San Bol y Hontanas - a szivem hegedul

A burgosi patikusno azt mondta tegnap, hogy az uton fogok talalkozni eletem parjaval. Mosolyogva meghallgattam, nem akartam neki bizonygatni, hogy hiszen Budapesten van. Visszateroben a katedralistol a liftben egy szentendrei lannyal futottam ossze: ennyit a spanyol patikariusok (vagy pikariak) jostehetsegerol... :)
Rozival mar ket nappal ezelott is egy szallason voltunk, csak akkor a karkotom alapjan (meg azert, hogy folyton olaszul kommunikalok, ha van ra mod) italiano-nak nezett. Lehet az is, hogy annyira szep anyanyelvi a kiejtesem. O viszont elejtett mellettem egy talat. Ha akkor nem "Dios mios!"-t mondok, hanem "Szuzmaria-idesanyam!"-ot akkor korabban is tisztazhattuk volna a hovatartozasunkat.

Jok az utikonyv terkepvazlatai, nagyon kedvesek a leirasai. DE NEM kisztesztverek! Erdemes a nagyobb varosokban a turisztikai kozpont altal gyartott reszletes terkeppel dolgozni, ma is igy talaltam ki konnyebben Burgosbol. A lenyugvo Hold volt velem szemben egesz reggel, mikozben felkelt mogottem a Nap is. A hideg szelben spanyol bekak korusa enekel. Ha ezt Halasz Judit latna! "Hold elottem, Nap mogottem... szel hozott, szel visz el..."

Mar egeszen ugy jarok, mint egy atlagos ember. Csal elindulni hehez minden piheno utan, ketszer is meggondolom, hogy megalljak-e inni. Mivel itt mindenki ugy tipeg a nap vegen mint en, nem vagyok megijedve. A camino-t lehet lohaton es biciklivel is jarni. Lovakbol csak az emesztett takarmanyukat (azaz a loszart) lattam eddig, kerekparosokbol viszont a szukseges merteken felul is jonnek, zugnak, rohannak el mellettem. Bar nem csak az elsojuk csodalatra melto, ez karpotol a zajert, amit okoznak. Tarjados-nal egy helyi erdekeltsegu macska fogadott a varos bejaratanal.

Mellettem loholt reggel egy nagyon ellenszenves francia ferfi. Elneveztem Dartagnon-nak (a nagy loboncos frizuraja miatt), hatha igy sikerul megszeretnem.

Mivel nem kellett tegnap a csomagomat vinnem, illetve csak az ennivalot es a vizet, igy tunt fel, hogy mekkora sulyt is jelentenek ezek kulon. Matol gondosabban vasarolok, azaz csak a nagyon szuksegeseket, es a vizbol is kiontom azt a reszt, amire mar nincs szuksegem a kovetkezo forrasig.

Delelott nagyon szeles es hideg volt az ido, ebed utanra a nap erosen sutott, amig le nem ment az egen, de a szel nem csendesult. Az a furcsa, hogy a feher, oriasi szelkerekek egy teljes csoportja allt, amikor engem majdnem lesodort az utrol a legaramlat. Nincs kedvem hatranezni, egyszeruen nem visz ra a lelek, hogy visszafele mericskeljem a tajat.

Ma szembesultem egy sorskonyvi atkommal. Apamtol hallottam sokszor, hog: "Ha adnak, fogadd el; ha utnek, szaladj el!" Talan emiatt kerek nehezen, es varom, hogy masok kitalaljak a kivansagaimat. Illetve ezert felek a valtozasoktol, hogy a kezembe vegyem a kezdemenyezest. Megtorm az atkot, tobb kisebb dologban is rajtakaptam ezt a diszfunkciomat, es sikerult is korrigalni kesobb.

Ha lehet ezt meg fokozni, Hornillos del Camino-nal lattam egy meg farkasabb kutyat, igaz nem volt olyan keszseges a kameranak, csak a farkat sikerult elcsipnem. Azt gondoltam, hogy kimegyek a falubol, es egy csondes helyen eszem meg az ebedem, de valami ott tartott a templom elott, es lassatok csodat! Mire vegeztem, es mar az indulashoz cokmokoltam, megjelent Carmela. Nagy orom volt ot ujra latnom, az egyik legkedvesebb utitarsam eddig. Indulaskor nem akartam kagylot vasarolni, mert olyan kommersznek tunt. Ma viszont meglattam Csillat, es nem volt szivem otthagyni a barban. Fel is szereltem a zsakomra, es meg nem sejtettem, hogy igazi keresztanyjaval csak orak mulva fogunk talalkozni. A mult es a jovo itt ugy keverednek egymassal, mint tejbegriz az orolt fahejjal. Farkas egyebkent ma alig szolt hozzan (szerintem feltekeny).

Az utolso 10 km kozepen talalhato San Bol, ami valojaban egy kis haziko ligettel, satorozni valo helyekkel. Nem kozvetlenul a camino utvonalan fekszik, par metert be kell gyalogolni hozza. Mivel nem volt sok etvagyam 13:00 korul, azt gondoltam, hogy itt ebedelek. Tetovaztam kicsit ujra, hogy menjek-e inkabb egy fa arnyekaba. Megis beneztem San Bol-ba, ami valojaban egy ferences remeteseg kepzetet kelti. Belulrol is olyan. A hospitelera magyar: Stráma Juditnak hivjak, ott volt meg egy magyar lany, Dukát Csilla is. Egy spanyol fiu a masik gondnok, negyven koruli es a caminot vegigjarva beallt szolgalni a tobbi zarandokot. Gondolkozik azon, hogy kapucinus lesz. Beszelgettunk, hogy eppen forditott iranyba haladunk. Meghivtak ebedre is, ami egy kis fott rizs volt zoldbabbal. De olyan idealis izu, hogy jobbat elgondolni sem tudok. A belyegzojuk egy faagbol kezzel faragott T (tau). A legszebb, amit kaphatok az uton. Kicsit visszajott a ferences multam, sokaig tart meg annak a hatasa, amit ott ateltem.

Hontanas mar egy gyuszunyi falucska, egy szamitogeppel a barban. Az utcan teregetunk, viszont az albergue nagyon lakajos es meg meleg viz is volt zuhanyozni. Ket SMS-t is kaptam, hogy Budapesten beke van. Koszonom szepen! Itt is csondes minden, megyek aludni.