2012. december 24., hétfő

Üdvözlet északról

Ez a könyv nem a delfinekről szól – és nem az éhező milliók megsegítéséről; pedig egészséges ivóvízhez és hajlékhoz juttatásuk a legnagyobb kihívás, ami a posztmodern emberiség elé tornyosul. A zarándoklatról beszél, arról a folyamatról, hogy eljuthatunk A pontból B pontba, aztán B-ből C-be és így tovább... Hogy ez az utazás lépésről-lépésre megvalósulhasson, az nem kivételes csoda gyümölcse. Naponta csinosított fecskefészekhez hasonló mű. Ami ebben a folyamatban a kezünkre játszik, azt önképzésnek, szembesülésnek és belátásnak hívják. Mindannyian ugyanabból a biomasszából jövünk, és hasonló sanszunk van meghaladni azt. Mert kihűlő félben lévő mosogatóvízben, maszatos szivaccsal is van esélyünk a használt tányérokat tisztábbá varázsolni, a szó prózai értelmében.


Megosztás

2012. december 3., hétfő

Szép és rút

Az út során szép, sőt időnként ámulatba ejtő látványosságok adták magukat. Évszázados kőépítmények (hidak és templomok), emellett a természet csodái. Egy váratlan fordulóban a tenger szabdalta kis öböl; az izzasztó hegymászás után elénk terülő erdők, sziklák. Kis falusi ösvények vagy zúgó, aszfaltozott autópályák. És egy halom kellemetlen jelenség. Unalmas gyárépületek, a forgalom kerülgetése, kellemetlen, alkalmasint részvét nélküli emberek. A kedves és felejthető dolgok úgy kapcsolódtak egymásba, mint a hajfonat szárai. Egyik a másikba ment át, néha pár perces váltással. Egy-egy nap végi zuhanyzás elmosta az élét, szúró hegyét bármilyen megpróbáltatásnak. Mert beérett a napi küzdelem, megteremtük, megteremtettük az ünnepet. Megértettük, vagy csak sejtésszerűen megéreztük, hogy az ünnep a ránk telepedő hétköznapok értelme. Ez az öröm teszi elfogadhatóvá és törvényessé a hozzá vezető utat.

2012. november 8., csütörtök

Donde voy

Madrugada me ve corriendo (Daybreak finds me running) Bajo cielo que empieza color (Under a sky that's beginning to color) No me salgas sol a nombrar me (Sun please don't expose me) A la fuerza de "la migracion" (To the force of the INS) Un dolor que siento en el pecho (The pain that I feel in my chest) Es mi alma que llere de amor (Is my heart that hurts with love) Pienso en ti y tus brazos que esperan (I think of you and your arms that wait) Tus besos y tu passion (Your kisses and your passion) Chorus: Donde voy, donde voy (Where I go, where I go) Esperanza es mi destinacion (Hope is my destination) Solo estoy, solo estoy (I'm alone, I'm alone) Por el monte profugo me voy (through the desert, a fugitive, I go) Dias semanas y meces (Days, weeks, and months) Pasa muy lejos de ti (Pass far away from you) Muy pronto te llega un dinero (Siib you'll receive some money) Yo te quiero tener junto a mi (I want to have you near me) El trabajo me llena las horas (Work fills my hours) Tu risa no puedo olividar (Your laughter I can't forget) Vivir sin tu amor no es vida (To live without your love isn't living) Vivir de profugo es igual (To live as a fugitave is the same) Donde voy, donde voy (Where I go, where I go) Esperanza es mi destinacion (Hope is my destination) Solo estoy, solo estoy (I'm alone, I'm alone) Por el monte profugo me voy (through the desert, a fugitive, I go) Donde voy, donde voy (Where I go, where I go) Esperanza es mi destinacion (Hope is my destination) Solo estoy, solo estoy (I'm alone, I'm alone) Por el monte profugo me voy (through the desert, a fugitive, I go)

2012. július 31., kedd

Oltalmazó erő

Miért van az, hogy az emberek megbüntetik a gyermekeiket, míg más állatok nem?

2012. július 17., kedd

Csipkerózsika ajtaja

Hetek óta nem hagy nyugton egy kép - kéri, duruzsolja reggelente, hogy írjam meg. A kapcsolatot sokféleképpen le lehet írni, meg lehet csillantani. Nekem az ugrott be, hogy korábban, amikor hazajöttem, minden a reggel otthagyott állapotában fogadott. Nem mozdult a lakás, szinte tetszhalott álomba esett nyolc-tíz órákra. Néha eljátszottam a buszmegállótól hazafelé tartva azzal a gondolattal, hogy hátha vár valaki de csak nem... Most szinte kivételes alkalom, ha én nyitom magamnak a lakásajtót. Minden él, mozog, változik. Meglepetések bújnak meg a sarkokban és középen egyaránt. A külső események jelzik és megjelenítik azt, ami belül zajlik. Mozgás, élet. Jajdejóígy!

2012. június 24., vasárnap

Maradj mozgásban!

Mindama sajátos szabadságok közül, amelyek a „szabadság” szó hallatán eszünkbe juthatnak, a mozgás szabadsága a történetileg legősibb és egyben a legelemibb. Képesnek lenni elindulni, amerre akarunk: ez a szabadság eredeti megnyilvánulása, ahogyan a mozgás szabadságának korlátozása időtlen idők óta a szolgasorba vetés előfeltétele. A mozgásszabadság a cselekvés elengedhetetlen feltétele is, és a cselekvés az, amelyben az emberek elsődlegesen tapasztalják a szabadságot a világban. (Hannah Arendt)

2012. május 30., szerda

Mindenkinek a magáét - a szüzesség elvesztése

Bandi bácsi tanította a Galata levél alapján, hogy kétféle teherviselés létezik: hordozzátok egymás terhét... (6,2); és mindenki a maga terhét hordozza (6,5). Látszólag tökéletes ellentmondás (ami a Biblia világában azért nem egyedülálló jelenség), csupán három versnyi távolságra egymástól. Most jelentéssel telik meg számomra ismét. Vannak átvállalható feladatok, amikor egy-két dolog megszerzésében, egy-két pillanat elviselésében kisegítjük egymást. És léteznek olyan régiói az életünknek, ahol nem foghatjuk egymás kezét, véget ér a hatósugarunk. A halál (vagy meghalás) például ilyen pillanat, és sok 'kishalál' elfér még előtte az idővonalunkon. A legtöbb, amit ilyenkor tehetünk, hogy megengedjük a másiknak, hogy magában járja végig ezt az utat, és még távolról sem próbálunk meg asszisztálni hozzá (a kerítésen át sem kukucskálva utána). Az északi úton végre együtt mentünk, a magunk csendjében. Egymásra figyelve, a magunk zsákjával megküzdve. Ami megosztható, az elfér néhány mosolyban, pár korty vízben is. A szeretet akciója, hogy helyet teremtünk magunkban valaki számára. Egy soha nem volt valóság létbe hívása. Ez mindenkinek a maga része, porciója. Ha létre jött, akkor ki-ki berendezheti odafigyeléssel, gondoskodással. A folytatás már közös ügy, támogatás, hordozás (nem csak tenyéren)... J. barátom azt kérdezi, melyik Camino volt az igazi. Lehet-e többször ugyanúgy beleereszkedni ebbe a kalandba? Látványosan előtolakszik a viszont kérdés: lehet-e újra megszeretni őt, aki adott, aki eleve a miénk? Lehet-e olyan őszintén és nyitottan átlépni Santiago határát, mint korábban már háromszor? Vannak megunhatatlan kenyerek, amikre reggelente frissen rácsodálkozunk. Megteremthetjük, hatalmunkban áll megteremni a kapcsolatnak azt az elevenségét, amiben új kapuk, új felismerések nyílnak - aminek a terében friss tüzek, szerelmek kapnak lángra. Egyházállatorvosi ló, hogy egy prostituált is tehet szüzességi fogadalmat, mert nem azon áll vagy bukik a dilemmára adott válasz, hogy a fizikai-biológiai szinten mi látszik. Az ártatlanság nap mint nap felkínálja magát, hogy ráismerjünk, hogy magunkhoz öleljük. Melyik az igazi? Minden pillanat, amit a csodálkozás kivételes állapotában töltünk el.

Megosztás

2012. május 7., hétfő

Nem számítanak

Egy mai beszélgetésben jött elő, hogy kire és mire érdemes tekintettel lenni. Ma hajlamos vagyok a sarkos fogalmazásra: csak önmagamra, a saját érzéseimre, céljaimra, a számomra fontos személyekre. Hogy ezek mennyien vannak, nagyon változó. Olyan rohamos tempóban fogy a hátralévő időm, hogy luxusnak tetszik bármilyen udvariaskodás, politikai taktikázás. Ma a végletes őszinteséget választottam az új csoportban. Hallatlan öröm és könnyebbség volt, hogy megoszthattam - feszengéstől mentesen - a melegségem; és elmondhattam a fenntartásaimat a kultúránkkal a felelősség tagadásával és az olcsó nyereségvággyal kapcsolatban. Azt sem bánnám, ha ezért megszűnne a munkahelyem, bár kibírnám nevetés nélkül. Ilyen kis forradalom történt ezen a napon Budapesten. Hajrá Én! Drága költőmtől jöjjön most egy ilyen érzelmi felszabadulás...
Én megtehetném és mégsem teszem, / csak tervezem, csak épphogy fölvetem, / játszom magammal, ennyi az egész, / siratni való inkább, mint merész. / Bár néha félek, hátha eltemet / a torkomig felömlő élvezet, / mi most csak fölkérődző förtelem, / mi lesz, ha egyszer mégis megteszem? / A házatok egy alvó éjszakán, / mi lenne, hogyha rátok gyújtanám? / hogy pusztulj ott és vesszenek veled, / kiket szerettél! Együtt vesszetek. / Előbb örökre megnézném szobád, / elüldögélnék benn egy délutánt, / agyamba venném, ágyad merre van, / a képeket a fal mintáival, / a lépcsőt, mely az ajtódig vezet, / hogy tudjam, mi lesz veled s ellened, / a tűzvész honnan támad és hova / szorít be majd a lázadó szoba? / Mert égni fogsz. Alant az udvaron / a tátott szájjal síró fájdalom / megnyílik érted, nyeldeklő torok. / Hiába tépsz föl ajtót, ablakot. / A túlsó járdán állok és falom: / gyapjat növeszt a füst a tűzfalon, / gyulladt csomóba gyűl és fölfakad, / vérző gubanc a szűk tető alatt! / Mi engem ölt, a forró gyötrelem, / most végig ömlik rajtad, mint a genny, / sötét leszel, behorpadt néma seb, / akár az éj, s az arcom odalent. / Így kellene. De nem lesz semmi sem. / A poklokban is meglazult hitem. / Vigasztalást a játék sem szerez, / az éjszakának legmélyebbje ez. / Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed. / Nem érdekelsz, nem is szerettelek./ Aludj nyugodtan, igyál és egyél, / s ha értenéd is átkaim, - ne félj. (Pilinszky János: Ne félj)


Megosztás

2012. április 18., szerda

Hátamon a házam

Ma reggel - a busz ablakából - láttam egy hajléktalan férfit, aki egy kis beugróban a táskáit rendezte. A lépcsőn ülve valamit eszegetett, és unottan keresgélt egyik szatyor mélyén. Magamat láttam benne, semmiresejó kacatjaimmal, amiktől csak nem sikerül szabaddá válnom. A bizonytalanságomat, hogy nem tudom merre visz ez az EGÉSZ. Hogy enni kell, élni kell (amellett, hogy ezeket is magam választom egy szűk listáról). Jó lenne mindent elvaterázni, és nyakamba venni a világot. Menni a pereméig, aztán csak nézni a naplementéket. A hátamra venni mindent, ami fontos; csak annyit megtartani, amit elbírok a vállaimon.

Megosztás

2012. április 6., péntek

Cancún - a homok kagylobol szuletik

Vegere ertunk a piramis-nezonek. Nagyon meleg es paras idoben izzadtuk vegig az utolso napokat. Jol esik a tengerparti szel, a huvos hullamok erintese. A feher homok nem egeti a talpat, mert kagylotormelek alkotja. A szemet viszont vedeni kell a latvanyatol. Ahogyan sejtheto volt, repul az ido. Kicsit caminos hangulata van a visszaszamlalasnak is. Vicces, hogy mar javaban szundikaltok, amikor itt meg koktelokat szurcsolunk. Az egesz szalloda nagyon nyugodt, kedvesek es figyelmesek mindenutt. Holnap nem kell idoben ebredni, micsoda kivaltsag ez! Aki husvetot unnepel, annak csondet es beket kivanok az idei atkelesehez a tengeren. Remelem Tamas erzi, hogy mar itt vagyok a szomszedban...

Hetfore otthon vagyunk, Europa! :)

Megosztás

2012. április 2., hétfő

Indianorszag, ahol bogarbol szovik a szemeket

Hogy milyen orszag Mexico? ... Vannak pramisok, sokan. Aztan avokado, meg tortilla, es persze a csokolade. Van sok szott, faragott, ontott, csiszolt es festett miegymas. Szinek, illatok, molyok, banatok, mint a bolygo egyeb tajain. De gondoltatok volna valaha, hogy itt az ejszakanal is melyfeketebbek a szemek? Ez itt a legeslegeslegcsodabb dolog, ugyhiddel. Fel kilo kakaobabbol is lehet csokit fozni? Remelem. Nem merek fotot feltolteni, mert akkor ugrana a ma estem. Camino a javabol, egyfolytaban itt kavarogtok velem, bennem, mellettem.

Most kis gegembol ennyi telik. Csokozon reggelig!

Megosztás

2012. március 23., péntek

Mindenki gyalogosnak született

Néhány napja vettem észre egy új óriásplakát szövegét, ami gondolatokat ébresztett bennem. Egy országos közlekedési kampány népszerűsítésére szolgál ez a jeles mondat.


Tegnap egy beszélgetésen voltam, az idei Szent Jakab útra készülünk. Talán emiatt is felerősödött a plakát üzenete. A "kinek való ez a gyaloglás?" kérdésre adott zsigeri válasz, hogy bárkinek, aki érti. Mert a zarándok-lét valamennyiünk sajátja. Vannak a kultúránknak gyorsított sztrádái, sőt VIP várótermei is, egyik sem végleges, egy sem állandó ezek közül.

A mi közös kincsünk, hogy tartunk, utazunk valamerre. És amennyire született nudisták vagyunk, annyira született vándorok is. Ideig-óráig lehet csak ezt a tényt elkendőzni vagy palástolni - kinek, melyik kifejezés otthonosabb. Gyalogosnak lenni azt jelenti, hogy elfogadom az út porát, a kényelmetlen emelkedőket, a napsütést, vagy az eső kopogtatását. Merem magam kitenni a meglepetéseknek, a váratlan találkozásoknak, és szabadságom van a magam idejében és igénye szerint haladni, majd megpihenni. Mert van emberléptékű élet, emberarcú közösség, kapcsolat, emberszívű elfogadás. Aki úton van, az tudja azt is, hogy minden szállás átmeneti, esteleges és változó; akár a saját testünk is legyen az a hajlék. Aki a gyaloglást választja, az esélyt teremt magának arra, hogy ne suhanjanak el mellette a lehetőségek, legyen figyelme és értelme észrevenni az alkalmas pillanatot (egy virág szirmának nyitogatását, vagy a Nap reggeli felkelését, esti lenyugvását).

Aki tapasztalja a jelen simogatását, vagy ordítását: az él. Az tudja, hogy csak ebben a folyamatosan változó pillanatban lehet hatékony, válthatja be álmait és engedheti el a múlt árnyait örökre.

Mert egyetemleges az az örökségünk, hogy visszataláljunk a mába, ahol az öröm és a gyász is felerősödik, megkapja a maga határozott keretét, mint amikor csillogóra töröljük a beporosodott szemüvegünket, és bepárásodott szemeinket.

Megosztás

2012. január 27., péntek

Kadis

1945. január 27-én szabadították fel a szovjet csapatok a leghírhedtebb náci koncentrációs lágert, az auschwitzi haláltábort. Az Oszwieczim (német nevén Auschwitz) melletti `halálgyárat` Lengyelország német-orosz leigázását követően, 1940-ben állította fel az SS-parancsnokság. A kezdetben munkatáborként is működő auschwitzi tábort a tömeges megsemmisítés céljára alakították ki: az auschwitzi törzstáborban és a hozzá tartozó, 1942-ben kiépült Birkenauban, valamint Majdanekben építették fel az első gázkamrákat. A zárt kamrába beengedett Cyklon B gázzal végrehajtott népirtás első áldozatai 1942 márciusában szovjet hadifoglyok voltak. Az auschwitzi német adminisztráció fennmaradt iratai és más, újabb kutatások szerint a táborkomplexumba hurcoltak – nem a megöltek – száma összesen: 1 041 000 volt, közülük Lengyelországból 300 000, Görögországból 55 000, Németországból 69 000, Hollandiából 60 000, Franciaországból 69 000, Szlovákiából 27 000, Belgiumból 25 000, Magyarországról 436 000 embert deportáltak. 1942, a tömeges népirtás programszerű megkezdése után Auschwitz az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált. Az akkortól érkező tömegek már nem kaptak számot sem, 70-75 százalékukra az azonnali halál várt. Ez az oka annak, hogy az adatok becsültek és eltérőek. Az auschwitzi múzeum 1,1 millióra teszi az Auschwitzba irányított európai zsidók számát, de akár 1,5 millióan is lehettek. Többségük elpusztult. Négy év alatt napi átlagban 3500-4000 deportáltat gyilkoltak meg. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 késő őszén ért véget. Amikor 1945 elején a szovjet csapatok elérték a tábort, alig több mint hétezer foglyot, többségében végsőkig legyengült nőket és gyerekeket találtak ott. 2005. november 1-jén az ENSZ-közgyűlés nemzetközi emléknappá nyilvánította január 27-ét. A határozat szerint az emléknapot ezentúl minden évben megtartják.



A kaddis (a héber-arámi szó jelentése: szent) imát sokan, tévesen gyászimádságnak tekintik, holott az egyértelműen Isten dicsőítéséről szól. A tévedés onnan ered, hogy a gyászolók is ezt szokták elmondani a zsinagógában. Valójában azonban a gyásszal sújtott hozzátartozók ezzel csupán azt szeretnék kifejezésre juttatni, hogy súlyos fájdalmuk ellenére sem veszítették el hitüket - írja Raj Tamás.

A kaddis ima magyar fordítása:

Dicsérjük és magasztaljuk az Ö nagy nevét, ámen, az Általa teremtett világban, s teljesedjék be uralma a mi életünkben és napjainkban, s Izrael egész háza életében, mielőbb, s mondjátok együtt: úgy legyen.
Legyen az Ő neve áldott mindörökké.
Legyen áldott, tiszteletteljes, fenséges, dicsőséges és magasztos az Ő szent neve, aki áldásra méltó.
Áldott Ő!
Minden valaha elmondott áldásmondásnál, ódánál, himnusznál és vigasztaló éneknél emelkedettebben (a megtérés szombatján: és magasztosabban), s mondjátok együtt: úgy legyen.
Legyen nagy békesség és élet számunkra és egész Izrael számára, s mondjátok együtt: úgy legyen.
Aki békét szerez a magasságban, Ő teremtsen békét számunkra és egész Izrael számára, s mondjátok együtt: úgy legyen.
Megosztás

2012. január 21., szombat

Most már aztán jól kinézek...

Mi lesz abból, ha keresztezzük Latin Amerikát és a Caminót?

Ez:


Megosztás

2012. január 1., vasárnap

Létszomj

Másként kell élni az életünket, ha a legrosszabb hibát, a létszomjat szeretnénk levetkőzni. Az élet folytonos akarásának legyőzése azáltal lehetséges, hogy nem feledkezünk bele a szenvedéseinkbe, és nem magasztaljuk fel azokat, nem tápláljuk általuk bosszúvágyunkat. Az önuralom elvezet a megbocsátáshoz és a belső harmónia megtalálásához.

Aki a tudás, gazdagság, hatalom vagy az élvezetek halmozásával akarja megmenteni az életét (Mt 16,25), azt szintén az létszomj kínozza. A halál félelme azzal fenyegeti, hogy kiesik a dolgok irányításából, hogy számára elrettentő erők kiszolgáltatott játékszerévé válik. Pedig a halál természetes. A kultúránk menekül tőle, a jelenléte szinte irritál bennünket. Nem találkozunk halottakkal, vagy a meghalás folyamatával. Megfelelő személyzet pillanatok alatt elsöpri a szemünk elől bárhonnan - kórházi zárt osztályok belügyévé teszi. Azt képzeljük: a vele való szembesülés megakadályozza, hogy élhessük a kötelességeinkkel teli, mégis sok kellemes pillanatot tartogató életünket.

A bisztami Ba Jazid tanítványai körében ült a mecset kertjében, egyikük így szólt:
- Volt idő, mikor csak Isten létezett, és semmi más.
- Akárcsak most - felelte Ba Jazid.

Megosztás