2009. március 16., hétfő

Ünnep a magasban

Tegnap a kártyás kollégáimmal kirándultunk a Budai hegyekben. A Normafától átsétáltunk az Erzsébet kilátóhoz. Kokárdát nem tűztem ki, elégtételül egy kis piros-fehér-zöld:


A Kishárshegyet érintve az Árpád kilátónál ért véget a gyalogtúránk. Az út szép volt és nedves, kb. ilyen kilátással a városra:


Az esti híradásokban megnéztem-hallgattam a nap eseményeit, ünnepi beszédeit. Jó, hogy a tojások a konyhában maradtak; így nagyobb biztonságban tudom magam és a barátaimat az idei meleg-felvonuláson. Egy Ferencről (Assisi szülöttéről, mielőtt valaki másra gondolna) szóló könyvecske azt írja, hogy "a hegyen tisztább a levegő, és az ember közelebb van Istenhez". Az első tesztelve. Ezen az ösvényen nem foglalkoztatott sem a szocialista restauráció, sem az előttünk tornyosuló világgazdasági válság:


És az sem, hogy a hazámat valakitől is vissza kellene vennem. Úristen, ellopták? Szűcs Ferenc református etika professzortól hallottam, amikor egy frissen megtért testvér arról áradozott, hogy megtalálta az Urat: "Tessék mondani, elveszett?"

Az irodám ablakából a János hegyre látok (előtte húzódik meg a város és a Gellért hegy). Ma is nyugalom van, ünnep. A béke a rend nyugalma.

2 megjegyzés:

assam írta...

jaj, en percekig azon toprengtem, hogy Te most ujabban kartyazol, es mar egy egesz klub van korulotted, es akkor ez most megcsak egy artatlan jatek, de hamarosan mindentrombadonto szenvedely, de aztan megnyugodtam :o)

Ria írta...

Szép ünneped volt!
Nekem is!
Megtanítottam az unokámat biciklizni! Jobban mondva csak segítettem, hogy ráérezzen a technikájára és örömére.
Jövőre talán, már biciklis kirándulásra is eljön velem.:-)