Az út során szép, sőt időnként ámulatba ejtő látványosságok adták magukat. Évszázados kőépítmények (hidak és templomok), emellett a természet csodái. Egy váratlan fordulóban a tenger szabdalta kis öböl; az izzasztó hegymászás után elénk terülő erdők, sziklák. Kis falusi ösvények vagy zúgó, aszfaltozott autópályák. És egy halom kellemetlen jelenség. Unalmas gyárépületek, a forgalom kerülgetése, kellemetlen, alkalmasint részvét nélküli emberek. A kedves és felejthető dolgok úgy kapcsolódtak egymásba, mint a hajfonat szárai. Egyik a másikba ment át, néha pár perces váltással. Egy-egy nap végi zuhanyzás elmosta az élét, szúró hegyét bármilyen megpróbáltatásnak. Mert beérett a napi küzdelem, megteremtük, megteremtettük az ünnepet. Megértettük, vagy csak sejtésszerűen megéreztük, hogy az ünnep a ránk telepedő hétköznapok értelme. Ez az öröm teszi elfogadhatóvá és törvényessé a hozzá vezető utat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése