Tegnap a kártyás kollégáimmal kirándultunk a Budai hegyekben. A Normafától átsétáltunk az Erzsébet kilátóhoz. Kokárdát nem tűztem ki, elégtételül egy kis piros-fehér-zöld:
A Kishárshegyet érintve az Árpád kilátónál ért véget a gyalogtúránk. Az út szép volt és nedves, kb. ilyen kilátással a városra:
Az esti híradásokban megnéztem-hallgattam a nap eseményeit, ünnepi beszédeit. Jó, hogy a tojások a konyhában maradtak; így nagyobb biztonságban tudom magam és a barátaimat az idei meleg-felvonuláson. Egy Ferencről (Assisi szülöttéről, mielőtt valaki másra gondolna) szóló könyvecske azt írja, hogy "a hegyen tisztább a levegő, és az ember közelebb van Istenhez". Az első tesztelve. Ezen az ösvényen nem foglalkoztatott sem a szocialista restauráció, sem az előttünk tornyosuló világgazdasági válság:
És az sem, hogy a hazámat valakitől is vissza kellene vennem. Úristen, ellopták? Szűcs Ferenc református etika professzortól hallottam, amikor egy frissen megtért testvér arról áradozott, hogy megtalálta az Urat: "Tessék mondani, elveszett?"
Az irodám ablakából a János hegyre látok (előtte húzódik meg a város és a Gellért hegy). Ma is nyugalom van, ünnep. A béke a rend nyugalma.
2 megjegyzés:
jaj, en percekig azon toprengtem, hogy Te most ujabban kartyazol, es mar egy egesz klub van korulotted, es akkor ez most megcsak egy artatlan jatek, de hamarosan mindentrombadonto szenvedely, de aztan megnyugodtam :o)
Szép ünneped volt!
Nekem is!
Megtanítottam az unokámat biciklizni! Jobban mondva csak segítettem, hogy ráérezzen a technikájára és örömére.
Jövőre talán, már biciklis kirándulásra is eljön velem.:-)
Megjegyzés küldése