatalok jelentős része úgy gondolja, hogy az erőszak hozzátartozik az élethez, az érvényesülésnek egyfajta szükséges eszköze. Ez derül ki abból a nemzetközi felmérésből, amelyben 30 ország vett részt. Magyarországon 109 iskola 2200, 7-9. osztályos diákja töltötte ki a kérdőívet a gyermek- és fiatalkori bűnözésről. A felmérés adatai szerint sok megkérdezett fiatal úgy látja, "hogy az erőszak valamiféle szórakozás is egyben" - mondja a Látens fiatalkori devianciák című felmérés. Egyre több időt töltenek a kortársaik között, és mivel megnő az erőszakot általában elfogadó kortárs csoport befolyásoló szerepe a fiatalok szocializációs folyamatában, a csoportba kerülők nagyobb eséllyel lesznek elfogadóbbak az erőszak bármely formájával szemben.

A felmérés szerint 12 éves koruk körül követik el a gyerekek az első apróbb bűncselekményeket, és a lány elkövetők száma magasabb a korosztály összbűnözésében. Az erőszak "elfogadottsága" mögött az állhat, hogy a média révén mindennapi élménnyé vált, hogy erőszakos cselekményeket látnak a fiatalok. A közelmúltban vita kezdődött arról, hogy kell-e csökkenteni a büntetőjogi felelősség jelenlegi 14 éves korhatárát.

A fiatalok drog- és alkoholfogyasztási szokásait is vizsgálták. Eszerint a szakiskolások közül minden ötödik már fogyasztott kábítószert, a gimnáziumban és szakközépiskolában a drogot kipróbálók aránya 11-12 százalék volt. Az első kábítószer-fogyasztás időpontja korábbra tolódott, már 14 éves korukban kipróbálják a marihuánát, speedet vagy ecstasyt, az úgynevezett keményebb drogokat pedig jellemzően 15-16 évesen. A drogfogyasztók baráti társasága főleg az idősebbekből kerül ki, a nem fogyasztók inkább a saját korosztályukkal barátkoznak. A sport valószínűleg erős visszatartó erőt jelent a kábítószer-fogyasztásban.

Számítógépes bűnözésükre a szerzői művek letöltése jellemző, 50,9 százalékuk már töltött le, nagy hányaduk a szülővel együtt. Jellemzően enyhe a "számítógépes deviancia" társadalmi megítélése. A fiatalok 7,8 százaléka pedig "hackerkedik" is, azaz hatolt már be illetéktelenül számítógépes rendszerekbe. Általában 14-15 éves korukban kezdik ezt, amikor már megfelelő a számítástechnikai tudásuk.

A vandalizmus, köztéri tárgyak megrongálása, zseblopás, bolti lopás nagyobb arányú azoknál a gyerekeknél, akiknek állandó baráti társaságuk van, de nem tekintik a társaságukat bandának.

A magyar fiatalok pesszimistábbak kortársaiknál. Félnek attól, hogy nem lesz munkájuk, félnek attól, hogy nem tudnak teljesíteni az iskolában. Már nem is tudják mitől, de félnek. Aggasztó jel lehet az is, hogy a magyar tinik értékrendjének élén áll a gazdagság megszerzése. Kelettől Nyugatig mindenütt az értékek élbolyában említik a fiatalok a pénzt. De Nyugaton azért előrébb van a boldogság, az igazi társ megtalálása, Keleten pedig a barátság, a család. Nálunk a pénz mindent üt. Meglepő, de tény hogy a régió más országaihoz képest markáns értékként jelenik meg a magyaroknál a büntetés. A magyar tinik szerint nálunk csak akkor javulnak a dolgok, ha majd büntetnek: akkor lesz tiszta az utca, akkor védjük a környezetet, akkor lesz kevesebb ittas vezetés. Belső összefogásról, értékkövetésről szó sem esik.

2009. március 1., vasárnap