Mar nem lesz 24 km-tol tobb egy napra, azt is mondhatnam: levezeto korok. Napkozben nem gondolok semmi kulonoset, csak nezem a kutyakat, a szederindakat az uton, vagy hallgatom a bakancsom karistolasat a murvas talajon. Elfogytak az emlekek, a jovo arnyai - azt hiszem, tenyleg megerkeztem. Ket nap eleg lesz elfogadni, hogy az idei szakasz eddig tartott. Kezdodhet a felkeszules testben es lelekben az eszaki caminora.
Az idei ut egyik felfedezese a magam szamara, hogy tobb csondre es visszavonultsagra van igenyem. Tanacstalan vagyok, hogyan fogom megteremteni, viszont elszantam magam, hogy veghezviszem.
A kovetkezo kepet Rianak kuldom, mert b*sztok kommentelni, lusta nepseg! ;)
Utoirat a tegnapi vacsorarol: itt a sult galambot a pincer hozza, gyongyhagymaval es gombaval talalva - igy is finom.
5 megjegyzés:
Azonkívül, amit a múltkor kommenteltem, mást nemigen tudok írni... Azt viszont fenntartom.
"...tobb csondre es visszavonultsagra van igenyem..."
Ezen a felfedezésen tavaly estem át, amikor pozitív lettem. Roppant egyszerű volt megoldani: ha hazajöttem, magamra zártam az ajtót, lenémítottam a telefont. Ha valaki mégis próbálkozott, közöltem: most magányra van szükségem.
Persze ehhez ne fertőzd magad össze, szerintem e nélkül is kivitelezhető a terv.
Köszönöm!
Ahogy az Út, úgy a Csönd is!
Szia: Ria
5!
Ha már így ránkszóltál: azonkívül, hogy hiányzol és örülök, hogy élvezed az utat nem nagyon van mit írnom. Szóval hiányzol és örülök, hogy jó most neked.
Tomi
Megjegyzés küldése