2009. szeptember 30., szerda

A bűnbánat szárnyakat ad... meg tippeket is.

A pap egy tinédzser fiút gyóntat:

- Atyám, vétkeztem szóban, tettben és gondolatban... Lefeküdtem egy fiúval, pedig csak fél órája ismertük egymást...
- Te vagy az, Tamás fiam?
- Igen, én vagyok, atyám.
- Na akkor mondd el nekem: ki volt az a fiú!
- Nem mondhatom el, atyám, vigyáznom kell a jóhírére.
- Ugyan már! Nekem mindent elmondhatsz!
- Tudom, de ezt nem.
- Na... Ki volt az? A Kovács Feri?
- Nem mondhatom el...
- Hát akkor a Szabóék fia?
- Nem mondhatom el...
- A Kis Józsi volt innen a szomszéd utcából?
- Nem mondhatom el...
- Nagyon véded te azt a fiút... Makacsságodat azzal büntetem, hogy fél évig nem jöhetsz a templomba ministrálni!

Odakinn találkozik a fiú az egyik haverjával:
- Na mi volt a papnál?
- Kaptam fél év szabit meg három tuti tippet!

Süssünkfőzzünkvalamit!

[Nem túl guszta, viszont eredeti.]

Hortobágy koktél:

Végy egy poharat, melynek száját kend meg szalonnabőrrel és utána mártsd pirospaprikába. Töltsd bele fél citrom levét, 1 dl szilvapálinkát, majd díszítsd 2 vöröshagyma karikával és koktél-szotyival.

Paraszt-raffaello:

Fokhagymagerezd, disznózsír golyóban, köménymagban megforgatva.

Az idő aranykalitkája

Folytatva az olvasást, újabb kincsre bukkantam:

Talán az idő nem is valós dolog, csak az agyunk szüleménye. Valami, amit azért hoztunk létre, hogy különbséget tudjunk tenni e között meg a között. Azonban amikor csak ülsz és tökéletesen jelen vagy a most pillanatában, az idő megszűnik létezni. Csak a most van...

[Ha kb. 30 napig úgy élsz, hogy nem tudod milyen nap van és hány óra, de ez nem is hiányzik számodra, akkor hihetőbbek a fenti sorok.]

2009. szeptember 29., kedd

Csillagpor

Folytatom Thom Hartmann könyvének (Az ősi napfény utolsó órái) az olvasását. Találtam egy érdekes meghatározást a meditációra, amit nagyon támogatnak az elmúlt hónap során megélt tapasztalataim. Íme:

A meditáció legfontosabb célja nem más, mint megtalálni magunkban azt a csendes helyet, ahol a gondolatok végződnek és az éber tudat kezdődik... igazi ereje abban nyilvánul meg, hogy segítségével tudatossá válhatunk a jelen pillanatra.

Az ébren lévő milliók csak fizikai munkára alkalmasak. Egymillióból csak egyetlen ember elég éber bármiféle intellektuális erőkifejtéshez, és csak egy a százmillióból éber eléggé ahhoz, hogy valódi költő vagy pap lehessen. Ha ébren vagy, akkor élsz. Még soha senkivel nem találkoztam, aki elég éber lett volna... (Henry David Thoreau, Walden, 1854)

Ha szeretnél ezen a pesszimista arányon javítani, ajánl egy meditációt. Beírom azt is:

Emlékszel arra, amikor gyerekként egy éjszaka a szabadban állva egymagadban, csodálattal vegyes áhitattal próbáltál az univerzum mélyére látni és megrészegültél a sok ezernyi apró villódzó pont láttán? E pontok mindegyike egy csillag, a mi Napunkhoz hasonló, sokuk körül bolygók is keringhetnek. Elképzelhetetlenül messze vannak tőlünk, és az égbolt leghalványabban pislákoló csillaga mögött még további milliárdok sorjáznak.

Próbáld felidézni magadban ezt a pillanatot. Lásd, amit akkor láttál, érezd és halld, amit akkor éreztél és hallottál. Ahogy elolvastad ezt a mondatot, nézz fel és tekints körbe magad körül. A következő "titkot" többnyire csak a fizikusok és a csillagászok ismerik: amikor az imént végigvitted tekinteted a környezeteden, egy halott csillag maradványait láttad mindenhol. Amikor a világegyetem megszületett, az egész űr szubatomi részecskékkel volt tele. Ezek a részecskék a gravitáció hatására évmilliók során hidrogénatomokká álltak össze, és az űr megtöltődött hidrogéngázzal. Abban az időben még a hidrogén volt az egyetlen létező elem. A gravitáció hatására a gázból tömörebb hidrogénfelhők keletkeztek, ezek idővel magukba roskadtak, majd a növekvő nyomástól hőmérsékletük rendkívül megemelkedett. A nagy hőtől begyulladt a hidrogén, és nukleáris reakción keresztül égni kezdett. Ezzel megszületett a csillag.

E korai csillagok egyikének a szívében az atomfúziós reakció hatására két hidrogénatomból egy héliumatom képződött, így létrejött a második elem. Ez a reakció óriási hőt és fényt termelt. A nyomás oly nagy volt, hogy a folyamat nem állt meg ezen a ponton. A héliumatomok nagyobb és nehezebb atomokká fuzionáltak, és a csillag magja megtöltődött a periódusos tábla összes ismert elemével. Ilyenek a vas, szén, arany, bór, oxigén, neon, argon, nitrogén, kalcium, kálium és tucatnyi más.

Ahogy az elemek képződése folytatódott, a csillag magjának tömege egyre nőtt. Amikor az éghető hidrogén végül fogyni kezdett, a csillag külső része tágulásnak indult, és a színe eltolódott a vörös felé. Ez volt e távoli csillag halálának első állomása. [E csillag tüzes magjának maradványaiból van a képernyőd is, amin e sorokat most olvasod.] A következő pár százmillió évben a csillag tovább tágult addig, amíg elért egy kritikus pontot, ahol már nem volt képes egybentartani önmagát. Ekkor felrobbant és forró maganyagát milliárd kilométerekre szórta, miközben a közelében minden megsemmisült. Ez a csillag halála, más néven szupernóva.

Ebből a folyamatból származik a világ minden anyaga (kivéve a hidrogént): minden egy csillag szívében képződött. És hogy az elemek elérhessenek hozzánk, a csillagnak meg kellett halnia.

Miután a csillag felrobbant, a robbanáskor kilökődött anyagból a gravitációs erő hatására óriási fizikai/anyagi felhők tömörültek... A nagyobbakból lettek a bolygók, és lassan hűlni kezdtek (ez Földünknek ötmilliárd évébe telt). A kilökődött anyag többsége egy másik, még élő és égő csillag gravitációs terének foglya lett, és keringeni kezdett új vendéglátója körül. Új napjukból hőhöz jutottak, ami a Föld esetében elindította a fotoszintézis folyamatát, és az élethez vezetett, ahogy a csillag halála során szétrepülő elemekből a növényeket és az állatokat [köztük az embereket] alkotó anyag lett.

Emlékszel hát arra a múlt ködébe vesző éjszakára, amikor az eget nézted áhítattal? Emlékszel, mily távoliaknak tűntek azok a csillagok és mily elképzelhetetlennek tartottad, hogy egyet közelről láss és megérintsd az anyagát? Nézz körül a szobádban, és gondolj bele, hogy minden, amit látsz, egy csillag szívében képződött anyagból való. A csillagnak meg kellett halnia ahhoz, hogy anyaga szétszóródhasson a sötét űrben és összeállhasson azzá, amit mi Föld bolygónak hívunk.

Nemcsak a körülötted lévő dolgok vannak csillaganyagból, hanem te magad is. Tested minden egyes sejtje olyan elemekből áll, amelyek egykor egy tüzes csillag magjában születtek. Képes vagy észrevenni a világ isteni természetét, egyszerűen csak nézz körül, érintsd meg a lakásod dolgait, hallgasd a külvilág hangjait (ami nem más, mint vibráló csillaganyag, amit a csillaganyagból álló levegő juttat el csillaganyagból lévő dobhártyáidhoz).

Csillagporos szép éjszakákat és nappalokat mindenkinek!

Az út pora és a fekete zongora

[Palma de Mallorca - Bécs - Pécs - Budapest - Markó utca]

Nehezem szántam rá magam az utolsó poszt beírására, valahogy telítődtem a hazatérés után. Most van egy kis kedvem hozzá, így közhírré teszem, nehogy elvesszen.

Mivel az utolsó este Santiagoban lemaradtam a zarándok-vacsoráról és a végére a készpénzem is igen mepcsappant, igénybe vettem a modern Spanyolország két áldását: a bankjegykiadó automatát és a Burger Kinget. Mindkettő megszólalásig hasonlít a hazai rokonára. Este kicsit bóklásztam még a belvárosban, a tér lassan kiürült. Nézem a templom esti homlokzatát, amint feloldódik a sötétben. Másnap többrétegben ébredek, vissza-visszafekszem kicsit, csak 9:30-kor kell elhagyni a szobát. Ágyban várom meg a napkeltét, megborotválkozom még indulás előtt. Még az út elején (Najera-ban) kaptam egy hámositást elősegítő gyógyszert (Cicactiv gél). Mivel fogytán van a tubusa, felírom a nevét, hátha otthon is be lehet szerezni. Megfordítom, mi van a hátoldalán? "Fabricante Gedeon Richter Ltd., 1103 Budapest, Gyömrői út 19-21, Hungary" Hazamegyünk, hazamegyünk! - mondogatom magamnak. De hol is van az az otthon? A szülői házban már rég "nincsen maradásom"; az albérleteim esetlegesek, mint a kutya vacsorája; még csak azzal sem vigasztalódhatok, hogy valójában a párkapcsolatom az a békés sziget, ahová vissza tudok vonulni, a hely pedig igazán nem fontos. Belül, magamban most csend van. Itt keresem azt az egy bizonyos pontot, ahol megkapaszkodhatok, és ahonnan sarkaiból fordul a világ. "Meghasadnak az evidenciák..." - írja Pilinszky Kérdés c. versében.

Hol járunk már az éden fáitól!
Világunk büszke madarának
csőrében porladunk.

Hullám befagy,
lüktetés, csobogás eláll,
meghasadnak az evidenciák.

Akárhonnan,
érkezhet mondat
akárhonnan?

Lehet, hogy le kell számolnom néhány fiktív igazság-bálványommal is? Az út pora még a ruháimba ivódottan, ott virít a bakancsom peremén. Itt leng még képzeletben a reggelek hangulata, a találkozások öröme. Kimossa vajon az élet automata gépezete őket? - MIKOR látom újra a felkelő Napot?

A reptérre indulás előtt megtöltöm még hűséges palackomat vízzel a közeli parkban és zacsiba csomagolom: amolyan zarándok-ösztönből. Ki kell használnom az alkalmas pillanatokat, mert nem jönnek vissza. Carmela-t csak futólag üdvözöltem este, szeretném még újra látni és átölelni beérkezettként. Talán a misén? Leülök a főtéren, az a legbiztosabb módszer, ha valakit üldözöl, hogy te nem mozogsz, hanem bevárod őt egy fix helyen. Tudják ezt a vadászok (mármint a hajtók nélkül működők). Na ez az ötletem nem jött be sajnos, majd írok neki e-mailt.

Voltam a piacon is, vettem szilvát, aztán a tisztára mosott utcákon sétáltam. Mindjárt 11:00 óra, hogy rohan az idő itt idegenben... (A kedvünkért meglengetik a híres óriás-füstölőt is áldás végeztével.)


Mise után elmegyek ebédelni egy közeli vendéglőbe. Kedvező (8,5 EUR) áron önkiszolgáló rendszer van, majd lassan felsétálok a buszpályaudvarig. Komolyra fordult az ügy. A busz (spanyolos tempóban) kési 5 percet, viszont ráhagyással terveztem a lépéseket, igy mindenre jut elégendő idő majd. A pertéren viszont elröppen a várakozás. Telefonon beszélek Csabival, ezt hallva egy soproni férfi (Gál Sándor) szólít meg, akiről Robi korábban már mesélt nekem. Kicsi a világunk. Újra itt ülök a repülőn, Mallorca-tól szomszédom sincs. "Sinen vagyunk."


Csabi vár a kijáratnál, ahogyan mondta. Hajnal van már, mire Pécsre érünk, az általam javasolt rövidebb út hosszabbnak bizonyult, mert a GPS a nem működő réven is át akart evickélni velünk... :) Lefekvés előtt még egy sör altatónak. A bokáim vizesek, elefántlábam lett, ahogy megszűnt az igénybevételük. Hiányolják a hosszú meneteléseket, én magam is. Két párnával felpolckolom éjszakára (nagyon hatásos módszer). Ez a kis utókezelés néhány napig eltarthat. Gergővel hamar megtaláljuk a közös szót és a jó játékokat. Délután pedig felmegyünk a TV-toronyba, megnézni a várost. Pécs csodás természeti környezetben fekszik, olyan élhető város. Csabi nagyon elismerően nyilatkozik róla.


Közösen vacsorázunk, a gyerekek már a lefekvéshez készülődnek. Nézegetem a halak táncát az akváriumban: olyan egyszerű kis mikrokozmosz a lakás közepén. [Tudtátok, hogy a macskák bolondulnak az olivabogyóért? Aki nem hiszi, járjon utánuk!]

Az IC a munkahelyem mellett haladt el vasárnap délután, kis visszacsöppenés a köznapokba. A busz már Újpesten kanyarog. Olyan nagy ez a lakás. Biztosan itt laktam én? Egymás után mosom a hátizsákom tartalmát. Nem akaródzik az írás.


Tegnap délután vettem át a postám Margitkától, a felső emelten lakó szomszéd asszonyomtól. A levelek között egy idézés a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól. Lopás vétsége miatt. Engem tanúként hívtak, ne izguljatok! A Markó utca folyosóján pórázon tartott fiatal emberek. Ők lennének a bűn (vagy a magántulajdon) nevű halálos játék balekjai? Nincs bűnöző arcuk. Milyen az a bűnöző arc?

Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

2009. szeptember 24., csütörtök

Finisterre - Vamos a la playa!!!

Most mar elarulhatom a titkom, meg a vegen lezuhan a gepem es magammal viszem a tenger fenekere. Ehhez a projekthez ket motivaciom volt: (1) hogy lefogyjak vegre es (2) egy kicsit megdobjam a blogom latogatottsagat [jelenleg: 3.224 talalat]. Az egyik celt ketsegkivul sikerult elernem. ;)

Tegnap este netezes vegen megjelent Robi (a 311-es szobaban alszik). Igyekszem a Paradorba, es en vagyok a 10. a vacsoravendegek kozott. Mar 18:10-kor betelt a nevsor, erdemes volt igyekezni vissza a buszpalyaudvarrol. Jol esett minden falat. A teren meg e-mail cimet valtunk Victorral felajanlja, hogy segit tokeletesiteni a spanyol tudasomat. A szeminarium elotti kerek koepitmeny padja sut a delelotti tuzo napsutestol. A lassan hulo levegon olyan ulni rajta, mintha gyogyfurdoben aztatnam magam. Olyan egyszeruen ment eddig minden, orautesre egymast kovetik az esemenyek.

Holnap egesz nap vakacio, megnezem, milyen a tenger... Finisterrebe 3 ora az ut busszal csak oda, es velhetoen ugyanennyi vissza is. :) [Ez a hipotezis kesobb megdolt.]

Ma reggel szoktatom szivemet az utazashoz, nem oly nehez. Egy honapig csak az apostolok lovan ultem. Sok kis tengerparti falu mellettunk elbuszan, balra elotunik egy-egy kis obol, majd viszzahuzodik az uttol. Vegul csak 2,5 ora lett a vegallomasig, a spanyolok más o menos (kb.) elnek.

Es itt vagyok, tessek-lassek a 0 km-nel, ez sok camminos alma:


Hat tenyleg nincs tovabb? Egy nagy vizet latok... (Lehet, hogy csomagom erkezik Amerikabol? - Latabar) Most gondolok csak bele, hogy eloszor latom az Atlanti oceant. A tulparton mar az amcsik suttetik a hasukat. Amerre csak nezek, a viz pereme egybeolvad az eg kekjevel. Nehez lenne eldonteni, hol kezdodik az egyik, es hol er veget a masik. Barcsak elmehetnek a szerelemben is a vegsokig! (Bujjunk egymas arnyekaba...)


Talaltam egy huvos kis zugot a sziklak kozott, itt huzom meg magam egy orara. Aztan lassan visszaereszkedem a muuton a buszmegalloig. Kevesen jonnek ki ide, pedig megeri. Valahogyan most ert veget igazan az utazas, hogy elfogyott a labam alatt a fold. Vilagvegi csend, de a baratsagos fajtabol. A sziklak olyan magasak, hogy a hullamveres ovatos csobogaskent hatol fel ide. Egy kismadar tiped kozel hozzam, illegeti magat. Forgatja a fejet, mintha azt merne fel, nem vagyok-e emberborbe bujt roka vagy vadmacska. Egy-ket halaszhajo uszkal a tavolvan, a viz tukre ilyen magasbol teljesen nyugodtnak latszik.

Elszamoltam magam a visszafele vezeto uttal. Keves volt a 45 perc, szinte futva ertem csak el a visszajaratot. De osszejott ez is. Temetesi menet jon velunk szemben, nem ertettem, miert araszolgat csak a buszunk. Falusi jellegu az egesz, a gyerekkoromat idezo. Nem csak a zarndokok halnak. A busz jo keson erkezik, csak 18:25-kor erek a catedralis ele, addigra mar a vacsora eluszott. Talalkozom viszont Guidoval (e-mail cimet ad) es Carmelaval is. A nyereseg nem kicsi a mai merlegemen...

Holnap tenyleg hazateres, mar varom. Jo lesz ujra ismeros arcok kozott, ismeros kornyezetben mozogni. Teljesen erteni minden szot, minden izt, illatot...

¡Adiós Pequeño, Adiós!

Santiago de Compostella - Birtokolni vagy letezni?


[Tegnap nem tudtam a szeminarium gepen belepni a blogomba, ezert korlevelet irtam. Most ezt is a szeles olvasokozonseg ele tarom:]

Tegnap delutan igazi nyari hoseg volt, a levego se rezdult. Kimostam az osszes szennyesem, het orara minden csotszaraz lett. Igy hazaig kibirom mosas nelkul, csak Csabi ki ne forduljon az autobol... Kozel a varoshoz az utak osszeernek. Idos szomszedom is az eszaki uton jott (Bilbao felol). Egy kis elelmiszeruzletben kapok zoldseget es gyumolcsot, a kenyer viszont tul nagy (nem daraboljak fel). Ulok az ut mellett es nezem a beerkezo tarsaim arcat. Olyan jol latszik, ki hol kezdett el vandorolni. Amit korabban "rostelltem", hogy en (csak) Pamplonatol indultam, az mostanra dicsosegemme valtozott. Kevesek kivaltsaga, hogy egy egesz honapot raszanhatnak a caminora. Ezuton is koszonet Gyurinak, hogy segitett ebben!

A felso lako ketszer is az agyam szelen ul, amikor belepek a szobaba. Semmi "Elnezest!", vagy hasonlo, csak kelletlenul felall, mikor meglat engem. Mivel idosebb nalam, nem karaok vele vitazni a tobbiek elott. Viszont ravilagit egy fontos tenyre. Igenyem van arra, hogy tiszteletben tartsak az intimszferamat. Amikor a gyerekkorom konfliktusait nezem vegig, ez a szal megtalalhato. Vagyis: hogy az autonomia es a tisztelet iranti szuksegletem nem elegult ki. Mire visszamegyek a vacsorabol, mar kicsit halas is vagyok neki ezert a megvilagitasert (meg azert is, hogy vegre a sajat teruleten pihen). A negy korosabb lako mar alszik, ideje a villanyoltasnak. A sotetben kibotorkalok meg a mosdoba. Visszafele benyitok a szobaba es ugyanazzal a mozdulattal fordulok is ki onnan. Ez biztosan nem lehet valosagos. Ujra kinyitom az ajtot. A folyosorol beszurodo fenyben Victor apolja a labat. Napok ota pasztazza a szemem a kavezok teraszait, hatha feltunik ujra, es most egy szobaba osztanak be minket. A letezo 99 masik barmelyikebe kerulhettunk volna... mondja valaki, hogy ez nem csoda! A tobbiek miatt most csak odasugom neki: "Roma victor!" es bokszolom oromomben, ahol csak erem... O is meg van lepve a talalkozasunk szervezesen, es korabban gondolta, hogy meg lathatjuk egymast.

Reggel 7:00-kor tervezem az ebredest, de egy oraval elobb mar csorog valakinek a telefonja. Inkabb elkezdek en is mocorogni. Victor koszon es elindul, valami okbol inkabb egyedul megy be. Hozzaszoktam mar, hogy az elsore nehezen ertheto jelensegeket ne akarjam azonnal feltorni. Meg van az elegseges oka mindennek. Meg huvos van es sotet. Kicsit ulok az eloterben, jegyzetelek.


Reggeli ebredes utan jott a gondolat - tehat fontos -, hogy a camino nem letezik. Csupan egy fikcio, projekcios felulet, kinek melyik tetszik. Erdei, falusi foldutak es varosokat atszelo aszfaltozott burkolatok onkenyesen kijelolt szovedeke ez. Igazan barhol lehetne. Az ut bennunk van, a bensonkben jarjuk. Neha kitekintunk a tarsunkra, es boldogsag tolt el, ha osszevillan a tekintetunk, aztan ujra egyedul, megint csak egyedul maradunk a fajdalmainkkal. A legfontosabb pillanatokban nem foghatjuk egymas kezet, az az elet parodiaja lenne. Most aztan ne tobbet, Uram!

Be lehet setalni Santiagoba, at lehet masirozni a szent kapu alatt, lehet fotozni aranylo tornyait, de nem higyjem egy pillanatra sem, hogy birtokolhatom. Az elet nem az enyem, hanem tortenik velem. A masik sem az enyem, csak talalkozik a tortenetunk egy-ket ponton.

Megreggelizek indulas elott es megvarom a hajnalt, hogy latva lassak. Legalabb haromszor kinezek a konyhaablakon, hogyan alakulnak a fenyviszonyok. Vegre! Ma is terkep nelkul haladok, nincs szukseg a konyvre sem, csak a kovetkezo sarga nyilig kell eljutnom. A varoska minden elozetes felelmem dacara nem nyomaszt. Ugy siklok be a katedralisig, mintha ide jarnek par eve. Rivid kitero es fotozas utan sorbaallok a bucsu-cedulamert. Latin nyelven valami olyanfele van rairva, hogy Isten-kiraly-csaszar vagyok, mert eljottem a spanyol nemzeti kegyhelyre; meg, hogy csak igy tovabb... [ecetetra-ecetetra]


Megerkeztem volna? A mise 12:00-kor kezdodik, a szeminarium egy oraval utana nyit kaput (koreai testver szerint kesobb fel oraval, neki lett igaza). Mire vegzek a zarandok hivatalban, kb. szaz (nem tulzas!) fiatal tolong mogottem, teljesen ellepik a lepcsot egeszen a bejaratig. Oldalazva is nehezsegek aran vergodok at a tomegen. Megint nyertem egy ora, hogy kicsit furgebb voltam. A teren jon Victor, o volt ma az elso bucsujaro a compostellaert, most meg gyonni keszul. Es meg o nem vallasos... [A misen mellettem tudja az enekes valaszokat is spanyolul, a latin betetek viszont kifognak rajta, eloszor olasznak veli.]

Picasso bacsi a bal oldalhajoban imadkozik, fel-feltunik egy ismeros arc az utrol... A baldachin meleltt a Haromkiralyaim, de nem vesznek eszre. Az ahitat keves (mint mackosajtban a brummogas) a soknyelvu zsongas viszont annal inakabb betolti a teret. Mindenen tultesz azonban a nemet idegenvezeto hangja. Lattam messzirol, uvegfal mogott Szt. Jakab apostol ezust-koporsojat is. Harom masolatot keszittetek a tanusitvanyomrol, mar Eszter is megmondta X-szer (azert meg lehet igaz!), hogy a Hotel Paradorban ingyen lehet vele "elvileg haromszor" vacsorazni vagy reggelizni. A konyvemben az all, hogy "reggel 9 elott es delutan 19 elott" az elso 10 sorbanallo kap etelt. [Tudom Eszter! A melygarazsban kell gyulekezni...]

Mar 11 elott beulok a Catedral-ba, hogy legyen helyem, a zsakom egy oszlop toveben, Farkas vigyaz ra.


Remelem, hogy mindkettot felengedik a repulore. A beigert SMS Kajszieknak: "Itt ulok en is..." A templom fohajoja mar most completo, de csak jonnek egyre az ujabb erdeklodok. A predikacio kicsit avitt (extra ecclesiam nulla salus izu), a korulottem ulo-allo tarsaim arca viszont meghato. En is sirok. Ugy dontok, hogy kispap leszek ujra... A Seminario Menor fele egy nagypap vezet el (papi civilben van, elegans modoru) es dicseri a spanyol tudasom. Remelem nem folyik mar itt mala educacion. A kozossegi szallas 10 EUR, 5 EUR felarert viszont privat szobat kaphatok. Majd hulye leszek kihagyni! Mar vege a szenvedes es a chinchesek idejenek. Egyebkent a 305-os szobat kapom, az advocatus diaboli meg hasznat veheti ennek az infonak.


Holnap vilagvege, aztan haza. Tenyleg eltelt az ido, pedig meg annyi jo otletem volna!

2009. szeptember 22., kedd

Monte Gozo - Itt allnak labaink, kapuidban...

Ma 7:00-kor keltem, plusz 10 perc szundi a masik oldalamon, egy kis henterges a szeles matracon. Hamar meg lehet szokni a kenyelmet. Kis tetoablakomom az egre nez, tisztan latszanak a csillagok. Raeros az indulas, mint azt elgondoltam volt, huzom az idot (borotvalkozas, koromvagas, kellemes zuhany alatt kenyeztetem a testem es tornaztatom a gyengelkedo bal vallamat). Avilai Terez - a spanyolok nagy szent misztikusa - irja, hogy a bojt legyen igazi bojt, es a kacsapecsenye igazi kacsapecsenye. Meg a gondolattol is osszefut a nyal a szamban... Az ut korabban is eisteini gumibol nyujtozott a talpaim alatt (hosszabbnak tunt, mint amit a terkep mutat), most en ontom-burkolom a magam kedve szerintire. Farasztom egy kicsit Santiagot, mint horgasz az elete fogasat. Ugy szeretnek tudatosan - mindent atelve - meghalni. Kisimulva megerkezni...

Reggeli gugyeseg: E vilagon ha utsz tanyat, nyolcszor hajtsad fel a gatyad! (Bocs Attila, tudom, hogy nem volt nagyon elegans tolem!)

Lifttel megyek le a foldszintre. Mellettem nemet diakosztag kettes sorba rendezodve. Gyorsan elhagyom oket - a hatterben mintha csatakialtananak is... Gombolyu neni ket bottal a kezeben szinten mogem kerul, o is beer meg ma. Tegnap sotet, ma vilagos erdoben kezdtem el a gyaloglast - de magas a teteje! Meg egy kis termeszet a varosi zsibvasar elott. Napok ota feltunik egy-egy polgaror auto. Ez lehet jo jel is. A labam ovatosan tapogatja az osvenyt, mint falusi kutya az aszfaltot (Janos atya szerint a kezdo kantorok bannak igy a klaviaturaval). Zarandoknak oltozott, nyugat-europai nyugdijas csoport - egyebkent turista vehemenciaval es botcsattogtatassal - elsetal az autobusztol az elso kavezoig. Ez az o utjuk. Ha felfele is visz, kozelebb kerulunk altala a celunkhoz.

A repuloter fele megmaszom az utolso elotti dombikat, mar ide hallatszik a startolo vasmadarak zugasa. Villamaiornal kaveszunet. Egy pici koobeliszken FIDEL felirat. Roppentek erte egy fohaszt: ha letezik szenvedo egyhaz, szabaduljon onnan!


Nyitas elott 10 perccel (12:50-kor) erek fel a hegyre. Az albergue 800 (azaz nyolcszaz) ferohelyes. Sajat uzletei, jatszotere es sportpalyaja van. Nem csak en valasztom ezt celpontak. A hospitelero az "Isten hozot magiar!" es a "koszonom!" tudasat ketszer is beveti, rovid beszelgetesunk elejen es vegen. Kedves gesztus ez tole, a konyvebe se azt irja "hungaro", hanem "magyar".


A barakknak tuno hazak kenyelmesek, a domboldal lankajat kovetik a belso folyosok is, egyutt luktetunk meg a termeszettel. A 3004-es szobaban 8 agy van, csak Picasso bacsi jott elobb nalam, igy a masik also agy az ablak mellett engem illet.

Szamartestver a hatan fekve rugkapal oromeben. Itt vagyok 5 km-re a celomtol. Mar tobb, mint 700-at megtettem erte. Nem megyek be, ma meg nem. Izlelgetem a gyozelem mamorat, ki akarom uriteni az utolso cseppig. Olyan Mozes-erzesem van a puszta a Kanaan kozott. Lehet, hogy nagy batorsag kell ahhoz is, hogy ne lepjunk egy tapodtat sem. Hogy is mondja Pilinszky? Ami draga azt nem koptatjuk, azzal birtokoljuk, ha nem erunk hozza egy pillanatra sem...

Az lenne a nagy poen, ha egyaltalan nem mennek be a varosba, de latom lelki szemeimmel (es nevetek is hozza a lelki szajammal), hogy ezert a tettemert sokan megkoveznetek engem. Latjatok! Lof*szt se valtozott a konfliktus-kerulo enem. Konnyu vagyok, mar csak egy kis lejto var ram, mintha 21 grammal kevesebbet nyomnek (az edzoterem merlege majd el fogja donteni).


Mindennek koszonetet mondok: az ovtaskamtol a bakancsomig. Jo tarsak voltak vegig az uton. Hosszu meg a nap... Hogyan engesztelodjek ki az anyammal?

2009. szeptember 21., hétfő

Arca do Pino - Idesanyam strazsa-kislyany nem leszek!

Sikerult Arzúaban kiiratni a kepeket CD-re! Mekkora orom, mit kerestem az alkalmat eddig. Az elmult kodos napokban nagyon nem is hianyzott a gep, de a beerkezest azert dokumentalni akarom. Jerusalaim sel zahav... - olyan jo ezt dudolgatni.

A kellemes, huvos "zarandok-vajatokat" (igy nevezem ezeket a szeltol vedett, fakkal szegelyezett osvenyeket) a Nap a novenyzettel szovetkezve rozsaablakokkal disziti.


A tolgyfakrol neha lepottyan egy-egy makk, szinte megijedek tole, akkora a csend. Ujra kevesen jarnak az uton, legalabbis az en idomben. Most a verejtek inkabb nyugtato pakolas az arcomon, nem az ut bosszanto velejaroja. Lassan ebedelni kellene mar. Ezek a tehenszaros kis falvak nem kepesek egy padot allitani az atutazok szamara... [Par lepesre a megoldas fogad: egy tuzhanyo - nyilvan par ezer evvel korabban - mar gondoskodott szekrol, asztalrol. Olyan szeles es lapos a kotomb, mintha mernoki tervezes lenne. Eppen leer a labam.]

Neha a jelzokoveken tamasztom meg a terhem, derekmagassaguak. Egy rekedt kiskakas edzi a torkat a szomszed bokorban. Egy soproni es egy nagykorosi par husol mellettem par meterre. A ferfi "Guten apetit!"-je nem sokat segit a nemzeti kapcsolatokon, de a no vegre elszolja magat magyarul. :) Ok is 25-en repulnek vissza Becsbe, csak egy delelotti jarattal. (Hogyan legyen az embernek kedve egy joizut karomkodni, mikor barki ertheti meg itt is...)

Salcedaban elfogy a vizem. Egy maganhazban kerek. A nagymama helyi dialektusban es gyorsan beszel, de vegul csak tudjuk csillapitani a szomjamat. Duci fiuunokaja ott sertepertel korulottem, vegig a tekintetem keresi. Annyira josagos gyermekarca van, valamit adni szeretnek neki. Megvan: a samosi bazarban vett kagylo-nyaklancot kapja. Szemermesen koszoni, latszik, hogy orul neki.

Santa Irene mar a mai 30 km-en tul van, es az albergue completo, mire odaerek. Egy idos par csalodottan fordul ki az ajton. Nem vesztegetem az idot folosleges kerdesekre, irany tovabb. A kovetkezo hely csak 3 km, 500 meterenkent jelzokovek lelkesitik a veget jaro vandort. Hogy varom mar a zuhanyt! Majdnem tulszaladok a varoson lelkesedesemben, az erdei osvenyen a megerzesem (ez olyan noi dolog) idejeben visszafordit. A foterre erve fiatalok csoportjaba futok. Kedvesen utbaigazitanak, es finoman jelzik, hogy az onkormanyzati szallas zsufolasig megtelt.

Mama mar nem hasad tovabb... Megadom magam a nagyobb eronek. A Bule-Bic (nem tudom mit jelent a neve) Panzio tizszeres (30 EUR) aron ad szobat. Ezert viszont ma estere EN VAGYOK A CSASZAR!!! Kulonszoba, TV es franciaagy (Farkas nem johet fel). Befekszem egy kad forro vizbe. Akkor alszom, akkor kelek, amikor uri kedvem diktalja, senki nem csorog vagy horkol a fulembe. Jotett helyebe jot varj!


Igy holnapra csak 15 (!!!) km maradt, szinte sik terepen. Diadalmenetet nem terveztem, de egye fene. Ma estere takarekossagi bojtot hirdetek, egy nagy alma lesz a vacsoram [kozben megtorik a szandekom egy kepviselofank miatt :)].

Kikukkantok a varoskaba, hisz EZ AZ EN ESTEM!!!

Arzúa y Santa Irene - Temetetlen halottaim

Meg egy kis dicsekvest viselj el Kedves Naplom! Azt hiszem, hogy jo szimatom van a vendeglok felderiteseben. Tegnap este Melide foutcajan setalva be-be kukkantok a kavezok ajtajan, van-e zarandok menu. Furtokben lognak a kulfoldiek, tovabb megyek, vissza iranyba. Az egyik kis bejarat mogott hatalmas femfazekakban levest kavargat ket asszonysag, kisfiu szaladgal "labalatt". A massziv, lakkozott asztalok meg arvak, mintha eskuvore keszitenek a hatukat. A terem szinte ures, megsem... a hatso reszben iszogatnak a Haromkiralyok.

[Ez a nev kis magyarazatra szorul: mahoz ket napja egy felreeso padra zuhantam le, hogy kifujjam magam. Csak ugy, szinte jatekbol az arcomat a tenyerembe temetve. Kiborult zarandok kepet mutathattam, mert ok harman kulon-kulon odaleptek hozzam: kerek-e vizet, vagy valamit enni; minden rendben van-e... olyan cukik voltak.]

GasparMenyhartBoldizsar rogton kernek nekem is cserepkupat (amolyan bajnaieskuvoset) es megkinalnak a kozos tanyerjukon gozolgo fott disznofullel is - ami gyerekkorom ota egyik gyengem. Bar menut rendelek, a borosuvegjeink keverednek az asztalon, mint a jokedvunk es a nevetesunk. Rajottem: ezekert a vacsorakert erdemes ide eljonni. A templomba is beugrottam idefele jovet egy belyegzo es rovid csond erejeig, de nem varom meg a mise kezdetet. Az igazi eucharisztia itt zajlik, az asztalkozossegben. Beszelegetunk, kozben tisztul a kep: Jose es Manolo testverek, Barcelonaban rendorok mind a ketten. Igaz, lattam a zsaruigazolvanyukat. A harmadik magus (Jorge) amolyan szenignaci kepu, aszketa kulsovel megaldott figura. O a rangidos koztunk, soforkent keresi a kenyeret.

Elmondom nekik, hogy jovo evben visszajovok es Barcelonaban toltok legalabb hetet. Erre Manolo papirt ragad es listat ir nekem, mit kell feltetlenul megneznem majd: Catedral, Sagrada Familia... (jo hosszu felsorolas). Kioktat arra is, hogy a penztarcamat ott majd a belso zsebemben hordjam, es lehetoleg ne nagyon nezzek ki bameszkodo turistanak. az egy masik Spanyolorszag, kevesbe ajtatos, mint a camino nyujtotta kep. A bor csak csuszik lefele a vacsoraval egyutt. Megint sikerult Isten kegyelmebol degeszre ennem magam. A hely szep lassan megtelik elettel, pezseg-vibral a levego. Manolo elmeseli, hogy juniusban halt meg az anyukajuk. Ket credencialja van, az egyik sajat nevre, a masik a mama nevere szol. Halal elott azt kerte tole, hogy vigye el a rozsafuzerjet Santiagoba. Gondosan becsomagolva hordja a zsebeben, most kiveszi es felem nyujtja. Szep, igazan izleses olvaso, fem szemei kagylo formajuak, a kereszt is camino-marka. Elszkadt egy helyen a lanc, mint az elet fonala. Egycsapasra meghatottsag es gyasz furcsa szomorkas-edes egyvelege lesz urra kozottunk, mindenki hallagat kicsit. Szavak nelkul is ertjuk egymast. Aztan jon a pincerno, ujabb uveggel felszerelve es folytatodik a fieszta. Valamit sikerult megismernem a spanyol lelekbol...

Kerdezik, hogy miert vagyok itt; meselek magamrol. Dicsernek (mar nem eloszor az uton), hogy otthagytam a szerzetesrendet. Ok sem kedvelik a "nemet papat" es csapatat, inkabb a Real Madrid-ot. Azt mondjak meg, hogy az ut gyumolcsei kesobb fognak beerni es nagyon fontoljam meg, kinek es mit meselek el rola. Jo lesz vigyazni, mert kozel a hazarepules oraja. Kisse tantorogva hagyom el a tett helyszinet, szerencsere lejt az ut az albergueig. Fogmosas, esti ritualek utan vegre kunyujtoztatom a testem. Hajnalban gyomoreges ebreszt, a feher bor megsem volt jo otlet...

Reggel sotet erdon at megyek kb. egy orat megint, csak a kis fenyem pasztazza az osvenyt. Olyan valoszinutlen ez az egesz... Disznok kuncogasa hoz vissza a realitasba: a szomszed tanyan egy tobb szintes teherautora (inkabb kamion meretu) terelgetik oket. Gondolom a vagohidon vegzik sonkakent; csak odafele lesz az ut szamukra. Az elmulas jon, omlik minden csapbol. Sok halottam huzza a zsakomat, talan attol is ennyire nehez, nem a vizes ruhaktol? A homaly olyan suru, hogy a patak tukret is utnak nezem, es nem ertem, miert nincs rajta sehol a sarga nyil. Hatalmas, gombolyded feher kotombokbol "acsolt" hid vezet at rajta, csak nem csuszok bele!

Vattacukor kepet festenek a paras retek, most mar ertem, miert nincs egy szaraz ruham sem. Aztan szepen emelkedik a Nap es fokozatosan engednek ki fagyott ujjaim is. Meg kicsit csip a hideg. Az oreg kilometerkoveken festik a kagylot es a jeleket, mint a megvenult szekelykapuk ciradait. Holnap este mar Santiago kapujaban leszek, olyan biztos ez, mint a hajnal hasadasa. Feltartoztathatatlan. Bar az elet vege is ennyire kitapinthato lenne! Lehetseges, hogy megis az lesz majd???

Ha egy uri locsiszarral talalkoztam... [folyt. Arany Janos Epilogusaban]

2009. szeptember 20., vasárnap

Palas de Rey y Melide - Markos legenyeket keresunk faszallitashoz!

Tegnap koran befejeztem a blogolast. Meg a barban megittam a szokassa valt hosszu kavet tejjel es elmajszolgattam hozza a maradek citromos kekszet. Az uzsonna szederkent talalva az ut menten mindenutt. Szerencsere a (meg Robitol orokolt) sotetkek melegitom van rajtam, ami ugyanugy keztorlo egyben, mint a Lina szoknyaja.

Elottem es mogottem sok draga ember, valaki megkerul, van, akit soha tobbe nem latok az eletben. Mintha esni keszulodne... elrakjam a zoknikat? Egy nagy vegyi uzem melett haladok. Buz a kobon, kifejezetten aporodott zokni szaga (labfetish kedvelok figyelmebe!). Bekeritetlen kortefa integet az egyik fordulonal: szolgalja ki magat!

Azt se bannam, ha amputalnak a balkezem, csak LEGYEN MAR VEGRE VEGE ENNEK A K*RVA BENASAGNAK!!! A tavolsagjelzo oszlopok - Ady ellovanjanak mintajara - elkilometerkovennek mellettem: 85, 84 es 83 ... mint egy kiszamolos jatek. Az eso, vagy annak az igerete Gonzarban marasztal vegul ejszakara. Igy holnap kicsit hosszabb lesz az ut. A belyegzo, az ar es a korulmenyek galiciai mintat kovetnek [kesobb is] szinte otthon vagyok. Most mar minden lefekves es reggeli indulas elott szunyogirto spray-vel impregnalom a borom egesz feluletet. Mivel tegnap nem voltam eleg alapos, reggelre az ujjaimat martak voros-lilas ego foltosra a dogok. A Lourdes ajanlotta antivakarin tablettakat szorgalmasan nyelem delutanonkent (jajj, a mai elmaradt...)

Meg csak 15:00 van es mar tul vagyok a zuhanyzason is. Az ido szomorkas, itt is, ott is szundikalnak korulottem; a delutani szendergest valasztom en is, ereszcsatorna muzsikara. Azott verebek futnak be, egymas utan sorban, van aki csak egy kis pihenore, aztan tovabb is all. Hihetetlen mennyiseget vagyok kepes enni (es inni is), a barban kosarmeccset neznek a helyi-meno-csavok. Spanyolorszag-Gorogorszag 55:42 az allas, amikor feltapaszkodom az asztaltol, ujabb 7 dl vino tinto utan. Guidorol aggaszto hireket hoznak a brazilok: nem birja a terde, felt is elore a lejtos szakaszoktol. Remelem latom meg, talan Santiagoban. Holnap Melideben 130 agy es 110 lokaram lesz, csak jut ebbol egy a szamomra (marmint az elso fajtabol).

Ma teljes sotetben indulok el, a korankelokkel. A csillagok is csak hunyorognak, a Holdnak se hire se hamva. Harom jaronapnyi ut all meg elottem, egyre rovidebb es laposabb szakaszokkal. Ideje feltenni egy kerdest: minek is indultam en el egyaltalan? Elet-halal fontos ez most. Szuletunk es meghalunk olyan idoben, olyan helyen es korulmenyek kozott, amirol nem kerdeznek meg bennunket. Akkor milyen kerdesre erdemes egyaltalan valaszt keresni?

Elkoszonok a kodos magaslatoktol, mar nem jonnek vissza. Galileaban kiszamithatatlanok az idojaras utjai. Zavarnak az utitarsaim, egyre ingerultebb vagyok; a JNF (Judea Nepe Front) elottem krakog es nyihog (tenyleg allathangokat utanozva bohockodnak), mogottem pedig szentenekel. Igyexem egyenlo tavolsagot venni toluk, hallotavon kivulit. Amikor magamra maradok egy jolesot ORDITOK; csak ugy magamnak, artikulalatlanul... A botommal szet tudnam verni most annak a fejet, aki megzavarja a csondes delelottomet. Nem ijedek meg ettol a gondolattol sem. Tegnap olvastam B. Attilarol [ugye nem ismerhetem?], akit Pesten bestialis korulmenyek kozott meggyilkoltak. Az agresszio osszekot a hoherral, a fajdalom az aldozattal.

A kedvenc km kovem (a 69-es) kovetkezik. [Kozbeszurt jotanacs haladoknak: mielott kiontod a vized, gyozodj meg arrol, hogy mukodik-e a kut!] A camino bizonyos szempontbol kicsit olyan, mint a Helikopter (H.P.) konyvek olvasasa. Eloszor vegelathatatlannak tunik, aztan siettetned a befejezeset, meg nem is. Megyek az utamon lefele; halal, az en halalom is kozelebb jon minden lepessel.

Vasarnapi alma az utszelen, felveszem. Mennek meg tovabb, de a bal sipcsontom azt mondja: MOST van ebed, nem kesobb! Casanova telepules utan lombsator-folyoso ved a szemerekelo, majd magat is eluno esotol. Vigasztalasul bekukucskal a Nap a reseken kicsit. Az utolso 8 km elott veszek egy nagy furt szolot, jol jon a cukor faradt izmaimnak, meg az a kis pihi, amig ezt leirom a papirra. Aztan ripsz-ropsz megerkezes, zuhanyzas. Megis mosok, mert eleg eros a napsutes, ritka kincs erre fele. Vigasztalom a labaimat, mar csak ket nap meneteles, de mintha nem hinnenek mar nekem, olyan regota bolonditom oket.

Hogy lassatok, nem hagyott cserben a jokedvem a vege elott 50 km-el sem, befejezesul a ket kedvenc templomi hirdetesem:

1. A jovo vasarnapi szentmise elmarad; de nem busuljatok testverek, csapunk egy fasza litaniat!
2. Megerkezett a teli tuzelo. Kedden este markos legenyeket varunk a plebania udvarara, faszallitasra!


(A telefingjatok a templomot, a perselybe meg nem dobtok... majd maskor Gusztikam!)

2009. szeptember 19., szombat

Portomarín y Gonzar? - El kamion

Az utolso szazason belul nehez elhessegetni a hazateres gondolatat. Egyetlen szornyu kerdest tudok csak elkepzelni: Na, milyen volt? Aaaa!!! Ti leanyok, ne tegyetek! Kis kartyakat tervezek fejben, amiken ez all: "Ilyen: www.zuhatagitigris.blogspot.com" Talan meg is csinalom. A mozgalmar eletbol Antonia kedves alakja elevenedik fel, aki a Burrows [remelem, pontosan irom] csaladi nevet egyszeruen "Baro"-ra cserelete a magyar fuleknek. Igy nem kellett sokat vacakolni a magyarazkodassal, mindenki elsore vette az adast.

Ha engem faggatnak, hogy hol barnultam / fogytam le, azt is mondhatom, hogy a kamionon. Lehet, hogy nem is lesz masodik kerdes, es megsporolhatom azt a rengeteg szot eszak-Spanyolorszagrol, 800 km-rol, kozepkori hagyomanyrol.

Eztan mar sok szallashely van, kozel egymashoz. Nem gond, ha valamelyik completo-t jelez, lehet folytatni konnyeden. A tervem szerinti utolso harom fogadokepessege hatalmas, szamitanak a siserehad erkezesere. Elengedem az aggodast - azert szarazon tartok nemi puskaport ezekre a napokra.

Ilyen sem tortent meg velem: utolsokent hagyom el a szallast. Raerosen megreggelizek, tollaszkodom kicsit, ujra kezet mosok. Valahogy nincs motivaciom sietni. Mara kis tavot iranyoztam elo magamnak, olyan pihenonap felet, szokas szerint fogalmam sincs, milyen napot irnak masok. Lecsorgok a varosba es internetezek egy orat [Ennek most erek a vegere]. Eloltom a villanyokat es behuzom magam mogott a bejarati ajtot. A haz oraja eppen 8-at mutat. Megszokasbol felrakom a fejlampat is, de ma erre semmi szukseg, rohamleptekben dereng az eg, szabadszemmel is jollathatok a jelzesek. Lehet, hogy az eros lejto teszi, de olomnehez a csomagom, mintha viccet uzne velem. Egy falusi kutya az utamat allja, szerencsere jonnek masok is erre. Csaladi birkanyajat terelgetnek elottunk, egy kis bice-boca lemarad a tobbiektol.


Onkentelen zsibbadt kezeimre gondolok. Vegre itt vagyok a hidnal:

Sarria y Ferrerios - Nem kell mindig svajcibicska


A samosi szallas zuhanyzoi elromlottak, ezert a tejfol-osz feju gondnok bacsi - ket Ricky Martin kulseju spanyol fiuval egyutt - atkiser a kolostor elzart (clausura) reszebe tusolni. Samos-al egyetlen fenykepezogep sem tud jollakni. Igazi peksegben (a kemence mellett), igazi peknetol veszek kenyeret es sajtot. Delutan vezetett seta a kolostorban es a templomban.


Mosni nagyon nincs ertelme, mert nem talok helyet a teregeteshez. Legalabb a szennyes ruhamat kiszelloztetem. A tegnapelott kimosott zokni vegul a labamon szarad meg. Az agyam mellett igazi spanyolfal teremt egy kis intimitast is. A hatalmas rendhazban 10-12 szerzetes lezeng. a kerengo falan dicsobb idoket felidezo foto-sorozatot latunk. Besnyon en is felkerultem a falra; lehet, hogy meg mindig ott vagyok... Mar a lefekveshez keszulodom, amikor alacsony es filigrans brazil tarsunk beharsog a szobaba: kezdodik a mise! A templom bejarata az epulet tulso vegen van, mar tart a vecsernye (esti ima) mire belepek. Szep rendezett bences liturgia... Aztan a kiurult templomban valaki gyakorolni kezd az orgonan, maradok meg par percet.

Ahogy a rovarirto szaga atjarja minden letezo ruhamat, lassan a versenyszellem merge is felszivodik a lelkembol. A varosbol kivezeto camino utcai lampakkal szepen kivilagitottt. Aztan egy nagy, sotet erdobe jutottam, es csak nyulfarknyin mult, hogy az igaz utat elvetem. Neha gepnek gondolom magam, akit azert taplalok, hogy kedvem szerint mukodjon. Igazi varju-karogos, kodos osz van. A memoriakartyam ujra full-on van, Sarria eleg nagy varos, valahol kiiratom a masodik adag kepet...

Sajnos megsem itt, pedig a Don Álvaro hazigazdaja ket telefont is elereszt a szamitastechnikusuk fele. Del korul kisut a Nap, eleg batortalan modon. A volgy folotti fatyol megsem oszlik el. Eleg meleg van ahhoz, hogy ismet egy szal poloban folytassam, mint a regi szep napokban. Eszembe jut, hogy tegnap elrejtettem a csomagomban egy meglepi mogyoroscsokit. Alig talalom elo, jo kis meglepetes, mondhatom! A forras helyett egy barban toltom fel a vizkeszletem, meg kb. 8 km Ferrerios. A kedvemet az sem dobja fel, hogy a durva koves utba ugroiskola-folyosot epitettek nekunk.


Egesz nap fajt a hatam, a bal kezem 50 %-osan bena. Hiaba igazgatom a zsakom eresztekeit; fasult vagyok es kozombos. Csak estig birjam ki!!! Ha eufemisztikus akarok lenni, azt is mondhatom, hogy nem rajongok a lejtokert. Kutya kemenyen meg kell fizetni ertuk kesobb. Mar elhagyom a 100 km-es kovet, amikor egy nyolc-tiz fos csoport hangosan csicseregve kozelit felem. Korabban lassitottam es lemaradtam toluk, most az eletosztonom azt sugja: HUZZAL BELE! Es jol teszem. Ferrerios egyetlen albergueje csak 22 ferohelyes; tegnap a konyvtarban kaptam egy hasznos kis kalauzt a tartomany hazairol. Enyem lett az utolso also agy es mire vegzek a zuhanyzassal, az olasz hazasparnak mar telt tablat mutatnak. Tovabb kell menniuk a 4 km-re levo maganszallasra (ami eleg draga), vagy Portomarín (10 km) zarandokoknak valo hazaba. Magam is szamitottam B-valtozatkent arra, hogy jarhatok hasonlo modon, tartalekoltam ezert az energiaimat a biztos befutasig. Szerencsere tudok mosni es idoben vacsorazni is.

Naponta ellenorzom a terkepen, hogyan haladok. Ijeszto latni mi van mar mogottem, es hogy Santiago tenyleg karnyujtasnyira kerult. Most mar elhiszem, hogy lehet ennek vege is, csak meg nem akarom. Kis faluban vagyunk, net nincs, konyha viszont igen. Egyik nelkul lehet elni... Vacsora (ismet bugyi nelkuli verzio, mert mindenem mosasbanb van) a hely egyetlen kisvendeglojeben. A helyi levesben rizs, csicseriborso es sonka beken keverednek. A csirkecomb es szalmakrumpli univerzalis. Voros bor cada día. A TV-ben egy spanyol nyelvu (feliratos) szappanopera pereg. A story az, hogy egy keresztelo alkalmaval elcserelnek ket gyereket. Izgi az elet, muy erdekes.

Utoszo: tegnap kaptam e-mailt Csillatol, hogy mehetek a PD (pszichodrama) csoportba. Ezek szerint normalis vagyok?
Ferrerios kicsi es praktikus hely, egyben tiszta. Egyszer hasznalatos egyen-matrachuzatot (gumirozott veggel) es parnahuzatot kapunk, elore foliazott kivitelben. A radiatorok, a kandallo es a modern nyilaszarok teli vendegeket is csalogatnak.
A hegy levetol 20:30-ig tart a sziesztam. Frissen ebredek, mint a szel, aki mar csak az en ruhaimat lengedezi, tepi-cibalja a szurkuletben. Hagyom meg egy kicsit kuzdeni oket, vegre minden megszarad. A zokni remenytelen ugy, az a hatizsakra maszik ket napra legalabb.

2009. szeptember 17., csütörtök

Samos, Samos, Samos - Eleg a manak a maga tavja

A kod reggelre mar csak egy-ket elszort vattapamacs, ami keveredik a leheletemmel. A fejlampa mellett jol jon a telikabat is. Jo, hogy hittem zarandok elodeimnek. Galiciat mar csukott szemmel fel lehet ismerni (hangok es szagok alapjan). Tele van ugyanis a kover, zold fu miatt tehenekkel, a tehenem miatt pedig tehenlepennyel. Gyerekkorom vilaga. Tegnap egy csacsi felugyelte oket. Lassatok:


Lattam olyan hazat is, ahol az also szinten laknak a tehenek. Telen praktikus terelosztas: nem kell kimenni a hideg udvarra az allatok etetese miatt. A mai 20 km-bol mar csak 6 van hatra... :) Az ut tele van nyugdijasokkal, ertheto okbol,hiszen idejuk mint a tenger, es ezer napalatt 10-15 km nem sok. Nem is kelnek tul koran, megis ott vannak a kovetkezo celnal, lefoglalva a helyeket, ami nem szimpatikus a faradt vandornak. Egy samosi agyert kisnyugdijast tudnek olni! Honnan ez az indulat? Probalok mogenezni. Furcsa, hogy mit talalok: Nem ertem, miert voltunk masodrendu unokak az anyai nagyszuleim szemeben...

Kozben a taj dereng:


Egesz delelottom egy keresre szukul: Csak Samosba eljutni! (Mit kuzdottem azert is, hogy ferences lehessek.) Az utitarsakbol vetelytarsak lettek egycsapasra. Nagy kar! 6:30-kor keltem utra, 9:40-re mar Triacastela hataraba erek... Meg tovabb! Delre befutok Samosba. Gyonyoru:


Az albergue csak 15:00-kor nyit, viszont a varosi konyvtarban van internet. Mar onnan irok meg mindent. Itt a vege, fuss el vele!

Oh! Cebreiro y Alto do Poio - Lattam, Uram, a hegyeidet

[A tegnapi, elmaradt bejegyzesem; majd latjatok, miert is...]


Az Ave Fenix kivul-belul egyarant odon es a maga kaotikus formajaban kedves is. A zuhanyzok ujonnan csempezve, viszont a WC-k elott is csak egy ellibbentheto fuggony lifeg. Nem d_v szamara talaltak ki! A mosasnal egy finn no allt mellettem es dicserte Judit (San Bol-i) foztjet. Falmaszo fiu is beerkezik es itt veszi eszre, hogy Ponferradaban hagyta az iratait. Vissza kell mennie meg ma este ertuk. Sajnalom szegenyt... Csak egy piros muanyag ruhacsipeszt veszitettem el eddig az uton veletlenul; vagy barmi mast is, amire nincs szuksegem, mert egyaltalan nem hianyzik.

Mivel a haz eleg zuros, Guidoval kulso vacsora utan indulunk, vissza a foterre, mar masodszor (elso volt a bevasarlas holnapra). Aki jart mar ebben a varosban, tudja a szintkulonbsegeket. Napi 30 km utan minden lepes nehezunkre esik.

Reggel a bor vagy a biologiai oram (nevezzuk csak egyszeruen orangyalnak) jelez. Bekapcsolom a frissen toltott mobilom, 1:20 van az istenit! Meg egyszer megnezem, hatha tevedek. Sajnos jol lattam. Gyanus a hely chinches ugyben, a mosdoban atvizsgalom a borom. Krisztus faszobra!!! Ujabb 3 csipes a bal tricepszem es a terdem alatt is. Ugye nem kezdodik minden elorol! Pszicho-szomatikus reakcio lenne, hogy egycsapasra mindenem ismet viszket? Vajakolas szinvonalu, de reggeli furdes-borotvalkozas-rongyrazas amire futja a fantaziambol. Legalbb megy az ido vele.

Huvos van nagyon. A halozsakba zarkozva kiulok a teresz asztalahoz. Rodrigo - egy brazil fiu - mar irja a naplojat. Ranezek: rovidnadragban van!!! A gondolattol is megfagyok. Eszembe jut Felix testver a Fo utcabol. Meselte, hogy mikor orosz hadifogsagba kerult, ejjel meztelenul kellet kimenniuk az udvari "mellekhelyisegre", ha egyaltalan volt ilyen... Gondolom azert, hogy elejet vegyek a szokeseknek. Rettenetes emlek lehetett neki.

Nehanyan a furdo fele botorkalnak. A reggeli neszeken kivul csak a tollam ropogtatja a fuzet maradek lapjait. Meg 8 nap es ott vagyok. Az utolso 150 km-re jut egy egesz het. Ezt gyerekjateknak hivjak errefele. Barmit megteszek, csak ne kelljen megint vakaroznom. Koszobor! Koszobor! Meg mindig csak 4:00 ora van, visszamegyek a lelhelet-futotte szobaba. Ha csak vaklarma a reszemrol nehany szunyogcsipes miatt, akkor azert; ha nem, akkor a padon ucsorges se ment sokat a helyzetemen. HAtkor mar a megszabadulassal er fel a telefon-ebresztes. Osszepakolok, leadom a hatizsakom transzportra es indulok is. (A konyv informaciojaval ellentetben a dijmentes csomagszallitas ara felment 4 EUR-ra, de igy is a legolcsobb, amivel eddig talalkoztam.)

Indulas utan, a varos hataranal harmas elagazas. Szerencsemre Virag Zsolt elore felkeszitett ra; igy a hegyi osvenyt valasztom. Meg egy figyelmezteto tabla (utoljara), hogy csak gyakorlott caminozoknak - ki az, ha en nem - ajanlott, porque muy duro (azaz nagyon nehez). Egy nemet lany vissza is fordul. Atsuhan a fejemen, hogy ezek a jo spanyolok csak pipiskednek, azonban a valosag hamar racafol erre. Hirtelen sokat kell kuszni fel, es fel, es fel. Aztan szelidul az ut ive, pafranyok es fenyok kozott hullamzik tovabb a hegygerinc vonalat kovetve. A latvany egy szoval leirhatatlan, tobbel sem igen. Pedig en aztan a szavak embere vagyok. Probalom fotozni, szinte keptelenseg befogni ezt: csak te vagy, a hegy es az eg. Hatborzongatoan huvos es felhos az ido. Kozben finoman permetez valami esofele, nem veszelyes. Meg a kapucnit se huzom a fejemre. Azt hiszem egy eletre banhatnam, ha ezt a lehetoseget elmulasztom. Ujabb emlek: Raski GYuri bacsi - az altalanos iskolai tortenelem tanarunk - aki az utolso orajan azzal koszont el tolunk, hogy az eletben szamtalanszor kerulunk majd valasztas ele. Legyen akkor batorsagunk a nehezebb, de tisztessegesebb utakhoz.


Ketszer is athaladunk vasemberek alatt, a nagyfeszultsegu aram zug-kattog bennunk jol hallhatoan. Felek, hogy magahoz rant egyik, annyira kozel ereszkednek a vezetekek az uthoz. Egy ujmises predikacio jon elo a fejembol, amikor az oreg szonok a pap eletet ecsetelte dramai kepekben. Ekes szoval idezte (azt hiszem Mecs Laszlo) Vasemberek c. verset, miszerint allnak hoban-fagyban, szelben es napsutesben, bar nem mehetnek be az otthonokba, ok kozvetitik az isteni aram meleget... Valahogy igy szolt. Akkor csak gyanus volt, most inkabb szanni valoan giccses. Jobban megfog Nemeshegyi Peter (SJ) azon gondolata, hogy Isten kozvetlensegevel jarni az emberek kozott, meg ha nem is a takarojuk alatt. :)

Enekrend hegynek fel: Hagiosz ho Theosz...; majd: Itt vagyok vegre...; aztan: Isten gyongedseg, irgalom [sine fine], Vegul csond, sok-sok csond az enyhe szello susogasaban. A lefele ut gesztenyes ligetek kozott kigyozik. Ne felj tehat kicsiny sereg, ha rad felleg borul... A tuz perzselte hegyoldal iranyabol fanyar koromszagot hord a szel, facsarja az orrom minden adagka [nagymamam beroskadt hatu kemenceje elevenedik meg...] Talan nem tunik most demagognak a szambol, hogy a halal az elet resze... (es forditva).

A listam szerint a mai napon Vega del Valcare-ban van utoljara gyogyszertar. Sorbaallok es kapok egy eros rovarriasztot sprayt, talan segit. Herrerías utan mar nagy emelkedo jon. Itt ebedelek es erot gyujtok, kozben kidugja a fejet a Nap, igaz csak rovid idokre. Jol esik a malengetes osszegemberedett testemnek. Eztan minden kb. 200 meteres szint utan jon egy kis falu. a harmadik mar a vagott cel: O'Cebreiro. Bekapcsolom a tartalek-raketaimat is. Fuj a szel, mar nem sokaig kell turnom. Aztan a Galicia tartomany hatarat jelzo kotombnel orom-orditasok sora. [Pedig korai meg, csak ezt kesobb tudom meg.]


Beerkezve a varoskaba tudom meg, hogy todo completo (azaz nincs szabad helyuk). Lenne egy maganszallas 36 EUR-ert ejszakara, de ezt koszonom szepen. Az onkormanyzati albergue tisztviselonoje nem tul empatikus velem. Ay utcan osszefutok Mariaval, akivel az otodik napon egy helyen aludtunk, es azt ajanlja menjuk vissza, mert o is ott kapott helyet, mellettuk meg van nagy terulet, kolcsonadja a matracat. A huvos szelben, mar hatizsakkal felszerelkeve visszamaszunk. Kerlelem, hogy csak a kovon adjon egy lehetoseget: fel se nez a konyvebol, ugy beszel hozzam. Hogy Isten szaritsa rad a bort! - gondolom magamban, de ugyse erdekli. (Milyen kar, hogy nem tudom lekopni az embereket... most nem bannam.) A helyi szallas-maffia ezen megnyilvanulasan annyira felboszulok, hogy egy villanasnyi dio elg az elhatarozashoz, 30 km utan megis tovabb megyek a kovetkezo albergueig (5,5 km-re van). Ugy ropulok - hala a vizszintesnek is nevezheto (azert nem egeszen az) talajnak -, hogy a labam tenyleg alig erintkezik a folddel. Aztan a hidegzuhany, de nem a csobol: a falu zarandok-szallasat eppen felujitjak. Meg tovabb 3 km, mar alig elek. Talan tul lehet a holtponton, akar Szegedig is hajthatnak barom modjara.

Ez a szallas messzirol latszik, ami most nem oromhir, mert az utolso csepp szenvedesem aran kell felmaszni hozza. A szel mar a csontomig hat, de nincsa megallas. Vegre fenn vagok, fustos kis kocsmanak latszik belepeskor. A kartyazgato idos parok remulten neznek ram. Hogy nezhetek ki? De VAN HELY!!! Meg ketto. Egyik pedig also agy, es meleg viz is maradt nekem, bosegesen. Nem is takarekoskodok vele. Mar 19:15, mire leteszem a cuccomat, a csaladi vallalkozas helyen a nagyi surog-forog a konyhaban. Felemeli a fedoket, hogy valasszak kedvemre a ketfogasos vacsorahoz. Inkabb levest (nagon finom, tele mindenfelel zoldseggel) es disznoporkoltet (ez pedig orulten nagy adag, izre se kutya! Kell a feherje nagyon. Benyakalok hozza egy egesz uveg bort, magam is elhulok ettol. De mar tul vagunk minden hataron. Vegul is, en voltam kivancsi a hataraimra, hat tessek latni...

Utanam is beesik par ketsegbeesett zarandok, ketto meg a konyhaasztalon meghuzza magat. Este kilencre mindent tejfeher kod borit el, behozom a zoknimat, ma se szaradt meg. A szabadban mar vegem lenne. Holnap elmegyek Samosig. Annyi plusz idom van, mint a fene.

2009. szeptember 15., kedd

Ponferrada y Villafranca del Bierzo - Como mokus fenn a fan...

Mar megszoktatok, hogy az elozo estekrol masnap szamolok be, most is igy van ez. Az elelmiszeruzlethez egy olyan pici-pici neni vezetett el, hogy alig ert mellkozepig nekem. Vacsoraidoben az oreg hid mellett setalgattam, ahol beszelgetesbe keveredtunk egy del-afrikai testver-parral. Mar napok ota kerulgettuk egymast, szemkontaktust apolva. Mind a ketten tul vannak mar a negyvenen, feher boru nok. A kozeli vendeglobe egy asztalhoz ultunk le, aztan csatlakozott meg Victor, egy harsany olasz lany (Caterina) es a falmaszasarol hires spanyol fiu. Nagyon hangulatosra sikeredett az estenk, sok vorosborral meglocsolva. Olyan igazi zarandok-buli.

A szallas egyebkent egyszeru, de minden szukseges megtalalhato itt is. Telen viszont ne jojjetek ide, mert egy ajto sem zarodik rendesen. Aki akar, kinn is aludhat, a haz fedett oldalreszeben. Meg uresek az agyak 21:30-kor. A halleves egyebkent nagyon finom volt, minden tergeri herkentyukkel egyutt emlekeztet a szegedi rokonara.

A Hold mar csak egy enyhen gorbult C betu, mikor elindulok az utcai fenyek segitenek. Olyan hideg a reggel, hogy a leheletem kicsapodik. Jo, hogy hoztam meleg kabatot is, szerintem nem is sokara be kell majd vetnem osz tabornok ellen.

Meg az ejszaka leple alatt vonulunk be a japan csapattal Ponferradaba, es mire kitalalok a varosbol mar felkelt a nap. Kozben a csodaszep erod foglalja le a figyelmem. Iskolaba igyekvo gimnazistak sorfalat keresztezem. Istenem, de reg is voltam en diak... Egy padra lehuppanak; aztan tovabb hoppanalok, mert Columbrianos mar csak 5 km ide. Ott fogom atlepni a 200-as szalagot, es lassan csak ket szamjegyu lesz a tavolsag. Kifejezetten huvos van egesz delelott, ez mar hegyi szakasz ismet. Tudjatok, milyen jopofa a "doscie-entos kilóme-etros, doscie-e-entos..." az O Tannenbaum dallamara? :) :) :)

A kertekben mar beerett a tok, a szolo. Eszak felol sotetszurke felhok gyurodnek folenk. Lehet, hogy Kitty - a piros esokabatom - nem marad munkanelkuli... Victorrol a reggeli kavezas utan kiderul, hogy sulyos rakbetegsegbol epult fel, es most a gyogyulasaert tett fogadalmat teljesiti. Kozben kisul a Nap vegre: aranylo oszi ido (mindenfele zold kontosbe bujtatva); csupa melankolia a lelkem. A szoloskertekben gazdak szorgoskodnak a szurettel. Kiszemelek magamnak egy szep kek furtot. Latiusz, hogy lopiusz? - nem zavar senkit sem. Kesobb egy almafa kinalgatja utcara nyujtva a portekait, hasonlo eredmennyel.

A camino modozatainak se szeri se szama. Fodadjunk, hogy a monicikli (egykereku bicikli) nektek sem jutott eszetekbe! Ha nem lenne mar tul fapados kerdes, feltennem, hogy Guido nagyszuleinek mi lehet a nemzetisege... de ez potya igy (olaszok). Ponferradatol megszaporodnak a biciklistak, mert ketkereken (es ugy emlekszem lohaton is) legalabb az utolso 200 km-t kell teljesiteni a compostella (vegbizonyitvany) elnyereseert. Gyalogf eleg csupan az utolso 100-at. Micsoda luxus!

Hogy Cacabelos mirol kapta a nevet, oszinten szolva halvany fogalmam sincs. Viszont - nomen est omen alapon - itt azt teszem, amire a magyar hangzasa utal. A WC-ben sotetszoba meditacio. Na nem ugy, Malackaim! Csak karnyujtasnyira van az idozitett villanykapcsolo. Minden ragyogoan tiszta. A kegytargyboltnak latszo helyen a belyegzo melle egy pohar bor es egy husos-hagymas toltetu pita is dukal. Vendegszeretetbol jeles. A gyonyoru kis belso kertben bekesen megfer a kiallitoterem mellett egy kis paprikafeldolgozo uzem is. Plusz vendeglo, sajat kerti kemencevel.

Zsirafjaim a fuzet boritojaval egyutt onallo eletre kelnek; kozel mar a hazautazas. Ujabb beszerzesem: MicRobi, a minihatizsak holnapra. Keveset kell majd csomagolni "az Ur gondoskodik" jatekhoz. Tesztverek, mostmar tenyleg a leges-leges-legutolso foto mara, aztan meg vagy 5 es meg nincs este. Guidoval talalkozunk az utolso dombteton, aztan egy helyen szallunk meg.

Holnap jovok!

2009. szeptember 14., hétfő

Molinaseca - Az uton ket arnyek, aztan csak egy

A hazigazdak megkernek, hogy nezzem at a magyar nyelvu hazirendet, mert hianyzik belole a TILOS A DOHANYZAS! kitetel, arra kernek, hogy potoljam. Elottem volt egy Dunaharasztibol indult no, aki nem tartotta be a szabalyt. Egy kis zapor elverte a port estere. Setalni indulok a hazakon tulra, olyan szep a panorama. Meglegyint a honvagy edeskes erzese; no nem annyira halalos, csak jo tudni, hogy tartozom valahova. A helyi nyugdija setakor tagjaival talalkozom utkozben. Tanulok toluk egy trukkot: a fenyo-szeru orokzold bokrok agaval hessegetik el maguktol a szemtelen (piaci) legyeket. Az albergue konyvtaraban talaltam egy nagy kepeskonyvet a burgosi katedralisrol. Mivel nem tudtan akkor megnezni eredeti formajaban alaposan, most bepotolom virtualisan ezt is.

A hospitelera figyelmeztet, hogy ne aztassam tul sokaig a labamat. It's my lab! Mar szinte alszunk, mikor hatalmas durranasok es egyre erosodo zene-bona kozeleit a hazunkhoz. A jo spanyolok fiesztaznak. A falu minden letezo lakoja sippal-dobbal [szo szerint], kasztanyettakkal felszerelkezve tancol. Korbejarjak a belfalut. Kozben egyszarvu "csocsoskancsobol" vino tinto-t (vorosbort) kinalgatnak minden arrajaronak. Hangulat, az van!

Masnap eg a talpam a sok gyaloglastol. Melyik helyen is jarunk? Meg nincs nyitva az albergue. Leulok a padra. Valaki itt felejtette a credencialjat. Mennyi lehet meg hatra? ... - erre ebredek.

Korulottem a halozsak-gubo-testek bekesen durmolnak. 2:15 van, elleibent az alom. Kimegyek a mosdoba, majd tokeletes csondben elokeresek lampat, fuzetet, tollat. Szerencsere nem vettek el oket a "lager orei". Igy sort sor ala tapogatva, pici fejlampam fenyenel irok, hogy a tobbiek tovabb szohessek almaik fonalat. Van abban valami hamvas baj, hogy az uj kollegak a bankrol szoktak almodni. Akasztjak a hohert!

Tegnap delutan - mostmar igazandibol - lattam egy szines fonalbol kotogeto nenit. A kezem nyult volna a a gep utan, de utkozben megalljt parancsolt ra az utikonyv egyik mondata. A helyieket fenykepezni onzo dolog, sokat vesz el es keveset ad. A belso lemezemre azert archivaltam napfenyes arcat. Igy is jo lesz.

Visszafekszem, ujra ejszakat varazsolok, hatha visszajon a tarka alom lepke kepeben. De cak forgolodunk, fordolodunk dagaszagaim! Hallom, amint a tornyora eluti a harmat, majd a negyet, aztan az otodikre mar nem emlekszem. (Olyan ez, mint a labmutetem elotti szamolas, amig az altato at nem vette az iranyitast az idegrendszerem folott...)

A Pilar meg alszik, kitartoan kopogok hat az oreg ajton. A konyhaban egy huszoneves izmi nagyfiu az apukaja olebe ul. Jajj, Cica! Reggeli utan egyszerre indulok Guidoval (rov.: Gilo), a Cruz de Ferroig beszelgetunk, a hangja es a stilusa Kiss Danira emlekeztet. A keresztnel fotozas, es mely hallgatasba burkolozunk. Szerencsere ertem a nema zsirafot, igy utjara engedem egyedul. Viola Gyuri villan be, aki Bagolyirtason a cserepkalyha melle huzodva varta ki a misem veget, hogy nem zavarjon meg.

Talalkozunk egy 5 fos lovas csoporttal. Vegre, tehat nem mese. Most mar a porban a bakancs- es biciklinyomokat lopatkok is tarkitjak. Todo verde! Bekesen setalgatok, hatizsak nelkul. Az ut annyira adja magat, hogy 20 nap elteltevel a konyv biztonsagat is elengedem. A pihenok tervezese miatt 2-3-szor nezek bele, de az is folosleges, tudja labam, mikor kell megallnia. A hegygerincen japan csalad husolne, ha lenne arnyekuk. Babusa Arpival begyakorolt "konicsiba"-val udvozlom oket. Elokerul Matteo is egy mondatra. O mar vasarnap Santiagoban szeretne lenni (elarulja, hogy ma hetfo van). Vajon mennyi sohajtozast hallott ma a Polar Center ket liftje?

A csucson lenne erdemes megallni... tobbek kozott ebedelni is, de nagyon kopar es poros az ut. Rovid megallo utan megyek tovabb Aceboig.

Ujabb caminozo fajt fedezek fel: a bongyori fiu futva halad el mellettem. Befogni nehez lenne mintapeldanynak, mert a szeder- es csipkebokrok olyan gyorsan nyelik el, ahogyan erkezett.

Megszilardult lavafolyas-lepcsokon gurulok lefele, mindig csak lefele. A bokrok es agak neha kicsipnek egy darabkat a szatyrom oldalabol, estig kitart. A vegen atmegyek hegyikecske-uzemmodba: vigan szokkenek el a lemaradok mellett. Ezerszer aldom az eszedet Eszterem, hogy a csomagszallitast ajanlottad! Igy, kis kezipoggyasszal is elfaradtam, te pedig hatizsakkal tetted meg ezt a szakaszt. KOL HAKAVOD!

A varoska hidjan atlepve ujra csak ismeros arcok fogadnak. A hospitelero mefg ebedel 15:00-kor, igy marad a varakozas. Vegul hamar megjon, elmodja, hogy a szomszedban var a csomagom, es tenyleg! Jo nap ez a mai, jo nap ez a halalra.

2009. szeptember 13., vasárnap

Rabanal - A fold es az eg asztalunknal osszeer

Ha mar jeleztem a tegnapi vacsorat, adok rola egy rovid ertekelest is: a terites kiralyi, a minoseg polgari volt. A mennyisegrol inkabb nem szolnek, viszont a zarandok-gyomor mindenert halas. Tanulsagos volt megtapasztalni a kontrasztot: ket oraja meg a tarlon vonszolod magad, izzadtan es porosan, utana pedig (szinte varazsutesnyi gyorsasaggal) a tobbcsillagos szalloda feher asztalanal elegans pincerek szolgaljak fel az etelt.

Elalvas elott labaztatas, ahogyan a Javor utca hirmondoja eloirta; az agyam szelen ulve el-elbobiskolok kozben.

Reggel viszont koran indulok, en nyitom ki az utcai kaput. Az uton senki, de senki. Neha hatranezek: jonnek-e utanam. Nehez az uttorok elete (meg a mosonoke is, ok raadasul koran halnak). Ismeretlen terepen terkep a taj. A Hold egyre vekonyabb, remelem magam is igy alakulok. Messze kakaskukorekolas es kutyaugatas valtogatjak egymast. A tavolban szeleromuvek biztonsagi lampai vilagitanak karacsonyfa-diszkent a derengo hegyoldal gerincen. Nemo kapitany szerkentyuire emlekeztetnek. Sta. Catalina fele az ut olyan szeliden emelkedik, hogy eszre sem veszem szinte a 100 meternyi szintkulonbseget. Kicsi Rekam mar harmadszor jut eszembe; irok neki SMS-t. Catalina at meg at van szabdalva kokeritesekkel, amiken konnyen at lehet ugrani, ha megfeleloen dobbantunk. Bekukucskalni enelkul is siman megy. Az uj credencialomban szaporodnak a pecsetek, mint fogamban az idegen anyag (es szivemben a halal). Hogy ez miert eppen most jutott eszembe? Ne kerdezzetek!

Eszter azt mondta, hogy a mai szakasz szep. Pontositok: alomszep. Harom macskakok melengetik bundajukat az ut kozepen, a kelo nap fenyen. Meg tegnap (a darazsas kalandom idejen) hivott Barna Macko az AVH-bol; megirom neki mi a dorges, hatha nem lat a radarja idaig. Olyan kellemes az ido, hogy nem akarok megallni. Valtogatom az ut jobb- es baloldalat, ahol nagyobb a por, ott lepdelek, mert kellemesebb a talpamnak. Egy tejeskaveval es par szem sozott kesudioval a pocakomban - ket kisebb megallas csupan - teszem meg az utat egeszen El Ganso-ig (15 km-t), a mai tav 3/4-et. Itt mar kijar nekem a tortilla (rantotta) es egy kiados labszelloztetes. A bar tulajdonosa hatalmas fegyver-arzenallal bir, a legnagyobb kesevel pozol a fenykepezogepnek. Es reggeli kozben folytatodnak a hetkoznapi csodak: megjon Daniele. Hogy mik vannak itten? Es ez elorelathatoan megismetlodik parszor, mivel o is szeptember 23-ra tervezi bevenni Santiagot. Csak par szaz metert megyunk egymas mellett, mint szinkron-kutyak, aztan elore negedem. Ci vedremo tante volte.

A zsiraf-fuzet nelkul felkaru orias volnek. Jobbra az ut mellett hosszan fenyoerdo nyujtozik, kicsit melegebb lett az ido, de jar a szel is. Csorgo-zorgo idos asszony eloz balrol, fejen mehesz-sisak. Nicsak, milyen ugyes! Az utkeresztezodesnel talalkozunk a ketkerekes zarandokok szervizautojaval. Ez sem rossz! Eszembe jut Attila atya Hodmezovasarhelyrol. Amikor a biciklije mar harmadszor dobta le a lancat, a foldhoz vagta, megtaposta es meg is kopkodte raadasnak. Utana gyalog ment haza, a hazvezetonojet kulde aztan erte. Hasonlo erzelmek gerjednek bennem a hatizsakom irant. Kar, hogy nincs bejaronom... Semmi baj, holnap mochila transport lesz.

A gyokerek es a kovek meglepi akadalyversenyt rogtonoznek, mikozben beer Guido is. Mar nincs sok hatra. Egy terebelyes fa alatt husolok, kesobb orommel fedezem fel egy oszi fotojat a konyvemben. Megiszom a maradek vizemet, eppen del van.

Beerkezve Rabanal del Camino foutcajaba foldbe gyokerezik a labam. Na de 3 csacsit ki latott mar egyetlen kertben egyszerre? Meg masfel ora a Gaucelmo haz nyitasaig. Elmegyek vasarolni, falunezni. Guido mar a templom melletti gesztenyefa arnyekaban husol. Holnap 1.500 meterreol leereszkedunk 610-re. A tav is tobb 5 km-el a mainal. Visszaszamlalas: mar csak 10 napnyi az ut. A szomszed bar netes gepenel probalkozom, olyan lassu, hogy 5 perc is keves belepni az oldalamra. Otthagyom. Vasarolok valami uszonnat, megis marad egy ora a kapunyitasig. Nehezen viselem mar. Diakkoromban olyan rossz volt felenk a tomegkozlekedes, hogy csak kerulovel es egy atszallassal tudtam eljutni Vasarosnamenyba (a legkozelebbi varosba, ahol szulettem). A ket busz kozott volt tobb,mint egy ora varakozas, egy olyan helyen, gzakorlatilag az utca szelen, ahol meg leulni sem tudtam. Es ez eigy mnet gyakorlatilag a szunidok kivetelevel az osszes vasarnap delutan, telen-nyaron, evekig. Akkor olyan termeszetesseggel vieltem ezt.

A szomszed albergue-bol lehet csomagot elore kuldeni, mar megkaptam a nyomtatvanyt hozza. Mivel itt van konyha is, megeszem egy tesztat, hatalmas adag. Az internete szerencsere itt rendben muxik. Varakozas kozben felfedeztem egy szorolapon, hogy O Cebreiro-ban ven egy brazil szallas, a konyvemben nem sikerul azonosztani, de addig van meg harom napom, hogy vegere jarjak a hirnek. A napi blogirasnak viszont itt a vege. Fuss el vele!

O, ha tudnatok, hogy ugy hianyzik a zarandoknak a komment, mint afrikai gyereknek egy falat kenyer...

2009. szeptember 12., szombat

Astorga - Zsakomban a makom


A kovetkezo 3 napot tervezgettem tegnap este, mar csak ketto van jovo idoben. Az attekinto terkepen ezutan mar atlepunk az utolso oldalra. Rajta vegso celkent Santiago szerepel, ami pillanatnyilag meg 250 km. Ez azonban naprol-napra, sot lepesrol-lepesre valtozik. Mar csak 11 nap, szinte hihetetlen, hogy ilyen kozel kerult. Nem tudom, hogy varom-e a beerkezest vagy inkabb tartok tole. Olyan hasonlo az indulas elotti folyamathoz. Egyaltalan milyen lesz az, amikor mar nem itt vagyok, reggel nem a csomagolas foglal le. Vajon fogom majd Pesten is keresni a sarga nyilakat?

A titkos idegen szobatarsam: Guido, brazil. Csak masodik napja indult utnak, ert olaszul es spanyolul is. Mekkora talalmany volt ez a Romai Birodalom! Guido meg csak 28 eves, de tegnap annyira elfaradt, hogy az egesz delutant es az estet egyvegteben vegigaludta. Reggeli kavezasi idoben tudtam meg rola, amit tudok, mivel a kis hamis nem szedte ossze ejszakara a ruhait, meg kellett varnia amig a haziak kinyitjak a hatso kertet. Oreg rokak mar nem kovetnek el ilyen mulasztasokat. Meg indulas elott megreggelizem, a bejaratnal kemlelve a homersekletet. Ezzel is kevesebbet kell a hatamon cipelni.

A korai huvosben sokan utank indultak. A Holdat mar majdnem teljesen bekebelezte e hatalmas, egi sarkany, ezert szinte sotetben teszem meg az elso kilometereket, fazom, ezert vissza kell vennem napkelteig a felsomet. Az a helyszin, ami tegnap meg a vagyott kikoto volt, ma csupan az ujabb startvonal, amitol mielobb messze kivanunk roppenni. Nincsen itt maradando lakasunk: ez itt kezzel tapinthato valosag. Elottem par meternyire fejlampasok csoportja tapogatja a sotetet, en is eloveszem az enyemet, nem annyira az ut, hanem inkabb a nagyobb kovek miatt. A felhomalyban kirajzolodik a poros osveny mindenfele, de akadnak bokaforgato kavicsok is.


Ha valaki elbizonytalanodik, olyan termeszetes egyszeruseggel fordul oda a tarsahoz megkerdezni, hogy "Merre visz az ut tovabb?" A patak hidjan egy kis nyil jelzi a hirtelen balra kanyart, feny nelkul konnyen tovabbmehettem volna. Most meg kevesen vagyunk mozgasban. Aztan egy oran at nyilegyenes aszfaltozott uton haladunk, nincs is jelzes, annyira adja magat.

A zsakom furan viselkedik, a bal kezem szinte elzsibbat teljesen tole. (Aztan rajottem, hogy rovidebbre van veve a bal oldali vallpant, es ez rendbe is hozta a bajt.) Egy azsiai lannyal szinkronban haladunk egymas mellett. Neki jobban kell szednie az apro labait... Mikor kicsik voltunk, az ocsem is futott mellettem, ha kezenfogva mentunk valahova. Hogy elengedtuk azota egymast? :(


A Nap a szokasos nagybelepojehez keszulodik. Szogesdrottal beszegett kukoricatabla nyujtozik balra hosszasan. Vedjuk az elelmet? Lehet, hogy valami kutatointezet parcellaja. Akkor a tudast. A dino-csontvaz szeru locsolokolosszus meg alszik.

Azzal vagyok elfoglalava, hogy mennyi draga ember vett mar korul engem az eddigi eletemben. Sokan mehaltak azota. Peldaul Fortunata nover, aki a Fo utcai rendhazban fozott rank fajo derekkal. Amikor ebed elott beosontunk a konyha feloli bejaraton, kicsit huncutkasan ranknezett, es nem azt kerdezte, hogy ehesek vagyunk-e. "Mar kisfarkasok a testverek?" - ez volt a tole megszokott stilus. Mikor kiboritotta ebed elott fel oraval a nagy gonddal kavargatott levest, igy vigasztalodott: "Nem baj, Jezuskam!" Ram ugy tekintett, hogy majd valami vezetofele lesz belolem. Azt adta utravaloul, hogy "Soha nem alazzon meg testver senkit, mert azokat, akik visszaelnek a hatalmukkal, az elet fogja megalazni..." Most o is itt jon velem, magamhoz olelem az emleket.

Villavante - a sok megjegyezhetetlen nevu kistelepulesek egyike - mellett nasutallomas es teherauto-merleg is van. Nagyapam falujaban (Gelenesen) nyaranta sokszor jartam az un. mazsahaznal. Amikor utoljara lattam ot, megmutatta, hogy nagymamam melle, hogyan temessuk; kozben arrol meselt, hogy mennyire szereti a tavaszt. Uramisten, mekkora az en zsakom???


Idonkent elokerul Ursula (no nem a Dr. Bubobol), es a maga kedves zavaraban angol-nemet-francia-olasz egyvelegbol keszit szamomra par figyelmes, batorito mondatot. Alig ertjuk egymast a szavak szintjen, megis egyek vagyunk itt. Hospital de Órbigoban lattam egy "Vega" hentesuzletet, de nem mertem bemenni.

A mai ut utolso harmadanal talaltam egy furt szolot a kovel kirakott padkan, valaki a zarandoknak odakeszitette. Jol esik ebben a forrosagban. Ebed kozben egy egesz darazshad kivanja meg a kolbaszomat, majd a teljes ebedemet (es testemet is). Hogy is mondjam? Nem az angolkisasszonyok modoraban kuldtem el oket jobb videkre. Aztan a camino hullamlovaglasba kezd, mintegy jeleze, vege van a meseta kenyelmenek. Mire kierek a kovetkezo domb tetejere, alig allok a labamon, a vizem is elfogyott. Es akkor egy reomos pajta elott fiatal part latok rendezkedni. Elotte egy szeles padon kave, uditok, limonade es hideg viz. A gyumolcs es sutemeny mind-mind ajandek, adomanyt adhatsz, ha tudsz. A pecsetjuk egy piros sziv, a lany orommel idezi fel a "jo-et-va-gyat"-tudasat... Felfrissulve lendulok neki az utolso szakasznak, mar lefele a lejton.


Hallgatok Eszterre, es nem az elso varoskapunal szallok meg, hanem atvagok a belvaroson, a katedralis meletti utcacskaban talalhato San Javier hazig. Maga a csoda. Az ido jateka, hogy a regi epuletet ilyen mesterien otvozik a modern csuksegletekkel. A mesterharmas (foldszinti agy, meleg viz, internet) egyutt all. Kimegyek a vilagosban fotozni parat, a foteren osszetalakozom Guidoval, aki a masik helzen alszik. A szomszed Gaudi Holtelben 11 EUR a zarandokvacsi. Este nyolc utan szolgaljak fel, ezert visszajovok megirni a mai poszot. Es ujra kepek!!!

2009. szeptember 11., péntek

Mazarife - Nagyapanak, falura

León meg alszik, amikor mi mar mozgolodunk. A nemet anyanyelvu, de ezt ugyesen titkolo hospitelerak reggelit keszitettek. (A kiejtesuk azonnal elaruja oket.) Forro kakaot es baracklekvaros kenyeret kivanok, igy azt eszem. Tegnap este fel tizkor volt a kapuzaras, es a sok mosas, szaritas, teregetes miatt mar nem volt alkalmam vacsorazni. Ma viszont bepotoltam a lakomat. A marhahust istenien tudjak elkesziteni, finoman szaftos es omlos.

Mio Daniele az asztalnal meg feltunik par percre, aztan mire indulok, mar csak a hult helyet talalom. Furcsan-kurtan ment tovabb, koszones nelkul. Olyan hirtelen, ahogyan erkezett. A szakitasaimra es azok kezelesere gondolok ma. Tegnap este, netezes kozben belekukkantottam Balazs blogjaba is. Kivancsiva tett, hogy kivel kapcsolatban ir a szakitasrol. Majd otthon megtudom.

A varosban kicsit osszekuszalodtam, de egy helyes utcasepro fiu keszsegesen kisegitett, az eligazitas minden szavat ittam. :) Olyan csinos volt, hogy ezert oromomben az osszes kollegajanak hangosan, elore koszonok utkozben. A spanyol varosok (es a kisebb falvak is) kifejezetten tisztak, nyoma sincs az olasz rendetlensegnek.

Mar napok ota erlelodik bennem egy gondolat, most leteszem: a camino-turistat es a zarandokot csak egy hajszal valasztja el egymastol. Az elso a termeszettel szeretne talalkozni, az utobbi a valo elettel. Most mar nagyon is meg tudom erteni azokat, akik visszavagynak ide; csak az a bokkeno, hogy az eletet sem lehet ujrakezdeni, mar bolcsebb fejjel javitgatni a korabbi tetteinket.

A laudes (reggeli ima) idejen sok feher ruhas baratot latok La Virgen del Caminonal. Egyikuk keszsegesen belyegez es meg a fotozashoz is pozol keresemre. Egy keresztes szentkep az ajandek, hatoldalan a jo halal kegyelmeert esdeklo fohasszal. Mivel a pecsetet halvanyan nyomta elsore, dupla tornyu templomot gyartottunk a credencial utolso oldalara. A kovetkezot mar beszereztem.

Olyan gyorsan haladok, hogy mar-mar az a gyanum tamad: valamit talan nem rendeltetesszeruen vegzek. Aztan emlekeztetem magam, hogy itt nincsenek elrendeltetesek. Nagy pihenot tartok Fresno bejaratanal. Iszonyu koran van meg es mar csak 12 km van hatra. Gyerekjatek. Ez aztan a nyaralas, ez aztan a dinom-danom...

Chozas de Abajo nyitva tarto barjaban megjutalmazom magam egy cornettoval, aztan indulas a maradek par lepesre. Es olyan koran itt vagyok, hogy meg ebedido vegen elfogyaszthatom a napi menumet. Mar kimostam, csak vasarolni kell meg holnapi reggelit. Egy NAGYON fiatal fiu a szobatarsam, de meg nem beszeltunk, mert most aluszik. Mi lesz itt megfizetve?

Probakeppen ranezek az oramra, pentek van. Ez az informacio az egvilagon semmit sem jelent most. Szeptember 11-e van, ez viszont mar felidez par zaklatott percet. R.I.P.

Elvegeztem egy gyorsolvasasi tanfolyamot, es tul vagyok a Haboru es beken. Oroszorszagrol szol.

Az alcimrol annyit, hogy remlik valami az altalanos iskolai tanulmanyaimbol (orosz irodalom), hogy egy falusi kisfiu elkerul otthonrol, es a varosbol igy cimezte meg a boritekot: "Nagyapanak, falura". Ma León utan egy kisebb elovaros, majd falvak kovetkeztek. Egyre inkabb belevittek a csendbe. Bántja lelkem a nagy város durva zaja... - irja Ady.

Ugy elmennek en is nagyapanak, falura. (Csak lenne egy falum es egy unokam!)

2009. szeptember 10., csütörtök

León - Nincs rajtam bugyi

Ime a bizonyitek, meg kora delutan keszitettem: [Es vegre egy hely, ahol kepet is lehet feltolteni...]


Tegnap este, hogy ne zorogjek ejfel utan (azaz ma hajnalban, de ez mar egyre megy) a konyhaban mostam fogat, ami az emeleten van. Ott osszefutottam egy masik fejlampas alakkal. A bacsinak hatalmas a pocakja. Azt javaslom a caminora keszuloknek, hogy indulas elott legalabb egy evvel kezdjenek el fogyokurazni. Szegenykemnek akkora volt a sulyfeleslege,mint egy tomott hatizsak.

Lefekves elott meg befujtam magam szunyog ellen, de nem mertem elovenni a halozsakot, hatha abban bujkalnak a dogok. Ezert inkabb a torolkozommel takaroztam be. Jogyon jo volt az ido, nem faztam egyaltalan. Ebredes utan jo gazda modjara vegigtapogattam a testem minden porcikajat, fialt-e ujabb viszketo ojjektumot. Ugy tunik minden rendben, de mar nem hiszek az elso latszatoknak. Keltevel dicserd a napot! Reliegos egyebkent a varakozast felulmulo modon nodern es tiszta hely, kenyelmes es tagas zuhanyzokkal, akadalymentesitett WC-vel. Az agyak a kollegiumi eveket (es persze a katonasagot) idezik. Hogy akkor ez milyen termeszetesnek tunt! Most pedig olyan furcsa egymas szajaban oltozni-vetkozni. Szokatlan az is, hogy valaki 20 centire a fejemtol horkol, szuszog, mocorog ejjel. Vajon tenyleg akkor territoriumra es intimitasra van szuksege az emberi termeszetunknek, mint amiert nap mint nap megkuzdunk, vagy csak elhitettek velunk, hogy "a borunk megerdemli"?

A "meg-a-metoautoban-is-rugdosnam", pioca lengyel tarsam kivezettem a sotet varosbol, aztan a sendan elore negedtem az utjara. Nem talalok neki szeretheto nevet. :( A fak hold-arnyekot vetnek a portol feher osvenyre, mire beerkezem Mansillaba, mar megvirrad. Ki koran kel, napkeltet lel! Reggelire tejeskave a sajat beszerzesu csokiskek tarsasagaban. Akkora belyegzot kapok, hogy harom rovatot is kitolt.Hogy is van az a sved gyerelvers? Elkezdtem belyeget gyujteni. Apam hozott ket kilot. Mar nem gyujtom oket. ;)

A mai szakasz a raadassal is kevesebb 10 km-el a tegnapinal. Kisztesztverek, ezt az utikonyvet ujra kell gondolni, akarmekkora botrany is lesz. Villarmorosnal elveszitettem a jelzest, amikor egy nemet par vezetett at a falun.

Sebedet mindig elvakartad... hiaba mondom! Rettenetes, hogy akarhova nyulok, viszket minden tagom (meg az elozo napok tamadasaitol), de nem borzongok es nem felek. Nem izgat az sem, lesz-e szallas, annyiszor megeltem, hogy mukodik a vilag magatol. Szinte hihetetlen gyorsan itt vagyok a mai feleuton. Reggelinek valot vasarolok a hentes-uzletben. A parkban egy kedves idos bacsi kezbeveszi es megdicseri Farkast (nem tudja, hogy ma majdnem a labat torte), neki is csak gorbe verioja. Egy helybeli neni szolot osztogat a piheno vandoroknak.

Megtelt a gepem memoriakartyaja, torlok par olyan felvetelt, amelyik nem jol sikerult, vagy fontossagat vesztette. A nagyvarosban majd kiiratom CD-re, es akkor talan kitart hazaig. Utepites (vagy homokbanya) mellett haladunk el. Vedohalot huznak ki mindenhol, vagy palankot is epitenek a caminozok szamara. Egy locsolokocsi pedig korbejar, hogy a hatalmas billencsek nem verjek fel nekunk a port.

Arcahueja fedett, arnyekos pihenojenel egy privat banki (PB) ugyfelunk magyarul kerdezi le a devizaarfolyamokat. Mikor befejezi a telefonbeszelgetest, bemutatkozom neki. A kovetkezo 3 km-t egyutt tesszuk meg; kiderul. hogy mar tobbszor (szinte evente) jar caminozni. Vagy az anyukaja hala, vagy a nagymellu baratnojevel valo szakitas miatt. [Igy taln meg anonim maradt.]

A Leónba vezeto autopalya-hid elott egy szegeny ferfi fahulladekot gyujt. Ebbol is tudhatjuk, nagyobb telepules kovetkezik.

Delutan haromra erkezem az alberguehez, elottem egy szaz tagu francia csoport es egy kedves fiu, akirol kiderul, hogy Spanyolorszagban elo olasz (Daniele). Az o jovoltabol hamar megoldodott :) a kepek archivalasa es egy olcso netezohelyet is talaltunk. Talan egyutt vacsorazunk, majd elvalik. Egyebkent jo, hogy ma koran keltem, mert par ora mulva mar kint van a Completo (megtelt) tabla a bejaratnal. Kulonben most eloszor latok ilyet az ut soran.

Hogy miert nincs bugyim? Megmondom! Latva a csipesozonomet, minden ruhamat, a hatizsakom a halozsakom es a bakancsomat is fertotlenitettek, kaptam egy torolkozot, egy polot es egy rovidnadragot atmenetileg, mig megszaradnak a sajat cuccaim. :) Legalabb ma se kellett mosnom.

De megvan a bonusz napom elmenni a vilag vegere. Egy gyors szamvetes: 14 nap alatt megtettem 17 napi tavot, osszesen 400 km-t. Nagyon elegedett vagyok magammal. Legyetek elgedettek hat ti is!

Es kivel talakozom ujra a dom elotti teren? Igen, Carmela ujra itt. A chinches-ek miatt mar nem mer tomegszallasra menni, egy kozeli panzioban keresett szobat. Egy-ket szakaszt buszozik, aztan gyalogol, ahogy eppen az ereje engedi. Megyek kesziteni par kepet, meg naplemente elott a szekesegyhazrol. Holnap jelentkezem.

2009. szeptember 9., szerda

Bercianos del Real Camino y Reliegos - A parhuzamosok a vegtelenben...

Igazi, chinchesmentes ejszakam volt, legalabb is ebredeskor ugy tunt. Viszont vagy a szunyogok, vagy a meg mindig nyomomban levo atkozottak sorozatokat martak a labszaramba es a combomba. Csak napkozben kezdi kivakarozni magat a terkepuk. Lendzsel testver nem horkolt, vagz en aludtam el korabban... Inakbb az elso. Rutinszeru borotvalkozas, cafe con leche es internetezes miatt a zarandok ora szerint jo keson indulok. 8 korul szedem ossze a szaraz ruhakat a kertbol, nyugodtan kinn lehetett hagyni ejszakara.

A falunak igazi (zold) Szentmiklos pecsetje van Viki! A bajnai prezentacion erre majd kulon hangsuly fektetek. Az ut elso 20 perceben tarsul hozzam a spanyol Victor Emanuel, akinek a dednagyszulei olaszok. Mi van itt? Talan mar Europa. Este, a megerkezeskor Victor integet egy bar teraszarol.

Norbika (a bakancsom) megtalalja, de legalabb is keresi a modjat, hogyan dorzsolhetne ki eddig meg szuz teruleteit a alabamnak. Igen, Guszti! Pontosan ugy, mint Rufusz a Dogmaban. A franciakkal mar a Szuzanyanak is tele volt a toke. Tobbnyire nem beszelnek idegen nyelvet, azt viszont elvarnak, hogy oket az egesz vilag ertse (lehet, hogy ebben az amaerikaiak detto). Hat egy lofaszt a seggukbe! - ahogy Csabi baratom szokta volt mondani - de inkabb kettot, hogy ne lotyogjon... Ha valamelyik gall elkezd "bonzsur"-ozni, akkor a legnagyobb termeszetesseggel magyarul valaszolok neki: "En nem ertem a te nyelvedet!" (Persze, hogy nem letezik olyan, hogy franciak. Viszont egy tendencia megis csak kirajzolodik, aminek jelentese es okai vannak. Es ahhoz tudok viszonyulni, ami itt es most van.) Marie es Jean, a tegnapi vacsoratarsaim sem beszeltek olaszul vagy spanyolul, de nemetul vagy angolul se tanultak. Igy kezzel-labbal-utikonyvvel kommunikaltunk. Viszont volt bennuk alazat es igyekeztek atlepni a sajat korlataikat. Ezt magam is dijaztam egy par "szelavi" beiktatasaval. Tanulakonynak is mutatkoztak, mert ma reggel Jean mar egy "Adiós!"-al veregette meg a hatam. Tovabbra is azt gondolom, hogy a fogado orszag (nemzet) anyanyelven legalabb az altalanos udvariassagi formakat kotelezoen ajanlott alkalmazni.

Meg a nap elso oraiban Sahagúnba ertem. Bevasarlas (elelmisze + gyogyszerek). Szunyog ellen ugyanis keves lesz a fokhagyma-kura, vettem ezert Relec spray-t. A San-Benito kapunal Lourdes is beert, csodalkozott is meglehetosen. Itt csak egy rovid, gyumolcsos 2. reggelit tartva indultam Bercianus fele. Jo kis nev mi? Elotte egy ujabb zarandok-siremlek, aki a 90-es evek vegen itt fejezte be az utjat orokre. (A mobilszamodat valahova kiirom Csabi, ha megse lesz szuksegem elo fuvarra...) Egy lakohaznak tuno epulet ablakan furcsa hangok szurodtek ki: ez egy atmeneti templom volt, ahol unnepi miset tartottak, mar a Sanctusnal jartak, nem vartam meg a veget. A varoskan tul talaltam egy csendes ligetet, a patak vizet a nadas apro mocsarra duzzasztotta. Egy fapallon jutok be az asztalokhoz. Ebed (vagy micsoda) vegeztevel meg visszmegyek vizert egy belyegzo miatt is. Az albergue recepciojan Csillat latomismet. Itt nincs igazan vege semminek. Me gnagon sok km van elottem, sitve indulok egy ajandek almaval es par szem karamellaval gazdagabban.

Az utra (senda) kis fasor vet (neha csak nyomokban) arnyekot, de ezert is halas vagyok nekik. Nagyobb hasznuk inkabb az, hogy zold faklyakkent mutatjak elore, mikor-hogyan kanyarodik vagy emelkedik az ut vonala. A tegnapi napsutes meg ervenyben van. Nagy a te hoseged, o, Uram! Ezt enyhiti a napkozben egyre jobban felerosodo szel.

Az elso naok szorakoztatobb tajkeppel szolgaltak. A dimbes-dombos terep helyett erdekes megtapasztalni a pusztat. Mintha az eletet mintazna - bar tovabbra is tartozkodo vagyok a szimbolizalo magyarazatok tekinteteben. A gyerekkorunk, az iskola es a szakmaink megtanulasa tele vannak ujabb es meg ujabb felfedezesekkel, uj kozossegekkel, ahol ismet csak kiscsoportosok-kezdok-nyuszik-kopaszok leszunk. Szep lassan kikopik ez az elem, egyformasag, rutin lep a helyebe, mintha egy sivar, egyhangu videkre erkeznenk. A napok monoton sora zug el szilveszterrol-szilveszterre, es ezt nemigen tudjuk feldobni tartosan semmivel. Miert gondolok most egy nagy, zold bankra? :)

Szakertok szerint a camino fejben dol el. Ja, csak a labak viszik el az egesz balhet! A Mikulas kapott egy (termeszetese) zold pasztorbot a kovetkezo stacional (El Burgo Raneroban. Es ekkor kezdodott a nap igazi gyotreleme. Mar tul voltam 20 km-en, es megy mindig hianyzott 14 a celomig. Altalaban ugy vezet a camino, hogy 3-5 ezer meterre jut valami tampont, amihez merheted, mennyit haladtal, hol tartasz eppen. A mai folytatas ugy festett, hogy 9,5 km-re lesz egy vasuti keresztezodes, es onnan meg 3,5 km a szallas. Tudhattak valamit az utvonal tervezoi, mert kb. 1-1,5 km-enkent padokat allitottak a kis fasor melle. De ezenkivul semmi kapaszkodo. Mesz es mesz a semmibe. Mar latszanak a vasutvonal villanyvezetekei, de meg kilometerek mulva se jon a az a kurva keresztezodes. Amikor mar ugy tunik, hogy ott vagy, akkor az ut hirtelen kanyart veve, meg jobban tavolodik a sinektol. Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!

Olyan kesore jar, hogy a lenyugvo Nappal nezek farkasszemet. Este nyolc utan estem be az alberuebe, a hospiteleronak se hire, se hamva. Gyakorlott pelegrino vagyok mar. Leveszem a bakit, fel az emeletre. Meg egyetlen foldszinti agy szabad, rogton az ajtonal. A credencialra rateszek egy ures papirlapot, az agyszamommal (B 18) es elmegyek tusolni. Olyan faradtak a labaim, alig vonszolom vissza magam a szoba es elalszom, ahogy vagyok. 23:00 elott kicsit ebredek fel, a vilannyoltasra. Sotetben kitapogatozok a konyhaba, megenni a madarlatta vacsoramat. Szerencsere itt nem zarjak el a netes gepeket, egy hatalmas kozossegi teremben ketto is van beloluk. A bejarati pultnal kinyitom a vendegkonyvet, benne a mar lepecsetelt utiokmanyom, a B 18-am ala odairva: 5 EUR. Eszembe se jutna nem odatenni. Visszazarom a konyv kemeny fedelet. O volt a lathatatlan gondnok. Ebben az egy oraban, amig a klaviaturat buvoltem, hideg vizzel teli lavorban aztatom a csulkeimet. Jajj, egy csulokporkolt, az volna a kanan (foleg, ahogy Jani kesziti).

Jo ejszakat gyerekek! :)