2010. szeptember 29., szerda

Ami félig van kész, az ma félig marad...


Olvasgatom a naplómat, és tanácstalan vagyok, hogy mit is oszthatnék meg abból veletek. Ennek az útnak annyira személyes volt a töltése, hogy szinte az érthetőség határát súrolja, ha ezeket a részeket kiemelem a szövegből. A külső történéseket a kamera hűségesen rögzítette, így idén ezt tudom nektek ajándékozni. Az északi útra lehet, hogy nem viszek mobiltelefont sem... Jó előkészület lesz a hat hetes remeteségre, és csak a spanyol tudásomra, meg a rátermettségemre számíthatok majd. Ha belegondolok, most sem sokat használtam, egy-két SMS-t leszámítva. A könyv tehát csukva marad, de a mi történt, az folytatódik bennem és közöttünk is.

Nincsenek megjegyzések: