Padrón - a gyozelem ize

Hat itt vagyok a celegyenesben, 24 km maradt az utolso napra. Vajon mi lesz mas, ha hazamegyek? Tudom maskent latni az esemenyeket es az embereket? Mindenesetre elhatarozott szandekom, hogy visszmegyek Magyarorszagra. :)

A tegnapi megjegyzest szandekosan irtam sakalban. Zsirafban ugy mondanam, hogy elkeseredett es maganyos voltam, amikor annyi faradtsaggal kerestem kommunikacios lehetosegeket feletek a blog irasan keresztul, mert talalkozasra (kozossegre) vagyom koztem es koztetek - es nem lattam ezt visszatukrozodni a kommentekben. Szamomra csak azok a gondolatok leteznek most, amit leirtok. Nem baj, ha ugyanaz, olyan keves eredeti mondatunk es felfedezesunk van. "Az arc nem a tied..." (Omega)

Portotol az ut nagyon szep, a mai szakasz kulonosen az volt. Hihetetlen, de nehany kerekparost leszamitva szinte nem is talalkoztam zarandokokkal. Jo idoben indultam, a rohanosok es a lemaradok kozott. Kepeket sajnos nem tudok most mellekelni, technikai gondok miatt. Most kezd osszeallni a csapat, akikkel mar napok ota egyutt bandukolunk. Sokan cserelgetunk e-mail cimet, telefonszamot. Ha a fele megmarad ezeknek az uj ismerosoknek, azt is nehez frissen tartani, most orulok minden uj arcnak. Kicsit telitodtem is, mint Fuchi orra az uj szagokkal.

Jo ebben az orszagban kavezni delutanonkent, jo itt setalni az arboretumban, jo beulni a templomaiba. Eros a gyanum, hogy az eletem hatralevo reszet itt fogom tolteni. Nyelvtanulas es edzoterem.

Az egyik labam mar nem fog helyrejonni csak otthon. Estere megdagad es minden erintesre faj. Szerencsere a bakancsom reggelente fel tudom venni, es birom a napi 20-30 km gyaloglast, nem lesz gond mar miatta.

Mivel a zsido naptar szerint az unnep mar az elozo estevel bekoszont (a sabat penteken az esthajnalcsillag feljottevel), lassan elkezdem megunnepelni a gyozelmet. Hogy sikerult kitartani, felulemelkedni a fajdalmakon, az izzadason, az unalmas szakaszokon. Barsi Balazstol hallottam egyszer, hogy az unnep a ranktelepedo hetkoznapok ertelme. Ami megmagyarazza es elviselhetove teszi azt, ami addig tortent. Kivanom, hogy legyen sok-sok unnepetek es nagyon sok unnepelni valotok is egyben!

Santiagobol nem fogok irni, szerintem utana sem egy par napig. Szeptember 20-an, hetfon dolgozom eloszor. Kerem szepen, hogy addig ne keressetek semmilyen formaban (e-mail, telefon, SMS vagy telepatia). Ami megoszthato, azt igyekeztem itt elmondani; ami tul van ezen, az mar nem a szavak birodalma. Igerem, hogy nem fogok elnemulni vegleg. Rendezni szeretnem a gondolataimat es az erzeseimet, mielott ujrakezdem az otthoni eletem. Ekkora mutet utan a kimosakodas eppugy fontos, mint az elokeszulet.

Koszonom elore is a megerteseteket!

¡Buen camino amigos!