[Tegnap nem tudtam a szeminarium gepen belepni a blogomba, ezert korlevelet irtam. Most ezt is a szeles olvasokozonseg ele tarom:]
Tegnap delutan igazi nyari hoseg volt, a levego se rezdult. Kimostam az osszes szennyesem, het orara minden csotszaraz lett. Igy hazaig kibirom mosas nelkul, csak Csabi ki ne forduljon az autobol... Kozel a varoshoz az utak osszeernek. Idos szomszedom is az eszaki uton jott (Bilbao felol). Egy kis elelmiszeruzletben kapok zoldseget es gyumolcsot, a kenyer viszont tul nagy (nem daraboljak fel). Ulok az ut mellett es nezem a beerkezo tarsaim arcat. Olyan jol latszik, ki hol kezdett el vandorolni. Amit korabban "rostelltem", hogy en (csak) Pamplonatol indultam, az mostanra dicsosegemme valtozott. Kevesek kivaltsaga, hogy egy egesz honapot raszanhatnak a caminora. Ezuton is koszonet Gyurinak, hogy segitett ebben!
A felso lako ketszer is az agyam szelen ul, amikor belepek a szobaba. Semmi "Elnezest!", vagy hasonlo, csak kelletlenul felall, mikor meglat engem. Mivel idosebb nalam, nem karaok vele vitazni a tobbiek elott. Viszont ravilagit egy fontos tenyre. Igenyem van arra, hogy tiszteletben tartsak az intimszferamat. Amikor a gyerekkorom konfliktusait nezem vegig, ez a szal megtalalhato. Vagyis: hogy az autonomia es a tisztelet iranti szuksegletem nem elegult ki. Mire visszamegyek a vacsorabol, mar kicsit halas is vagyok neki ezert a megvilagitasert (meg azert is, hogy vegre a sajat teruleten pihen). A negy korosabb lako mar alszik, ideje a villanyoltasnak. A sotetben kibotorkalok meg a mosdoba. Visszafele benyitok a szobaba es ugyanazzal a mozdulattal fordulok is ki onnan. Ez biztosan nem lehet valosagos. Ujra kinyitom az ajtot. A folyosorol beszurodo fenyben Victor apolja a labat. Napok ota pasztazza a szemem a kavezok teraszait, hatha feltunik ujra, es most egy szobaba osztanak be minket. A letezo 99 masik barmelyikebe kerulhettunk volna... mondja valaki, hogy ez nem csoda! A tobbiek miatt most csak odasugom neki: "Roma victor!" es bokszolom oromomben, ahol csak erem... O is meg van lepve a talalkozasunk szervezesen, es korabban gondolta, hogy meg lathatjuk egymast.
Reggel 7:00-kor tervezem az ebredest, de egy oraval elobb mar csorog valakinek a telefonja. Inkabb elkezdek en is mocorogni. Victor koszon es elindul, valami okbol inkabb egyedul megy be. Hozzaszoktam mar, hogy az elsore nehezen ertheto jelensegeket ne akarjam azonnal feltorni. Meg van az elegseges oka mindennek. Meg huvos van es sotet. Kicsit ulok az eloterben, jegyzetelek.
Reggeli ebredes utan jott a gondolat - tehat fontos -, hogy a camino nem letezik. Csupan egy fikcio, projekcios felulet, kinek melyik tetszik. Erdei, falusi foldutak es varosokat atszelo aszfaltozott burkolatok onkenyesen kijelolt szovedeke ez. Igazan barhol lehetne. Az ut bennunk van, a bensonkben jarjuk. Neha kitekintunk a tarsunkra, es boldogsag tolt el, ha osszevillan a tekintetunk, aztan ujra egyedul, megint csak egyedul maradunk a fajdalmainkkal. A legfontosabb pillanatokban nem foghatjuk egymas kezet, az az elet parodiaja lenne. Most aztan ne tobbet, Uram!
Be lehet setalni Santiagoba, at lehet masirozni a szent kapu alatt, lehet fotozni aranylo tornyait, de nem higyjem egy pillanatra sem, hogy birtokolhatom. Az elet nem az enyem, hanem tortenik velem. A masik sem az enyem, csak talalkozik a tortenetunk egy-ket ponton.
Megreggelizek indulas elott es megvarom a hajnalt, hogy latva lassak. Legalabb haromszor kinezek a konyhaablakon, hogyan alakulnak a fenyviszonyok. Vegre! Ma is terkep nelkul haladok, nincs szukseg a konyvre sem, csak a kovetkezo sarga nyilig kell eljutnom. A varoska minden elozetes felelmem dacara nem nyomaszt. Ugy siklok be a katedralisig, mintha ide jarnek par eve. Rivid kitero es fotozas utan sorbaallok a bucsu-cedulamert. Latin nyelven valami olyanfele van rairva, hogy Isten-kiraly-csaszar vagyok, mert eljottem a spanyol nemzeti kegyhelyre; meg, hogy csak igy tovabb... [ecetetra-ecetetra]
Megerkeztem volna? A mise 12:00-kor kezdodik, a szeminarium egy oraval utana nyit kaput (koreai testver szerint kesobb fel oraval, neki lett igaza). Mire vegzek a zarandok hivatalban, kb. szaz (nem tulzas!) fiatal tolong mogottem, teljesen ellepik a lepcsot egeszen a bejaratig. Oldalazva is nehezsegek aran vergodok at a tomegen. Megint nyertem egy ora, hogy kicsit furgebb voltam. A teren jon Victor, o volt ma az elso bucsujaro a compostellaert, most meg gyonni keszul. Es meg o nem vallasos... [A misen mellettem tudja az enekes valaszokat is spanyolul, a latin betetek viszont kifognak rajta, eloszor olasznak veli.]
Picasso bacsi a bal oldalhajoban imadkozik, fel-feltunik egy ismeros arc az utrol... A baldachin meleltt a Haromkiralyaim, de nem vesznek eszre. Az ahitat keves (mint mackosajtban a brummogas) a soknyelvu zsongas viszont annal inakabb betolti a teret. Mindenen tultesz azonban a nemet idegenvezeto hangja. Lattam messzirol, uvegfal mogott Szt. Jakab apostol ezust-koporsojat is. Harom masolatot keszittetek a tanusitvanyomrol, mar Eszter is megmondta X-szer (azert meg lehet igaz!), hogy a Hotel Paradorban ingyen lehet vele "elvileg haromszor" vacsorazni vagy reggelizni. A konyvemben az all, hogy "reggel 9 elott es delutan 19 elott" az elso 10 sorbanallo kap etelt. [Tudom Eszter! A melygarazsban kell gyulekezni...]
Mar 11 elott beulok a Catedral-ba, hogy legyen helyem, a zsakom egy oszlop toveben, Farkas vigyaz ra.
Remelem, hogy mindkettot felengedik a repulore. A beigert SMS Kajszieknak: "Itt ulok en is..." A templom fohajoja mar most completo, de csak jonnek egyre az ujabb erdeklodok. A predikacio kicsit avitt (extra ecclesiam nulla salus izu), a korulottem ulo-allo tarsaim arca viszont meghato. En is sirok. Ugy dontok, hogy kispap leszek ujra... A Seminario Menor fele egy nagypap vezet el (papi civilben van, elegans modoru) es dicseri a spanyol tudasom. Remelem nem folyik mar itt mala educacion. A kozossegi szallas 10 EUR, 5 EUR felarert viszont privat szobat kaphatok. Majd hulye leszek kihagyni! Mar vege a szenvedes es a chinchesek idejenek. Egyebkent a 305-os szobat kapom, az advocatus diaboli meg hasznat veheti ennek az infonak.
Holnap vilagvege, aztan haza. Tenyleg eltelt az ido, pedig meg annyi jo otletem volna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése