2009. december 31., csütörtök

Optimális vagy maximális világot akarsz?

Lin-csi apát egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. Az ottani apát büszkén mutatta neki, mennyi bambuszfáklyát gyártanak szerzetesei.

- Szorgalmas, dolgos szerzeteseim vannak, Lin-csi, láthatod! Sokat dolgozunk, de sokat is keresünk. Annyi bambuszfáklyát adunk el a városban, hogy kolostorunk vagyona vetekszik Vang nagyúréval.

- Na és miért szorgoskodtok ilyen nagyon, apát uram? – kérdezte tőle Lin-csi.

- A munkánk hasznából munkásokat veszünk a faluból, és velük még több bambuszfáklyát gyártunk. Majd azt is eladjuk a városban.

- És a hasznából újabb fáklyákat gyártotok és újabb hasznot termeltek? –kérdezett újból Lin-csi.

- Igen. A haszonból újabb hasznot termelünk, abból megint újabbat, és így tovább – válaszolt az apát, majd szétrepesztette a büszkeség.

- Mondd, minek nektek ehhez a kolostor? – firtatta Lin-csi. – Nyugodtan kint maradhattatok volna a városban, ott is mindenki ilyesmivel van elfoglalva.

- Elárulom neked Lin-csi. Már csak néhány év, s a miénk lesz az ország leggazdagabb kolostora. Ezután megint néhány év, és úgy élünk majd itt, mint palotájában a császár. És amikor gazdagok leszünk, már nem gyötörjük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyelünk. Teát iszunk naphosszat, s a Tanításról beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét. Boldog idők várnak ránk, barátom! Nekem elhiheted. Ezért gürcölünk.

- Mondd, apát! Mit csináltatok ti, mielőtt nekiláttatok pénzt keresni?

- Mielőtt nekiláttunk pénzt keresni, – kezdte az apát – bizony nagyon csendesen éltünk. Igaz nem gyötörtük magunkat fárasztó munkával, csak magunkra figyeltünk. Teát ittunk naphosszat, s a Tanításról beszélgettünk. Elmélkedtünk, és hallgattuk a kert madarainak énekét. De akkor szegények voltunk, Lin-csi, nagyon szegények – sóhajtott az apát, s várta, hogy Lin-csi sajnálja őket. De Lin-csi csak ennyit mondott.

- Feltaláltad a macskát, jó apát, amelyik se kint, se bent nem fog egeret! – s bár valóban őszintén szánta a csapdába esett apátot, dühösen elviharzott. Soha többé nem látogatta meg azt a kolostort.

Forrás

2009. december 30., szerda

Politika, botrány...

Ma kaptam egy kedves körlevelet. Akinek nincs ötlete arra, hogyan lehet újévi jókívánságba csomagolni propagandát, az jól nyissa ki a szemét! Így:
Szeretett Barátaim!

"Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt. és íme új jött létre. Mindez pedig Isten től van, aki megbékéltetett önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát." (2.Kor 5.17-18)

2010 az újbóli feltámadó remény és a változtatás éve lehet a magyar társadalom számára. Én bízom az emberekben, hogy végre kellő bölcsességgel élnek a demokrácia adta ehetőséggel, és országunk számára megfelelő vezetőket választanak tavasszal. Az erkölcsi morális állapot, amelyben ez az ország létezik fenntarthatatlan, ezért nincs jövőnk. Egyre fogy nemzetünk, a vidék elnéptelenedik, minden romlik és pusztul. Nagyon bízom, hogy a család mint a társadalom legkisebb egységének megerősítésében, a munka becsületének visszaállításában, a helyes értékrend megjelenésében minden területen a jó és a követendő a helyére kerül Egyházainknak feladata megtalálni ebben az elidegenedett, fordított logikájú világban, a módot arra, hogy ne csak a hívőkhöz, hanem az egyháztól eltávolodott egyháztagokhoz, sőt az egyházainkon kívüliekhez is eljusson Jézus örök érvényű üzenete. Ez nehéz feladat, nagy kihívás, de csak utána kezdődhet az újjáépítés.

Ehhez a munkához kívánok minden Krisztusban Szeretett Barátomnak Boldog Új Évet Határoktól Függetlenül!

Akkor KSzBBÚÉHF nektek! :)

2009. december 29., kedd

Hangulatjelentés

Csend van. A munkahelyem olyan, mintha felére lassították volna a filmet. Pedig semmi tudatmódosítót nem szedünk. Az ügyfelek is takarékos üzemmódba kapcsoltak. Egy-egy unott: "Te hol szilveszterezel?"-t leszámítva kifejezetten gondolatébresztő a közeg. Nincs több lap a Szabó család naptárában. "Most volt január..." - mondogatják a bölcsek.

Jövő évre sok a tervem. Persze ugyanúgy átcsusszanok 2010-be, mint hétfőről keddre, nincs benne semmi rendkívüli. Ha megtudom a pszichodráma őszi beosztását, akkor hozzákezdek körző-vonalzóval megszerkeszteni a Portugál Caminómat. Szinte tetszik, hogy a Lisszabontól Portóig tartó út nincs meg nagyon részletesen, így akár el is tévedhetek. Csak találjon meg valaki... :)

Szemben a budai hegyek lassan szürkébe burkolóznak. A körút zaja csiklandozza a fülemet. Előszilveszter ma este. Vajon kik lesznek ott? És mitől lesz más, mint egy utószilveszter, vagy pótszilveszter? Alkalom az ivásra? A találkozásra? Úgy is jó.

Van még valami, amit szeretnék megtapasztalni, ami nélkül szomorú lenne egy ma esti halál? Azt hiszem, hogy nincs. Jó nap ez a mai.

2009. december 28., hétfő

Hablo español!

Beiratkoztam telefonon. Januártól a Cervantes Intézetben tanulok spanyolul, hétfő és szerda délutánonként. Így megértem, mit is írt Lourdes karácsonyra. ;)

2009. december 27., vasárnap

Zavar a jászolban?

Ezzel a címmel találtam egy fordítás részletet Umberto Ecotól, melyben azon töpreng, hogy pár tizenéves fiatal a Louvreban nem tudja eldönteni, hogy "Fra Angelico képén miért épp egy szárnyas buzeránssal beszélget az a nőalak..." A végkicsengése kb. az, hogy fordítsunk gondot a jó nevelésre.

Bennem egészen más irányban indultak el a gondolatok. Mit közvetítenek a vallásaink? Itt elsősorban a zsidó bölcsőben (jászolban) ringatott irányzatokat értem elsősorban, mivel a többit nem ismerem behatóan. Valaki a Földre jött, vagy küldött két kőtáblát, vagy a prófétát, hogy helyrehozza azt, amit mi elrontottunk. Jóságos és könyörületes, ezért megment bennünket. Bár nem vagyunk elég jók, de ő segít nyomorúságos helyzetünkön. Ugyan Jób még megoldás nélkül töpreng a szenvedéseink értelmén, vallásaink mégis kipipálták ezt a rejtélyt, minden megbocsátva... Kicsit ugyan dolgozni kell érte, alapvetően mégis csak hátradőlhetünk a fotelünkben (megfelelő ülőalkalmatosság behelyettesíthető) és szemlélhetjük az égi bravúrt.

Mi történik akkor, ha kiderül, mégsem vagyunk született pokol-fajzatok? Ha ráébredünk arra, hogy zavart működésünk a körülményeink játékának és nem belső romlottságunknak tudhatók be. Sőt: éppen az bizonyítja EGÉSZséges voltunkat, hogy ebben az EMBERtelen közegben nem vagyunk képesek természetünknek megfelelő minőségű életet produkálni. Bontsuk ki végre teljes nagyságában a kérdést: mi történik akkor, ha eleve nincs szükségünk megváltásra?

A jászolban fekvő kisded a keresztre kívánkozik: értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért szállott le a mennyből, testesült meg (a Szentlélek erejéből) Szűz Máriától... Ha nagypéntekre munkaszünetet kap, akkor a karácsony estére is visszahat ez a "válság". A szenvedés gumicsontján rágódva sokan arra a végkövetkeztetésre bukkantak, hogy vagy nincs is Isten, vagy nem elég jóságos az Isten; mindenesetre az óvatosabbak is inkább nyugdíjba küldték őt.

Azt kevesen kockáztatták meg, hogy a börtönünk rácsát magunk készítettük, és a kulcsa is itt van a kezünkben. Nem az ókori mondák kusza szimbolikájába vesző régi bukás okozta a világunk betegségét, hanem egy jól kitapintható daganat, ami kezelhető. Mi történne akkor, ha az ENSZ vagy bárki más, két egyetemes törvényt csempészne be holnap reggelre minden földlakó szívébe (esetleg a Vatikán és szövetségesei heves tiltakozása mellett)?

I. Az ember születésétől fogja rendben van, nincs szüksége külső irányításra.
II. Minden, a bolygón található energia, élelmiszer, "nyersanyag" az egész bioszféra közös tulajdona, mely nem idegeníthető el sem egyének, sem fajok által.

Vagy inkább igazítsuk meg csipkés párnácskáját és leheljünk jó-éjszakát-puszit értünk ráncolódó homlokára?

2009. december 24., csütörtök

Asszociációk szülinapra

újra hosszú hétvége
Saul rabbinak hála

megszületett az angyalok királya...

mennyből az angyal...

ma is jól elvagyok magammal

csendes a város
a konditerem sincs tömve

pásztorok, pásztorok örvendezve...

krizmás tenyér
halászlé, fehér kenyér

csendes éj...

ha szopat az élet
fogazz vagy mélytorok

csordapásztorok...

2009. december 20., vasárnap

Tudni és tudomással bírni

Lóránt múlt csütörtöki előadásáról még nem írtam. Eszterrel együtt hallgattuk végig; én másnap Zsolttal is találkoztam még, így mindkét előttem járóval 24 órán belül. Ma estére lettem kész a blogbejegyzések átírásával. Közben képeket is társítottam a gondolatokhoz. Jó volt olvasgatni az ott született sorokat, lélekben végigjárni ismét az utat.

Amiben Lóránt segített, az volt, hogy ne ragadjak bele ebbe az emlékbe. Vannak, akik ott rekednek Spanyolországban, vagy visszajáró lelkekké válnak. Pedig az út itt van mindig a lábunk alatt. Nem elég róla tudomással bírni, biztos tudást is kaphatunk arról, hogy a jelen életünk valóságosabban utazás, mint a kinti szép gyakorlat. Eddig úgy üldögéltem Santiago főterén, mint a kivetített alak:

Szép lesz karácsonyra hazatérni, és folytatni az utat itteni zarándoktársaimmal, elfogyasztani a budapesti zarándokmenüket, esténként elfogadni a népes credencialomba a mai nap hitelesítését. Reggelenként felmérni az erőimet, összerakni a zsákomat és rálépni a napi ösvényemre.

Buon Camino drágáim!

2009. december 17., csütörtök

Másként mondom

Minden cselekedetünk vetés, és minden átélésünk aratás. (egyiptomi mondás)

Egy koldus üldögélt a park melletti padon, kezében egy tábla: "VAK VAGYOK, SEGÍTSENEK!" - elvétve valami aprópénzt dobtak a dobozába, de a legtöbben csak továbbmentek...

Egyszer odalépett mellé valaki és megkérdezte, hogy módosíthatja-e a kezében lévő szöveget. Mivel a vak ember beleegyezett, a titokzatos idegen megfordította a táblát és írt rá valamit... Majd pár nap múlva, mikor visszatért a látogató, a koldus megkérdezte tőle, hogy árulje el neki, mit írt a táblára, mert azóta rengetegen megállnak, és sokan adnak is neki, már nem is csak aprót...

Jótevője erre azt felelte: tuljdonképpen ugyanazt mint maga, csak más szavakkal. Konkrétan ezt a mondatot: "TAVASZ VAN, SZÉPEK A VIRÁGOK, ÉS ÉN MINDEZT NEM LÁTHATOM..."

Lábjegyzet: Az ajándékozás nem egyoldalú műfaj. Az is ad a másiknak, aki megmutatja neki önmaga gazdagságát.

Szélhámosságok







2009. december 14., hétfő

Consolamini

Consolamini, consolamini populus meus.
Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! (Jesaja próféta 40,1)

Hétfő vagy kedd? – súlya vesztett kérdés.
A Nap kel s lemegy, ez az óránk és
a lerótt kilométerek.
Ahányan járják, annyiféle út
kanyarog, összeér és szertefut,
mint egy huncut gyereksereg.

Egész idő itt lüktet a mában.
Csendesül a régi, és nem fáraszt
a "szép jövő" ígérete.
Jönnek-mennek társak, mégis a csönd
barátod. Harangszó, béka köszönt –
gond és bánat elszáll vele.

Óváros, falusi trágyadomb már
mögötted. A sziklatömb az oltár,
rajta szegények kenyere.
És ha elvéted a jelzést, hárman
teremnek elő a sötétből vagy
egy kövekből épült mese.

Szőlőt, körtét, gyümölcsöt ha lopnál –
megelőz a gazda: csak úgy ott vár
mosolygó kosárral tele.
Figyelmét, szívét is odaadja.
Kagylód, botod és zsákod mutatja
neki, hogy már egy vagy vele.

Nincs verseny. A célod még akkor is
beéred, ha az ösvény visszavisz;
akkor ott lesz Jakab tere.
Csak virrassz a mozdulatlanságban!
Tisztul a kép, nyílnak kapuszárnyak,
a porban virágok neked.

Nem érthet meg az, aki már kész van.
Dadogó beszéd, hogy még holtunkban
is tanuljuk az életet.
Te csak mondd magadnak halkan, bátran:
"Jártam bent, és kinn a nagyvilágban." –
s idd magadba a képeket!

Ilyen vagyok:

2009. december 13., vasárnap

Karácsonymentes övezet

Leginkább egy ilyen feliratú pólót hordok magamon, mióta megjelentek a csingilingik körülöttem. Eddig is próbáltam ellenállni a szenteste kiárusításának, most valami új születik. Itt idézek a Balázs összesből:

Add, Istenem,
rá ne bukkanjanak
egy korhadó papírusztöredékre,
melyen megírták ódon betűkkel
karácsony igaz történetét:

hogy mentek, mentek a csillag után,
kísérte őket angyalok glóriája,
míg elértek a rozzant istállóhoz,
hol nem járt ember évtizedek óta,
csupán középen állt egy ócska jászol,
s nem volt benne, csak rothadó szalma...

(Birtalan Balázs: Stille Nacht)

Réteghumornak beillő kérdés: gépelési hibának milyen lenne az angyalok gorillája?

Az már háziasított aggodalmam, hogy mi lesz akkor, ha elmúlik karácsony... Először szembesülök azzal, mi lesz, amikor elmarad, amikor nem hiányzik. Tegnap este elindultam a könyvespolcaimon, átnézni az évek óta várakozó köteteket. Nem csupán az érdekelt, hogy valószínűleg melyeket nem lesz már időm elolvasni, hanem, hogy mennyit nem is szeretnék egyáltalán kézbe venni. Összeállt egy nagy ládányi szalma. Egyik kezem Omár, a másik Goebbels lehetne. A megsemmisítés helyett csak távolodni szeretnék ezektől az írásoktól. A fizikai távolság a jelképe annak, hogy belül már szakítottunk.

Megnyugtatásul írom, hogy van ünnep, amikor leülök gondolkodni, verset olvasni. Ma reggel Babits volt a társam:

Mert minden szó új korlátot teremt,
a gondolat testének szabva formát
s e korlátok közt kigyózik a rend
lépcseje, melyen addig másszuk ormát
új és új látásnak, mígnem messze lent
köddé mosódik minden régi korlát,
s képekből összeáll a képtelen
korlátokból korlátlan végtelen.

2009. december 10., csütörtök

2009. december 9., szerda

Mikor minden kötél szakad

Felfedezték, hogy az emberi agy a morfiumnál tízszer erősebb fájdalomcsillapító vegyületek előállítására képes. A fájdalom olyan, mint minden más probléma. Mint egy seb, amit ha nem kezelünk, elmérgesedik, de ha a fájdalom (ami ugye segélykiáltás és figyelmeztetés) első jelére odafigyelünk, akkor kezelhető marad. Ha elég nagy a hited, akkor nem lesz az a fájdalom, amit ne tudnál leküzdeni. Gondolj azokra, akik (mint pl. Giordano Bruno) inkább elevenen megégtek a hitükért. Vagy gondolj azokra, akik emberfeletti teljesítményre képesek csak azért, hogy elérjenek valamit. Egy férfi, akinek Arizonában, a sivatagban egy kő alá szorult a keze, egy zsebkéssel levágta a csuklóját, majd még két napot gyalogolt, hogy megmeneküljön.

Mennyire akarjátok azt, amit akartok? Belül, legmélyen mi van? A szemetek sarkában mi van? Ha végig akarjátok csinálni, akkor a fájdalom valahogy csökkenni fog. Mert az emberi test figyel rátok. Ha magatokban feladtátok a célt, akkor a test is így tesz. De ha a parancs az, hogy "tovább", akkor, mint jó katona, összeszedi magát és reagál az utasításokokra. Itt nem elég a tettetés, vagy az önbecsapás. Csak azokat a parancsot hajtja végre, amik őszinték. Nincs mellébeszélés.

Gondold el, hogy mit akarsz kezdeni magaddal másnap. Az úton vagy, vagy úgy döntesz, hogy más utat kezdesz járni. A fájdalom csak jelzés, te döntöd el, hogy mit kezdesz vele. Nem tudom mi a helyes döntés. Mindenki saját maga ítélheti meg ezt. Azt viszont tudom, hogy a hittel végigjárt út mindig gazdaggá tesz. A hegymászók ezért kockáztatják az életüket. A felfedezők ezért vállalják a veszélyeket. A világ ezért megy előre, mert az ismeretlenség, a fájdalom legyőzése mindig valamivel gazdagít. Az életben minden úton akadályok vannak. Mert ez az út természete. Aki úton van, az törvényszerűen felismeri ezt. Ezért aztán nem szabad csodálkozni azon, hogy sokszor a legkézenfekvőbb akadály gördül elénk: saját testünk. Egy olyan úton, ahol nincsenek nagy hegyek, ahol nincs átkelhetetlen patak, ahol nincsenek emberevő koalamackók, ott milyen más akadályt kaphat az ember, mintsem a fájdalmat? Ha eljuttok arra a pontra, amikor nem mérlegeltek, amikor már semmi nem számít csak az, hogy megpróbáld elérni a célt, amikor már fogalmad sincs, hogy mi, hogyan és miként fog történni, és csak egyet tudsz, hogy te azért mész tovább, mert a célért indultál el, és azt el akarod érni… Amikor már minden mindegy csak egy dolog nem: hogy nem adod fel. Nos, akkor kapsz majd segítséget.

Olyan ez, mint egy önműködő kapu. Mintha valami figyelne téged. Nézi, hogy miként állsz erővel, energiával, elszántsággal, a célba vetett hiteddel. És csak vár, és vár. És vár, hogy kiürülj. Mert a szabály az, hogy soha nem kaphat senki segítséget, amíg van még az illetőben tartalék. Mint az aksi, amire nem lehet rátölteni, míg ki nem merül. Szóval, a Mindenség ott ül és vár... Ha idő előtt feladod, akkor azt mondja "Ááá, várhatott volna még egy kicsit, így nem tudok segíteni".

Te már egészen ramaty állapotban vagy, és ő annyi embert látott már itt kiszállni. De te tovább folytatod. És amikor teljesen kiürülsz, azt mondod: "Nekem végem, ennél nem bírok többet". Úgy is érzed és úgy is gondolod, DE (és ez eddig a legfontosabb de) még mindig tovább akarsz menni, mert a szándék egy picit sem változott benned. Na, akkor végre segíthet. Küld valakit, valamit, egy gondolatot, beindít a testben egy-két vegyi folyamatot, begyógyít valamit, ami egyébként hetekig gyógyul. Sok formája van a feltöltésnek. Nagyon sok! Talán ez az élet legnagyobb paradoxona: akkor kapsz segítséget, amikor már nem vársz rá, amikor lemondasz róla, mert elhatároztad, hogy segítség nélkül is addig teszed, amíg képes vagy rá. Ezt mindenki megtapasztalja, aki idáig eljutott. De (ismét ellentmondás) idáig el kell jutni, hogy megtapasztalhasd. A végső erőfeszítés kiadása előtt soha nem jön el ez a pillanat. Így megy az élet.

Az élet igazságos: senki erejét nem pazarolja, és csak akkor ad, ha neked már nincs. Hát akkor gyerünk! Nézd meg, mennyi van még benned. Meg fogsz lepődni. Nagyon meg fogsz lepődni, ígérem! Ha pedig úgy döntöttél, hogy nincs tovább, akkor azt is tedd őszintén. Soha ne add úgy fel, hogy azt érzed, "talán tovább tudtam volna menni". Ha őszintén adod fel, akkor lehet, hogy egy másik utat akar megmutatni ez által. Hidd el, jobb az úton bevégezni valami felé, mint céltalannak lenni. Sokkal jobb!

(Varga Lóránt: Útmutató – Fájdalom, vagy az út feladásának gondolata esetére)

A seb azért fáj, hogy feltűnjön a sérülés

Ha egy teremben, ahol rengeteg különböző hangmagasságú hangvilla van, megszólaltatunk egy hangot, akkor az összes azonos magasságra hangolt hangvilla megszólal. De csak azok. A többi csendben marad. Hát így van ez az érzelmekkel is. Amikor valamit mélységesen érzünk, akkor bizony az azt jelenti, hogy bennünk lévő érzelmi hangvillánk erre a dologra rezonál. Ennek viszont egy oka van, hogy ott van bennünk az a hangvilla. Valahol, valamikor belénk került. Egy csecsemőt nem lehet megsérteni. Miért? Mert még nem tanult meg megsértődni. Még tiszta. Még nincs egója, csak élete van. Mikor aztán szép lassan növekedni kezd, innen-onnan megtanulja (rosszul), hogy ő nem más, mint amit mások mondanak róla. Sérüléseket szerez, megbántódik, félelmei lesznek. És csak gyűjti a hangvillákat sorra.

Csak az tud fájni, ami már bennetek van, amit magatokévá tesztek. Ha valaki azt mondja neked, hogy "te tiszta propellerikus axióma vagy", akkor nem sértődsz meg, pedig lehet, hogy neki ez a világ legnagyobb sértése. De ha azt mondja neked, hogy "nem szeretlek, mert…" akkor megszólal benned valami, ami már eddig is benned volt, ami a múlthoz köt… Egy dolgot ne feledjetek soha: amikor rossz érzésetek van valamivel kapcsolatban, akkor annak az oka bennetek van. A kiváltó ok ti magatok vagytok. [Színtiszta EMK!]

Egy fiatal férfi a tömött metrón ül. Mellé áll egy id sebb nő, de a férfi nem adja át a helyét. A nő egy ideig tűri, aztán megszólal:
– Nem adná át a helyet, fiatalember?
– Nem – válaszol a férfi.
– Mert? Nincs lába?
– Nincs! – hangzik a felelet.

A férfinek mind a két lába művégtag volt. A nő elnézést kért. És a férfi? Annyit mondott, hogy… Nem tudom mit mondott. De! Ha egyensúlyban volt önmagával, ha tudta, hogy a látszat csalt, és a nő becsapódott, ha tudta, hogy ő is kerülhetett hasonló helyzetbe, és főleg: ha tudta, hogy neki az az élet jutott, amiben műlábbal kell élni, és ezen nincs mit szégyellni, akkor azt válaszolta volna: "Nincs semmi baj, ha tehetném, azonnal átadnám a helyet."
De ha nincs kibékülve a sorssal, ha minden utalást a nyomorúságára bántásként érzékel, ha úgy érzi, hogy az egész élet ellene van, ha haragszik mindenre és mindenkire, aki ezt tudatja vele, aki azt erősíti benne... Tehát, akiben ekkora hatalmas fájdalmas hangvilla van, az valószínűleg ezt mondta volna: "Műlábam van, nyanya, és maga volt olyan bunkó, hogy észre sem vette, mert csak a saját jó lábaival van elfoglalva." Vagy valami ilyesmi.

Az első változatban nem volt hangvilla, vagy ha volt azt lefogta egy értelmes kéz, mert felismerte, hogy mi és miért szólalt meg. A második változatban pedig lehet, hogy észre sem vette a hangvillát, azt hitte, hogy mindenki csak azért létezik, hogy őt bántsa. A második ember nagyképűen azt hitte, hogy ő tökéletes és mindenki más csak hibás korcs, aki az ő életére tör. Pedig nem így van. Legyetek az elsők. Figyeljetek arra, hogy mi történik bennetek, hogy mi és miért szólalt meg belül. Fedezzétek fel, hogy mi az oka az érzésnek, és ismerjétek fel azt, mert akkor már tudtok vele foglalkozni. Ismerjétek fel, hogy a bántás bennetek van, és valami, bármi csak megszólaltatta azt. Lássatok magatokba, mert akkor fejlődni tudtok. A világot nem lehet átalakítani csak magatokat, és akkor a világ is átalakul.

A Mátrix-ban van egy rész, amikor egy kisgyerek kanalakat hajlít és Neo megkérdezi, hogy ezt "hogy csinálod". A gyerek azt válaszolja, hogy nem a kanál hajlik meg, hanem az elme.

(Varga Lóránt: Útmutató – Összeveszés esetére, ha többen gyalogoltok)

2009. december 8., kedd

Itthon - úton

Kedves ismerős és ismeretlen barátom!

Nagyon sokakkal beszélgettem az elmúlt időben arról, hogy mi van, mi lehet a Camino után. Az útról, az ott szerzett élményekről és a tapasztalatok "hasznosításáról" mindenképpen érdemes beszélni. Ennek fényben karácsony előtt előadást tartok azoknak, akiket érdekel a téma, maga a Camino, illetve az utána kanyargó út.

Az előadás helye: Puskin mozi;
ideje: 2009. december 17. (csütörtök) 18:00 óra;
belépő: 500 Ft.

(Varga Lóránt)

Két gondolat Lóránttól:

Az élet legnagyobb csodája a teremtés. Mert újat hoz létre a semmiből... Amikor megfőzöl egy ételt, amikor megszülsz egy gyereket, amikor kinyögöd, hogy meleged van: az mind teremtés. Ezért önmagunk meghatározása a legnagyobb teremtés. Mert minden ebben a világban számunkra van. A kvantumfizika mostanában olyan elméletekig elmegy, hogy a világ azért van, mert te minden pillanatban újjáteremted. Nekem szimpatikus megoldás, de azért adok erre egy másik (szerényebb) magyarázatot is... Amikor a világban élsz, például most is, minden pillanatban kihasítasz egy darabot a világból. Ez vagy te. Amikor a világot nézed, akkor a világ olyannak mutatja magát, amilyen részt te kihasítottál belőle. Ha a világot félelmetesnek látod, akkor a világ félelmetes, mert számodra azt az arcát mutatja... Te képes vagy - mint ahogy ezt megtanultad - meghatározni, hogy milyen alakot vágsz ki a világból. Ennél többet nem is tehetsz. Ezt hívják teremtésnek. Mindazokat a szándékokat, gondolatokat, cselekvéseket, amivel maghatározod a világot magad körül, teremtésnek hívják. Teremetsz. Megteremted a saját világodat. A legizgalmasabb dolog minden között... rájössz, hogy a világ éppen olyan, amilyennek te alakítod, amilyennek te teremted. Amikor vacsorát főzöl az nem nagy dolog. Elhiszed, hogy ha megfőzöd, akkor kész lesz. De hidd el, hogy ez minden mással is így van. Bármi megtörténhet, ha azt elhiszed, és megteremted magad körül.

Mindig csak a jelen létezik. Nincs jövő és nincs múlt. Mindig az az egy lépés létezik, amit éppen megteszel. És amikor elérsz egy út végéhez, tudod: egy út vége egy új út kezdetét jelenti. Emlékeinkben megőrizhetjük a régit, de soha ne bánkódjuk érte. Az az út a múlté, és ha túl sokat törődünk vele, akkor nem tudunk odafigyelni arra, amelyiken éppen járunk. Pedig az az út is megérdemli a teljes figyelmünket. Amikor Jézus meghalt, csend támadt, majd égzengés, amikor Buddha meghalt földrengés volt. Egy út végét mindig jól lehet látni és érezni. Ti is érezni fogjátok, ezért aztán érezzetek mindent belőle. Érezzétek át. Legyetek neki hálásak, sírjatok vagy örvendezzetek, vagy ami bennetek van. És ha ez megtörtént, akkor felejtsétek el. Mint a kérdést. Mert akkor lesz igazán a tiétek... Ott vannak a megtett utak, amik nem tolakodnak, és nem veszik el a látványt attól az úttól, amit éppen jártok. Feledjétek hát el, és akkor nem fogjátok elfeledni. Megmarad. Talán érzések, talán hangok, vagy egy röpke gondolat formájában. Az mindegy. Ezért [a hátra lévő] szakaszt használjátok fel ennek az útnak az ünneplésére, és az eljövendő utak üdvözlésére. Ne ragaszkodjatok, mert akkor nem látjátok a jövőt. De ne aggódjatok, mivel azok vagytok, amikből lettetek, mivel magatok teremtitek a világot önmagatok körül, mivel a cselekedetek, amiket elvégeztetek, ti magatok vagytok. Ezért aztán, még ha akarnátok, akkor sem tudnátok elfeledni a múltat. Ilyenkor egyszerűen csak lenyugtatjátok azt, a helyére teszitek. Olyan ez, mint az étel. Akkor finom, amikor eszitek, és ha nem szabadultok meg a fölösleges résztől, akkor megbetegedtek. A leves, amit megesztek, eltűnik, de mégis bennetek marad, hiszen ettől éltek tovább, de mégsem mondjátok, hogy "egy leves vagyok, és amiatt élek". Így kell kezelni a múltat is. A hála jó érzés a múlttal kapcsolatban, a várakozás jó érzés a jövővel kapcsolatban, a csend pedig jó viselkedés a jelennel kapcsolatban.

"Ahhoz, hogy a hangot megismerjük, először a csendet kell létrehozni."

2009. december 7., hétfő

Minden nyelven egy a dal

Egy időben azt gondolták, hogy az írás feltalálása előtti időből szinte semmit sem fogunk megtudni az emberiség történetéből. Az újabb technikák viszont tovább bővítik az ismereteinket. Az ősi népek mozgásának megértéséhez ad kulcsot a kezünkbe az a módszer, amely a különböző beszélt nyelvek közötti rokonságot kutatja. Becslések szerint ma mintegy tízezer különböző nyelv létezik a Földön. A legtöbb ember valószínűleg azt hiszi, hogy azért van ilyen sokféle nyelv, mert a népek elszigetelten éltek egymástól lakóhelyeiken, és minden régió a többitől függetlenül alakította ki kommunikációs rendszerét.

200 éve fedezte fel Sir William Jones, hogy a szanszkrit a latin és a görög nyelv rokona. Felfedezése vezetett el a ma indoeurópainak nevezett nyelvcsalád felismeréséhez, mely a mai Európa szinte minden élő nyelvét tartalmazza. Joseph Greenberg nyelvész egy szélesebb csoportot: az eurázsiait nevezte meg (mely az indoeurópain kívül magában foglalja a uráli-jukagir, az altaji, a csukcs-kamcsatkai és az eszkimó-aleuti nyelvcsaládokat). Elmélete szerint ez a nyelvcsalád lenne a legtöbb európai és észak-amerikai nyelv közös őse. Az "ősnyelv-elmélet" továbbfejlesztésével más nyelvészek (pl. Vadislav Illich-Svtych és Aron Dolgopolsky) a dravida, a kartvel, a nílusi-szaharai és a niger-kordofán nyelvekkel való kapcsolatot mutatták fel. Az ős-nyelvet nosztratikus nyelvnek nevezték el.

Ezek a kutatások afelé a döbbenetes következtetés felé mutatnak, hogy a Közel-Kelet, Európa és Amerika nyelve eredetileg ugyanaz volt. Dolgopolsky megfigyelései szerint a proto-indoeurópain alapuló nyelvekben számos, a földműveléssel és az állattenyésztéssel kapcsolatos közös szó található, s ez arra utal, hogy a neolitikus proto-indueurópaiak élelmiszertermelők voltak. Ezzel szemben a protonosztratikus lexikai törzsben egyáltalán em szerepelnek ezek a szavak, hanem a vadászattal és a gyűjtögetéssel kapcsolatos kifejezések fordulnak elő. Mindebből az következik, hogy a földművelés és az állattenyésztés sokkal újabb keletű annál, mint amikor a protonosztratikus népek a neolitikus forradalmat megelőzően elhagyták Délkelet-Ázsiát.

Richard Rudgley antropológus szavaival élve, a nosztratikus hipotézis következményei zavarba ejtők. Az ős-ősnyelvnek tízezer évnél is idősebbnek kell lennie, de valószínűbb, hogy kora megközelíti a 15 ezer évet. Egyszerűen bámulatos, hogy ilyen egyezések létezzenek olyan távoli területeken, mint Dél-Afrika sivatagai, az amazonasi őserdők, az Északi-sarkvidék és az európai városok - melyek mindegyike őrzi annak a távoli kornak az emlékeit, amikor még ugyanazt a nyelvet beszélték.

Merrit Ruhlen nyelvész még ennél is tovább ment egy lépéssel, és felvetette, hogy valha egyetlen közös nyelvet beszéltek az egész világon. A következőképpen ír erről a protoglobálisnak nevezett alapnyelvől:

A jelenleg ismeretes nyelvészeti adatok legvalószínűbb magyarázatának az tűnik, hogy korunk nyelvi sokfélesége egy, a viselkedése szempontjából modernnek tekinthető emberfaj körülbelül negyven-ötvenezer évvel ezelőtti felbukkanásának eredménye. Lehetséges, hogy az anatómiai szempontból modernnek nevezhető ember már i.e. 100.000-ben felbukkant Afrikában, ám ez az ember nem úgy viselkedett, mint mi... Több kutató is felvetette, hogy az úgynevezett "értelmi robbanás" mindössze 40 ezer évvel ezelőtt vonta maga után a teljes mértékben modern emberi nyelv kialakulását.

Mégis a nyelvünkben élünk... Már csak az a kérdés, hogy az ÉN nyelvem és a TE nyelved között létezik-e a jelenben is híd, kapocs. A szavak és a ragok, vagy a gondolatok és érzések közösek kisebb-nagyobb közösségeinkben? Először is újpesti, aztán fővárosi, majd magyar, utána európai, végül földlakó vagyok, vagy fordított a sorrend?

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

1923

2009. december 4., péntek

Hogy hétfőn is mosolyogj!

Búcsúbeszéd a villanyszerelő temetésén:
Jó vezető voltál, mindig nagy volt körülötted a feszültség. De most, hogy kiverted a biztosítékot, földelünk.

- Gyerekek, melyik állat a gyorsabb? A ló, vagy a galamb?
- Gyalog a ló...

- Pistike! Tudsz mondani olyan nevet, amit th-val írunk?
- Igen. Pl: Margit híd...

Átmegy a piroson két egyetemista és a rendőr meg akarja büntetni őket.
- Na, fiúk, ez most ezer forintba fog kerülni!
- Na de biztos úr, mi szegény egyetemisták vagyunk, nincs pénzünk.
- Nem érdekel! Ezer forint!
- Ne büntessen meg, tudja siettünk az előadásra, azért szaladtunk át a piroson.
- Nem érdekel! Ezer forint!
- Na de biztos úr! Megérthetne minket. Maga is volt egyetemista!
- Na jó. Menjenek!

A rendőrnek gyereke születik.
- Tudtam, hogy fiú lesz - ujjong az újdonsült apa.
Mire a gyereket fogó nővér:
- Nem fiú ez, hanem kislány, és tessék már elengedni a kisujjamat!

Bemegy a skót az élelmiszerboltba:
- Kérek egy kiló kenyeret!
- Parancsoljon, uram de figyelmeztetnem kell, hogy a kenyér a mai naptól drágább lett.
- Akkor adjon tegnapit!

Pistike bemegy a kisállat kereskedésbe és meglát egy teknőst.
- Tessék mondani, ez mennyibe kerül?
- Ezer forint, fiacskám.
- És tok nélkül?

A szakács majonézzel fedi hibáit, az ügyvéd szavakkal, az orvos földdel.

- Ki az abszolút zenei analfabéta?
- Aki azt hiszi, hogy a kontrabasszus egy fogamzásgátló.

Winnetou fekszik a halálos ágyán, eljött az utolsó órája, utolsó perce, rögtön eltávozik. Maga mellé hívja a fiát és kéri, hogy hozza ide neki íját és egy nyílvesszőjét. Azt kéri, hadd lőjön egy utolsót, ahova a nyílvessző esik, oda temessék el. Így történt, hogy Winnetout a szekrény tetején temették el.

Az Ön horoszkópja a következő napokra:
Rengeteg dicséretet kap munkatársaitól, ismerőseitől, virágözön árasztja el. Ezen ne lepődjön meg, minden temetés ilyen.

- Mi az abszolút pech?
- Ha a tiszavirágnak rossz napja van.

A rendőr kiviszi a kisfiát a hobbi kertbe.
- Milyen gyümölcs ez apuka ?
- Ez kisfiam, fekete ribizli.
- Akkor miért piros ?
- Hát azért, mert még zöld !!!

Egy részeg betántorog a kocsmába, és odamegy a bent ülő egyetlen vendéghez.
- Fizetnél nekem egy italt?
- Persze.
Rendel kettőt, felhajtják, aztán csöndben üldögélnek egy ideig. Végül az első fickó megszólal:
- Te hova valósi vagy?
- Írországban születtem.
- Nahát, én is onnan származom! Na, igyunk még egyet, Írországra!
- Írországra!
Isznak, majd tovább üldögélnek.
- Mégis, Írországon belül honnan származol?
- Dublinból.
- Hihetetlen, de hát én is dublini vagyok! Na még egyet, Dublinra!
- És melyik iskolába jártál?
- A Szent Máriába, hetvenes évfolyam.
- Hát ez elképesztő, én is... - és elkezdik énekelni az iskola indulóját.
Ekkor egy újabb vendég lép be, rendel egy italt, és kérdezi a csapost, hogy mi történt.
- Á, semmi különös, csak az O'Brien ikrek megint tök részegek...

Orvos a betegnek:
- Van egy jó hírem! Maga mégsem hipochonder...

Öreg székely és a fia a fa alól szedi a lehullott gyümölcsöt.
- Ídösapám mi lösz ebbül?
- Ha anyád meggyógyul lékvár, ha meghal biz pálinka.

Jeleket írtunk a homokba

A bejegyzés címét Sík Sándornak A Mindennevű c. verse (1949.) ihlette. Elvarázsol az a törékeny szépség, ami a homokba rajzoló művész kezei alatt születik. Márton Sanyi mesélte egyszer, hogy buddhista gyakorlat nagy műgonddal elkészített homokrajzokat belesöpörni a folyóba. Látni a végét. Elfogadni, hogy megszűnt.



A hatodik perc után zsiráfok!!!

2009. december 3., csütörtök

A nemzetközi helyzet...

Globális helyzet

A legfrissebb UNAIDS adatok szerint a HIV vírusával újonnan fertőződött személyek száma 17%-kal csökkent az elmúlt 8 év során. 2001 óta Afrika szub-szaharai régiójában 15%-kal csökkent az új fertőzések száma, amely közel 400.000-rel kevesebb új HIV-fertőzöttet jelentett 2008-ban ebben a régióban. Kelet-Ázsiában 25%-kal, Dél- és Dél-Kelet Ázsiában 10%-kal csökkent a HIV-incidencia. Kelet-Európában az intravénás kábítószer-használók között a HIV-fertőzöttek számának drámai emelkedése után a járvány terjedése jelentősen mérséklődött, azonban néhány országban az incidencia erősödésére utaló jeleket észlelnek.

A legutóbbi becslés szerint ma a világon 33,4 millió HIV-fertőzött ember él (a becslés alsó és felső határa: 31,1 millió - 35,8 millió), számuk magasabb, mint a HIV-járvány kezdete óta bármikor, és ez elsősorban a hatékony antiretrovirális kezelésnek köszönhető.

Az AIDS-halálozások száma 10 %-kal csökkent, 1996 óta közel 2,9 millió ember köszönheti az életét a hatékony terápiának. Az antiretrovirális terápia bevezetésének fontos szerepe volt az anyáról magzatra történő terjedés megakadályozásában, 2001 óta 200.000 gyermek fertőződését sikerült így
elkerülni.

A megelőzés azonban sajnos nem tart lépést a HIV/AIDS-járvány változásával. A példának okáért Kelet-Európában, ahol eddig a legtöbb HIV-fertőzött az intravénás kábítószer-használók közül került ki, most a kábítószer-használók partnerei vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve. Hasonló a helyzet Ázsiában, ahol eddig a járvány fő mozgató rugója a szexipar és az intravénás szerhasználat volt, most viszont a heteroszexuális párok közül került ki a legtöbb újonnan fertőzött. Kevés a HIV-prevenciós program a 25 éven felüliek, házasok vagy tartós párkapcsolatban élők, özvegyek és elváltak számára.

Annak érdekében, hogy a HIV/AIDS-szel élő emberek kapcsolattartását segítsék elő, a UNAIDS létrehozta az AIDSspace.org internetes portált. A honlap egy olyan információs hálózat kiépülését segíti, amelynek tagjai a HIV-vel kapcsolatos legfrissebb kutatásokat, média információkat, és konferenciák anyagait osztják meg egymással, hasonlóképpen, mint például a Facebook, a MySpace, a LinkedIn stb. közösségi oldalakon.

Forrás: www.who.int

Európában

A HIV-fertőzés még mindig komoly közegészségügyi kihívást jelent Európában, mivel 2008-ban több európai ország is növekvő incidenciát jelentett. Összesen 25.656 HIV-pozitív esetet jelentettek az Európai Unió és az EU/EEA gazdasági térség országaiból, ami azt jelenti, hogy minden egymillió európai lakosra 61 újonnan felderített HIV-pozitív eset jut. A legmagasabb incidenciát Észtországból (406/egymillió lakos), Lettországból (158/egymillió lakos) és Nagy-Britanniából (119/egymillió lakos) jelentették. 2008-ban az újonnan diagnosztizált HIV-fertőzöttek 40%-a a homoszexuális férfiak közül került ki, az újonnan fertőzöttek 29%-a heteroszexuális kapcsolat, 6%-a intravénás szerhasználat révén fertőződött. Azoknak az eseteknek a száma, amelyeknél a fertőződés módja tisztázatlan maradt, mintegy harmadával nőtt a 2007. évhez képest.

Összesen 5.218 AIDS-esetet jelentettek 2008-ban, így a múlt évben Európában 11 AIDS megbetegedés jutott minden egymillió lakosra. A legmagasabb morbiditást Észtországból (46/egymillió lakos), Lettországból (44/egymillió lakos), Portugáliából (36/egymillió lakos) és Spanyolországból (29/egymillió lakos) jelentették. Az AIDS megbetegedések száma 2000-2007. között 36%-kal, 2008-ban több mint 50%-kal csökkent. Az AIDS megbetegedések számának folyamatos csökkenése egyrészt az antiretrovirális terápia mind szélesebb körben való elérhetőségének, másrészt az utóbbi években tapasztalt késői jelentéseknek köszönhető.

Forrás: www.eurosurveillance.org

2009. december 1., kedd

A számok mögött

Magyarországon nem ismert a tényleges HIV fertőzöttek száma; a szakemberek gyakran a ténylegesen kiszűrtek három-ötszörösére teszik. 2008. december 31-én nálunk 1.334 ismert HIV fertőzött élt (1.630 kiszűrt HIV pozitív, akik közül 269 meghalt), így ha a ténylegesen HIV fertőzöttek száma "csupán" ennek 5-szöröse, akkor körülbelül 6.700 emberről van szó. Ha a szexuálisan aktív lakosságot mintegy 7.000.000-ra becsüljük, akkor ez 0,11%-os HIV fertőzöttséget jelent. Ezzel szemben bizonyos kampányszerű szűrővizsgálatokon ennél lényegesen rosszabb arányok adódtak [Erotika Kiállítás 300-ból 3 (1%), AIDS Világnap 300-ból 4 (1,33%)].

Az eddig Magyarországon kiszűrt HIV fertőzöttek közül 847 homoszexuális 279 pedig heteroszexuális úton kapta el a fertőzést, ami 75,22% - 24,78%-os aránynak felel meg. Átlagosan minden 139. homoszexuális vagy biszexuális, és átlagosan minden 5556. heteroszexuális fertőzött. A 20-45 közötti nők körében az AIDS a harmadik vezető halálok.

1981-ben, az AIDS felfedezésekor még úgy gondolta az orvosszakma, hogy sikerült egy, kizárólag a meleg férfiak közösségét sújtó nyavalyát azonosítaniuk (pont emiatt eleinte GRID-nek, vagyis gay-related immunodeficiency disease-nek, a férfi homoszexualitáshoz köthető immunhiányos betegségnek hívták a tünetegyüttest). A kétezredik évre, amikorra a női fertőzöttek száma utolérte a férfiakét, egyértelműen bebizonyosodott, hogy a józan ésszel szemben ismét az előítéleteink ordítottak hangosabban.

Nekem is van HIV+ ismerősöm: három, akikről biztosan tudom és kb. 15, akikről nem is sejtem (talán ők sem). Eszembe jut Gyula, aki a negyedik lehetne, ha nem csak az életben maradtakkal kalkulálnék. Pedig milyen élet volt benne, mennyi életszeretet és finomság. A László kórházból hazaszökött néha, amíg volt ereje hozzá. Csak messziről tudtam követni a halál előtti szorongásában. Van-e, lesz-e élet a halál előtt? Lehet, hogy nincs rá egyértelmű válasz... Ha kíváncsi vagy rá, MARADJ ÉLETBEN!