Pontevedra - haladunk

Hihetetlen es egyszerre orom is, hogy csak 3 szakasz maradt hatra. Sok talalkozas es meg tobb csond. Ma is, ha lehetett az erdos reszeken inkabb a maganyos bandukolast valasztottam. Koran megerkeztem. Hetagra sut a nap, meg a torolkozomet is kimostam. Nem az a fontos, hogy egy pillanatban szakitsuk at a celszalagot, hanem hogy mindenki a sajat utemeben erkezzen meg. Es nagyvonaluan elengedhetjuk magunk mellett a turistakat. Azt talaljak es olyan melysegben, ahogy beleereszkednek az egyedullet es szenvedes oceanjaba. Kimondhatatlanul igazsagos es meltanyos az ut.

Egy dolgot felejtettem el otthon indulaskor elcsomagolni: a nadragszijamat. Komoly gond, hogy esik le rolam a gatyam. Talan nyomok meg 70 kilot...

Tegnap kagylot kaptam eloetelnek, de ettem mar polipot is fott krumplival. A salatak is nagyon izletesek. Ma valami erdekesre vagyom. Melideben a mult evben finom volt a fott disznoful. Megprobalom, vegul is Galiciaban vagyunk mar.

Tominak ma lattam egy ket meteres zsirafot. Igaz fembol van, de nagyon kedves. Lefotozva viszem haza. ;)

Tartsatok ki! En is megyek tovabb Viki, mint a ballago diakok. Most peldaul a ma esti erettsegi bankett helyszinere. Mert ma is legyoztem a tavolsagot, ma is keszen allok folytatni, ma is tudok orulni az osszes megtett lepesnek. Kell meg ez a kis ido rendezni a gondolataimat es felkeszulni arra, hogy otthon folytassam. Az ut ott van, ahol nem allnak, az ut te vagy!

¡TU ERES EL CAMINO!