2010. szeptember 30., csütörtök

Születésnapomra

Már egy ideje tervezem, hogy a sok régen őrzött papír között megkeresem Viola Gyuri 11 éve írt köszöntőjét. Most látom csak, hogy töltőtollal, kézzel írta, a tőle megszokott gondos és szépen rendezett stílusban. Az irodalmi érték nem számít - a szeretet él, ami itt és most is összeköt vele.

Születésnapodra

Harminckét éves e jó legény -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

Ajándék, mellyel megleplek
ez íróasztal szegleten
fiam
fiam.

Harminckét éved elszelelt
s havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazánk!

Lehettél volna oktató,
nem ily golyóstoll-koptató
szegény
legény.

De nem lettél, mert Ősbudán
eltanácsolt egy prűd leány
ócska
sora.

Intelme gyorsan, nyersen ért
egy dugdosott leveledért
a hont
kivont

plajbásszal óvta ellened.
Rossznak nevezte szellemed
hevét
s nevét:

"Ön míg a szóból értek én,
nem lesz titkár e féltekén"
gagyog
s ragyog.

Ha örült az az úrleány,
hogy a fiam már [nem] titkár
sekély
e kéj -

Te jó barátodat fogod
nem kistitkári fokon
hevi-
teni.

Budapest, 1999. szeptember 29.

Papus


Drága Gyuri!

Már bizonytalan vagyok, megérted-e azt, hogy mégis oktató lettem. Nekem még mindig ott állsz Bagolyirtáson, a kályha mellett, és várod, hogy befejezzem a misémet. Ez a tapintat és finomság jellemezte a kapcsolatunkat, akkor is, mikor a Lipótra vittem neked húslevest, vagy elküldted a prágai képeidet. Kutatok az emlékeim között, hálás vagyok neked ezért az átköltésért...

A mise most nem ért véget...
Maradj még egy kicsit, kérlek! :'(

2010. szeptember 29., szerda

Kedvet kaptam d_v-től

Ami félig van kész, az ma félig marad...


Olvasgatom a naplómat, és tanácstalan vagyok, hogy mit is oszthatnék meg abból veletek. Ennek az útnak annyira személyes volt a töltése, hogy szinte az érthetőség határát súrolja, ha ezeket a részeket kiemelem a szövegből. A külső történéseket a kamera hűségesen rögzítette, így idén ezt tudom nektek ajándékozni. Az északi útra lehet, hogy nem viszek mobiltelefont sem... Jó előkészület lesz a hat hetes remeteségre, és csak a spanyol tudásomra, meg a rátermettségemre számíthatok majd. Ha belegondolok, most sem sokat használtam, egy-két SMS-t leszámítva. A könyv tehát csukva marad, de a mi történt, az folytatódik bennem és közöttünk is.

2010. szeptember 27., hétfő

2010. szeptember 26., vasárnap

Lássátok!

Ma legalább háromszor végignéztem a kétezer fölötti számban készült fotót, és egy válogatást feltöltöttem ide. Akinek van ideje, belepillanthat az útba.

Feijoada portuguesa


Portóban arra kértem a pincért, hogy ajánljon valami helyi specialitást. A receptje itt olvasható.

Megjegyzés: a négyféle hús pacal, füstölt sonka, kolbász és sertésoldalas volt a vajbab mellett; köretnek pedig párolt rizst kaptam.

Kimondhatatlan

Az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit.

T. S. Elliot

Uf gozal katan seli!

2010. szeptember 24., péntek

Kis kereszténység

Asztali áldás
Egy család vendégül látja a férj kollégáit. Vacsora előtt, az asztalnál ülve a házigazda anyuka odafordul hatéves kislányához, és azt mondja:
- Szeretnéd most te mondani az asztali áldást?
- Nem tudom, mit kell mondani - feleli a kislány.
- Csak mondd azt, amit én szoktam.
A kislány lehajtja a fejét és ezt mondja:
- Istenem! Mi a fenének hívtam ennyi embert vacsorára?

Tünetek
A gyerekek arról tanulnak a vasárnapi iskolában, hogyan teremtett Isten mindent, beleértve az embert is. Jancsit nagyon érdekli a történet, főként az a rész, amelyik arról szól, hogy Évát Ádám bordájából teremtette az Úr. Pár nappal később, egy délelőttön anyukája látja, hogy Jancsi még mindig az ágyban fekszik, látszólag betegen.
- Mi a baj, Jancsi?
- Hát... Fáj az oldalam... Azt hiszem, feleségem lesz.

Ima
Négy szerzetes ül egy szobában, egy bencés, egy domonkos, egy ferences és egy jezsuita, mindegyik kezében a breviáriuma, mondják az esti zsolozsmát. Egyszer csak kialszik a lámpa. Mi történik?
A bencés folytatja tovább, ő fejből is tudja az imát.
A domonkos prédikálni kezd a sötétségről és a világosságról.
A ferences köszönti sötétség testvérünket, majd fohászkodni kezd Istenhez, hogy legyen ismét világos, és egyszer csak világosság lesz. A jezsuita közben ugyanis kicserélte a biztosítékot.

Öt Miatyánk
Meggyónt a fiatalember, a pap feloldozza, és rendel öt Miatyánkot penitenciának.
A fiatalember elköszön:
- Viszontlátásra, atyám!
- Szervusz, fiam
- Viszontlátásra, atyám!
- Szervusz, fiam
- Viszontlátásra, atyám!
- Mondd, fiam, te hülye vagy?
- Látja, atyám, háromszor köszöntem, és már hülyének néz. Mit fog szólni az Úr Isten öt Miatyánkhoz?

Apácák az úton
Két apáca megy az úton egy kocsival. Egyszer csak kifogy a benzin, ezért bemennek egy közeli farmra kérni egy keveset. A farmer, mivel nem talál más edényt, egy régi bilibe tölti nekik a benzint. Az apácák visszamennek az autóhoz, és éppen töltik bele az újonnan szerzett üzemanyagot, amikor arra megy egy rabbi és így szól:
"Nővérek, igaz, hogy a vallásukkal nem értek egyet, de a hitüket, azt igazán csodálom!"

2010. szeptember 22., szerda

Farkas tetkója (egy kis spanyol)

Hiába, fiatalság - bolondság. Farkas a második születésnapjára tetoválást kért. Még szerencse, hogy nem igényelt nagy utánajárást, hol is vállalnak ilyen fiatal (gömbölyű) felületre dekorációt. Margitka férje, a negyedik emeleten, pyrografikus. A mellékelt látvány Tóth Péter munkája. Egyéb művei itt láthatók.
A pólót pedig magamnak ajándékoztam az út végén. Nyögöm is a jelentését a mai napig. Illetve minden este és ébredéskor...

2010. szeptember 21., kedd

Jó éjt magamnak!

Jókedvemben

Bajban vagy?

Ha valaki nem olvasná Balázs blogját, akkor itt is látható:

Nyelvében, dalaiban?

Egy család az USA-ba költözik, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő azt mondja az anyukának, hogy "vigyék el pszichológushoz a gyereket, mert megmagyarázhatatlan kegyetlenség és agresszivitás látszik rajta".

- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házából: "Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki..." Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. - így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy "Csip-csip, csóka, vak varjúcska?"
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm... Értem. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: "Boci, boci tarka, se füle, se farka..."
- ... és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a "Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak..." Basszus!

Méltó kérdés

- Egy sört kérek!
- Alkoholmentes jó lesz?
- Játékpénz jó lesz?

2010. szeptember 18., szombat

Sötétbe ugrás

Szeretni akarom, hogy megismerhessem, és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem. (Pilinszky)


Egy lassan két évvel ezelőtti posztban: itt idéztem a mestertől egy gazdag gondolatsort. A fenti idézet ennek a napokban újra megfényesedett részlete.

Sokak fejében van egy olyan modell, hogy apránként megismerjük a társunkat, aztán amikor már elég információ gyűlt össze róla a fejünkben (és a mindennapi tapasztalat is meggyőzött minket arról, hogy az illető megbízható), akkor lassan-lassan kialakul iránta a vonzalom és a szeretet. Téglánként építünk fel egy hatalmas épületet. Mindig annyit lépünk előre a viszonyban, amennyire előre világít a tudás biztonságos fénye.

Azt hiszem, van egy másik út, ami sokkal valóságosabbnak (azaz járhatóbbnak) bizonyul számomra; és talán a hozzám hasonló karakterű személyek számára is. Arról szól, hogy a szeretet nem egy kiérdemelhető, és odaajándékozható valami. Sokkal inkább a kapcsolat alapja, ingyenesen megelőlegezett bizalom. Az előző világítós példát továbbszőve: maga a sötétségbe ugrás. Akkor tudom megismerni a másikat, ha szeretettel elfogadom minden rezdülését - és akkor tudom hitelesen szeretni, ha mélyen megismertem. Az ismeret és a szeretet úgy simulnak egymásra, mint egy üvegcsésze homorú és domború oldala, egyszerűen elválaszthatatlanok. Nincs külön életük.

Hogy ki melyik ösvényen közelít? Az tapasztalat, megszokás, nevelés... és többek között ízlés kérdése. Nem jobb vagy rosszabb egyik a másiktól. Az utak csak vezetnek a cél felé, nem azonosak egymással.

2010. szeptember 17., péntek

Az A22 hajó fedélzetén vagyok

Ma beiratkoztam a Cervantes Intézet őszi nyelvtanfolyamára. Szeptember 27-től január 24-ig (hétfő és szerda esténként) hatvan órás a kurzus. Még szerencse, hogy idén korábban ért véget az út.

Megyünk tovább Viki!

2010. szeptember 15., szerda

2010. szeptember 13., hétfő

Santiago - amikor mar otthon vagyok

Nem birom megallni, hogy ne irjak nektek. ;)

A mai 24 km olyan hamar telt el, mint maskor fel nap. Es meg mindig keves ember az uton. Az utolso (260 meteres) emelkedorol meglatom a katedralist, azt a pontot, amit egyedul ismerek ebbol az utbol. Megertem a zsidok lelkesedeset Jeruzsalem lattan. Siras es orom keverednek, megolelnem a vilagot, ugrandoznek oromomben. Pedig a jobb labam tovabbra is dagad es sajog.

Ugy setalok be a foterre, mintha haza mennek. Vakon megtalalom az onkiszolgalo ettermemet, a zarandokirodat, a piacot es a szallashelyet (ezuttal is a Seminario Menor). A szamitogep orzi a mult evi emlekem... Hat megerkeztem volna?

Meg eleven a fejemben az a kep, mikor egy evvel ezelott, ugyanezen az emeleten es folyoson beszelgettem Robival a portugal utrol. Es most itt vagyok, mogottem van mar sok gondjaval es csodas tapasztalataval. Az meg sem lep, hogy a jovo evit tervezgetem mar. Kimegyek a varosba, veszek a konyvesboltban utravalo terkepeket, leirasokat, barmit talalok, ami segit ebben.

Bocsass meg Balazs a csutortok miatt, a kovetkezo hettol egyiket sem hagyom ki. :)

Idezet augusztus 30-arol, Coimbra es Sernadelo kozott:

Vajon meddig elhetek ezen a bolygon? Hol jarhatok eppen az eletem fonalan? A fele elott allok, vagy csak par napom van hatra... Egyre megy. A teljesseg nem az idoben van, nem is az idovonal vegen, hanem a jelen szakralitasaban, szentsegeben. Most itt van minden, ami segit, hogy felizzon a valosag, es egy lehessek minden letezovel: az emberekkel, a kovekkel, a fakkal es a teherautokkal...

2010. szeptember 12., vasárnap

Padrón - a gyozelem ize

Hat itt vagyok a celegyenesben, 24 km maradt az utolso napra. Vajon mi lesz mas, ha hazamegyek? Tudom maskent latni az esemenyeket es az embereket? Mindenesetre elhatarozott szandekom, hogy visszmegyek Magyarorszagra. :)

A tegnapi megjegyzest szandekosan irtam sakalban. Zsirafban ugy mondanam, hogy elkeseredett es maganyos voltam, amikor annyi faradtsaggal kerestem kommunikacios lehetosegeket feletek a blog irasan keresztul, mert talalkozasra (kozossegre) vagyom koztem es koztetek - es nem lattam ezt visszatukrozodni a kommentekben. Szamomra csak azok a gondolatok leteznek most, amit leirtok. Nem baj, ha ugyanaz, olyan keves eredeti mondatunk es felfedezesunk van. "Az arc nem a tied..." (Omega)

Portotol az ut nagyon szep, a mai szakasz kulonosen az volt. Hihetetlen, de nehany kerekparost leszamitva szinte nem is talalkoztam zarandokokkal. Jo idoben indultam, a rohanosok es a lemaradok kozott. Kepeket sajnos nem tudok most mellekelni, technikai gondok miatt. Most kezd osszeallni a csapat, akikkel mar napok ota egyutt bandukolunk. Sokan cserelgetunk e-mail cimet, telefonszamot. Ha a fele megmarad ezeknek az uj ismerosoknek, azt is nehez frissen tartani, most orulok minden uj arcnak. Kicsit telitodtem is, mint Fuchi orra az uj szagokkal.

Jo ebben az orszagban kavezni delutanonkent, jo itt setalni az arboretumban, jo beulni a templomaiba. Eros a gyanum, hogy az eletem hatralevo reszet itt fogom tolteni. Nyelvtanulas es edzoterem.

Az egyik labam mar nem fog helyrejonni csak otthon. Estere megdagad es minden erintesre faj. Szerencsere a bakancsom reggelente fel tudom venni, es birom a napi 20-30 km gyaloglast, nem lesz gond mar miatta.

Mivel a zsido naptar szerint az unnep mar az elozo estevel bekoszont (a sabat penteken az esthajnalcsillag feljottevel), lassan elkezdem megunnepelni a gyozelmet. Hogy sikerult kitartani, felulemelkedni a fajdalmakon, az izzadason, az unalmas szakaszokon. Barsi Balazstol hallottam egyszer, hogy az unnep a ranktelepedo hetkoznapok ertelme. Ami megmagyarazza es elviselhetove teszi azt, ami addig tortent. Kivanom, hogy legyen sok-sok unnepetek es nagyon sok unnepelni valotok is egyben!

Santiagobol nem fogok irni, szerintem utana sem egy par napig. Szeptember 20-an, hetfon dolgozom eloszor. Kerem szepen, hogy addig ne keressetek semmilyen formaban (e-mail, telefon, SMS vagy telepatia). Ami megoszthato, azt igyekeztem itt elmondani; ami tul van ezen, az mar nem a szavak birodalma. Igerem, hogy nem fogok elnemulni vegleg. Rendezni szeretnem a gondolataimat es az erzeseimet, mielott ujrakezdem az otthoni eletem. Ekkora mutet utan a kimosakodas eppugy fontos, mint az elokeszulet.

Koszonom elore is a megerteseteket!

¡Buen camino amigos!

2010. szeptember 11., szombat

Caldas de Reis - ket lepcso az aranyig

Mar nem lesz 24 km-tol tobb egy napra, azt is mondhatnam: levezeto korok. Napkozben nem gondolok semmi kulonoset, csak nezem a kutyakat, a szederindakat az uton, vagy hallgatom a bakancsom karistolasat a murvas talajon. Elfogytak az emlekek, a jovo arnyai - azt hiszem, tenyleg megerkeztem. Ket nap eleg lesz elfogadni, hogy az idei szakasz eddig tartott. Kezdodhet a felkeszules testben es lelekben az eszaki caminora.

Az idei ut egyik felfedezese a magam szamara, hogy tobb csondre es visszavonultsagra van igenyem. Tanacstalan vagyok, hogyan fogom megteremteni, viszont elszantam magam, hogy veghezviszem.

A kovetkezo kepet Rianak kuldom, mert b*sztok kommentelni, lusta nepseg! ;)


Utoirat a tegnapi vacsorarol: itt a sult galambot a pincer hozza, gyongyhagymaval es gombaval talalva - igy is finom.

2010. szeptember 10., péntek

Pontevedra - haladunk

Hihetetlen es egyszerre orom is, hogy csak 3 szakasz maradt hatra. Sok talalkozas es meg tobb csond. Ma is, ha lehetett az erdos reszeken inkabb a maganyos bandukolast valasztottam. Koran megerkeztem. Hetagra sut a nap, meg a torolkozomet is kimostam. Nem az a fontos, hogy egy pillanatban szakitsuk at a celszalagot, hanem hogy mindenki a sajat utemeben erkezzen meg. Es nagyvonaluan elengedhetjuk magunk mellett a turistakat. Azt talaljak es olyan melysegben, ahogy beleereszkednek az egyedullet es szenvedes oceanjaba. Kimondhatatlanul igazsagos es meltanyos az ut.

Egy dolgot felejtettem el otthon indulaskor elcsomagolni: a nadragszijamat. Komoly gond, hogy esik le rolam a gatyam. Talan nyomok meg 70 kilot...

Tegnap kagylot kaptam eloetelnek, de ettem mar polipot is fott krumplival. A salatak is nagyon izletesek. Ma valami erdekesre vagyom. Melideben a mult evben finom volt a fott disznoful. Megprobalom, vegul is Galiciaban vagyunk mar.

Tominak ma lattam egy ket meteres zsirafot. Igaz fembol van, de nagyon kedves. Lefotozva viszem haza. ;)

Tartsatok ki! En is megyek tovabb Viki, mint a ballago diakok. Most peldaul a ma esti erettsegi bankett helyszinere. Mert ma is legyoztem a tavolsagot, ma is keszen allok folytatni, ma is tudok orulni az osszes megtett lepesnek. Kell meg ez a kis ido rendezni a gondolataimat es felkeszulni arra, hogy otthon folytassam. Az ut ott van, ahol nem allnak, az ut te vagy!

¡TU ERES EL CAMINO!

2010. szeptember 9., csütörtök

Redondelabol roviden

A bedobos gephez keves az apropenzem, kulonben pedig dohanyoznak a barban, igy csak ket gondolat mara:

Hallgass ugy, mint ha most hallanal utoljara!
Nezz ugy, mint ha soha tobbe nem lathatnad!
Szeress ugy, mint ha ez lenne ra az utolso eselyed.

Mindegy, hogy 30 kilometerre vagy 3 meterre allsz meg a cel elott, egyforman tavol vagy, ha nem lepsz tovabb.

2010. szeptember 8., szerda

Minden hataron tul (Valenca - Tui)

Ma atleptem a portugal-spanyol hatart, es ezzel egyutt egy idozonat is ugrottam. Repulorol mas, mint amikor atgyalogolsz egy hidon, ami ugy kot ossze ket varost, mint a Lanchid Pestet es Budat. Egy kezemen meg tudom szamolni (mert nem vagyok favago), hogy mikor erkezem Santiagoba. Hamar eltelt ez az ido, alig par napja erkeztem. Az albergue recepcios noje - akit itt hospiteleranak mondunk -, mindenkinek dicsekszik velem, hogy Lisszabontol jovok. Ritka jelenseg ez errefele. Meselt a varos torteneterol es o ajanlotta a netezos helyet. Velunk szemben van zarandok menu is.

A brazil lanyunk visszafordult betegseg miatt. Ma meg jott 5 kilometert es egy barban koszontunk el vegleg. Beszeljenek most helyettem a kepek!

Valenca a spanyol oldalrol:


A hid:


Tui falai alatt:


Es a catedral:



A furdoszobank ablakai nemreg meg loreskent szolgaltak (az anyaszentegyhaz tulajdonaban):

2010. szeptember 7., kedd

Az Atlanti

Barcelos

Vacsora


nemet - brazil - del-koreai - portugal - olasz ... eleg vegyes tarsasag

2010. szeptember 6., hétfő

Hola amigos! - Kitti elvesztette a szuzesseget


A lenyeg: Ponte de Limaban vagyok, ket napra a spanyol hatartol. Nem mintha sok minden valtozna ezutan. A mai napot kulonosen a baratomert ajanlottam fel - igy konyebb elviselni a lehetetlent is; az utolso 10 kilometeren vegig zuhogott az eso. Pontositok: omlott, mint allatt. Kedvesem! Az osszes esokabatom tiszta mar, holnapra abbahagyhatod... ;)

Az albergue csak 17:00-kor nyit, ket lepcsoben engednek be. Rosszabb, mint a CIA. Mosni ertelmetlen, ugyse szarad meg semmi. A tobbseg (mit a tobbseg, rajtam kivul mindenki) Portotol, vagy meg kesobb csatlakozott. Vannak itt osztrak sogorok, nemetek, koreaiak, es egy vagany csaj braziliabol. Elso pillanatra beleszerettem. Kommunikal, nem erdekli, hogy ki milyen nyelven tudhat. Daniellanak hivjak. Kitti egyebkent az esokabatom. :) A mult evi caminon nem kellett hasznalnom, most eloszor viszont nagyon halas voltam neki.

A labaim hol kegyetlenul fajnak, hol mennek, mint a gep - ahogy az eszem osztja a parancsot. Azt hiszem ma vagyok tul a kritikus ponton. Ket lazabb (20 km alatti) szakasz kovetkezik, igazi hetvege. Talan 6-ig alszom, most raerek. A haz kozben megtelik elettel, mindenki igyekszik zuhanyozni. A netes gepet en fedeztem fel elsokent, de nem akarok visszaelni a szemfulessegemmel. Meg torolnom kell egy rakas levlistas uzenetet...

Szoval elek~, es a vidamsag se hagyott magamra. Ha az istenek maskent nem gondoljak, ott leszek idore Santiagoban. Ez az egyetlen ismeros pont a 600 + x km alatt. A sok eltevedessel, alternativ uttal szerintem iden meglesz a 650 is. Tudom hova tartok, a mierttel vannak neha gondok. Mindent felulir viszont, hogy ez az ut is hozzatok visz vissza, egy olyan kozelsegbe, amit eddig nem erintettunk. Azt fontolgattam indulas elott, hogy szeretnek megtanulni onzetlenul masokert lenni. Jelentem: LEHET.

Becsongettem egy nagyon szegenyes porta ajtajan. A hatso udvarbol kijott egy rosszul oltozott, fogatlan bacsi. (Itt is, mint a spanyoloknal, sokba kerul a fogaszati kezeles, kevesek engedhetik meg maguknak.) Vizet kertem, mert mar szaradt a flakonom. Hatra vezetett a csaphoz, hogy szolgaljam ki magam. Mikozben ugy ittam, mint aki a Szaharabol erkezett, mosolyogva nezett ram. A kapun kivul jartam mar, mikor utanam kiabalt, hogy varjak... es odafutott, kezeben egy almaval. Most is sirhatnekom tamad, ha felidezem ezt a kedves gesztust. Van josag, van szamitas nelkuli adas.

Minden kis lepessel kozelebb jutok Santiagohoz, minden eressel kozelebb jon a halalom. A halal jo, ha dolgok rendjeben all - irja Saint-Exupery. En megtalaltam a helyemet a halalomig vezeto sztradan. Es a sajt tempomat is, amivel elerhetem. Ha azottan is, faradtan is, de boldog lesz a beerkezesem. Gyertek majd velem, akar elottem jartok mar, akar utanam. Egy az ut, egy a celunk, csak eltevedtunk kicsit.

Virtualis oleles minden huseges olvasomnak!

2010. szeptember 1., szerda

A dallamot figyeld!

Ennek az utnak a hatterehez hozzatartozik, hogy a legrovidebb szakasz is faraszto es kemeny tud lenni. De az alaphangrol nincs mit irni - ami erdekes, az a belole szuleto dallam. Mar ha zeneileg ertelmezheto egyaltalan ez a gondolat. A megerkezes elegedettsege es orome ad ertelmet az egesz napnak.

De hogy senki se vadolhasson egyoldalusaggal: lattam ma fekete festekkel fefujt nyilat, raadasul egy nagyon fontos keresztezodesben, es az erdoben is osszetort jelzes volt. Megis itt vagyok mar Albergaria a Velha-ban, Porto csak ket nap. Bejutottam a plebania zarandokszallasara, pedig azt is egy igazi hazisarkany orzi. A tuzoltoknal viszont tudtam zuhanyozni - semmi Rodrigo ;). Ha tortenik valami kellemetlen, perceken belul erkezik a kiegyenlitese. Rendben van a vilag.

Mar az elso napokban elengedett a bal bakancsom oldalso varrasa. Tudtam benne menni, de nagyon zavart, ahogy ment mindig feljebb a szakadas. Ma az utra nezett egy suszter uzlet ajtaja. Elvallalta azonnalira. Nagyon szepen megvarrta es meg egy helyen ragasztast is tett ra. Nem kell aggodnom semmiert. A konyvtarban ingyen lehet internetezni, pedig egy viszonylag kis varos. Ketnaponta legalabb, de van, hogy surubben is nagyot vacsorazok egy etteremben. Most is az kovetkezik.

Amikor ratok gondolok, neha elfog a siras. Jo, hogy ennyien elfertek a szivemben. Ma erkeztem az ut felehez, legalabb idoben, de talan lassan tavolsagban is. Felek kicsit, hogy a Porto utani nepes szakasz nagy sokkot okoz ennyi csondes meneteles utan. Szinte csak a helyieket latom, oket is tobbnyire autoban. A szallasokon is egyedul alszom. Minden esetre a jo remete jo kozossegi tag is. Letesztelem magamon. :)

Nepdalokat enekelek hangosan, azok kifejezik minden erzesemet. Eleg sokat tudok mondjuk. Matol ismet kopasz vagyok. Amellett, hogy tisztabb es szarazabb erzes, meg irto szexi is. Reszkessetek Rodrigok!!!