Egy család az USA-ba költözik, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő azt mondja az anyukának, hogy "vigyék el pszichológushoz a gyereket, mert megmagyarázhatatlan kegyetlenség és agresszivitás látszik rajta".
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házából: "Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki..." Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. - így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy "Csip-csip, csóka, vak varjúcska?"
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm... Értem. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: "Boci, boci tarka, se füle, se farka..."
- ... és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a "Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak..." Basszus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése