Tudni és tudomással bírni

Lóránt múlt csütörtöki előadásáról még nem írtam. Eszterrel együtt hallgattuk végig; én másnap Zsolttal is találkoztam még, így mindkét előttem járóval 24 órán belül. Ma estére lettem kész a blogbejegyzések átírásával. Közben képeket is társítottam a gondolatokhoz. Jó volt olvasgatni az ott született sorokat, lélekben végigjárni ismét az utat.

Amiben Lóránt segített, az volt, hogy ne ragadjak bele ebbe az emlékbe. Vannak, akik ott rekednek Spanyolországban, vagy visszajáró lelkekké válnak. Pedig az út itt van mindig a lábunk alatt. Nem elég róla tudomással bírni, biztos tudást is kaphatunk arról, hogy a jelen életünk valóságosabban utazás, mint a kinti szép gyakorlat. Eddig úgy üldögéltem Santiago főterén, mint a kivetített alak:

Szép lesz karácsonyra hazatérni, és folytatni az utat itteni zarándoktársaimmal, elfogyasztani a budapesti zarándokmenüket, esténként elfogadni a népes credencialomba a mai nap hitelesítését. Reggelenként felmérni az erőimet, összerakni a zsákomat és rálépni a napi ösvényemre.

Buon Camino drágáim!