Születésnapomra

Már egy ideje tervezem, hogy a sok régen őrzött papír között megkeresem Viola Gyuri 11 éve írt köszöntőjét. Most látom csak, hogy töltőtollal, kézzel írta, a tőle megszokott gondos és szépen rendezett stílusban. Az irodalmi érték nem számít - a szeretet él, ami itt és most is összeköt vele.

Születésnapodra

Harminckét éves e jó legény -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

Ajándék, mellyel megleplek
ez íróasztal szegleten
fiam
fiam.

Harminckét éved elszelelt
s havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazánk!

Lehettél volna oktató,
nem ily golyóstoll-koptató
szegény
legény.

De nem lettél, mert Ősbudán
eltanácsolt egy prűd leány
ócska
sora.

Intelme gyorsan, nyersen ért
egy dugdosott leveledért
a hont
kivont

plajbásszal óvta ellened.
Rossznak nevezte szellemed
hevét
s nevét:

"Ön míg a szóból értek én,
nem lesz titkár e féltekén"
gagyog
s ragyog.

Ha örült az az úrleány,
hogy a fiam már [nem] titkár
sekély
e kéj -

Te jó barátodat fogod
nem kistitkári fokon
hevi-
teni.

Budapest, 1999. szeptember 29.

Papus

Drága Gyuri!

Már bizonytalan vagyok, megérted-e azt, hogy mégis oktató lettem. Nekem még mindig ott állsz Bagolyirtáson, a kályha mellett, és várod, hogy befejezzem a misémet. Ez a tapintat és finomság jellemezte a kapcsolatunkat, akkor is, mikor a Lipótra vittem neked húslevest, vagy elküldted a prágai képeidet. Kutatok az emlékeim között, hálás vagyok neked ezért az átköltésért...

A mise most nem ért véget...
Maradj még egy kicsit, kérlek! :'(