Ha engem faggatnak, hogy hol barnultam / fogytam le, azt is mondhatom, hogy a kamionon. Lehet, hogy nem is lesz masodik kerdes, es megsporolhatom azt a rengeteg szot eszak-Spanyolorszagrol, 800 km-rol, kozepkori hagyomanyrol.
Eztan mar sok szallashely van, kozel egymashoz. Nem gond, ha valamelyik completo-t jelez, lehet folytatni konnyeden. A tervem szerinti utolso harom fogadokepessege hatalmas, szamitanak a siserehad erkezesere. Elengedem az aggodast - azert szarazon tartok nemi puskaport ezekre a napokra.
Ilyen sem tortent meg velem: utolsokent hagyom el a szallast. Raerosen megreggelizek, tollaszkodom kicsit, ujra kezet mosok. Valahogy nincs motivaciom sietni. Mara kis tavot iranyoztam elo magamnak, olyan pihenonap felet, szokas szerint fogalmam sincs, milyen napot irnak masok. Lecsorgok a varosba es internetezek egy orat [Ennek most erek a vegere]. Eloltom a villanyokat es behuzom magam mogott a bejarati ajtot. A haz oraja eppen 8-at mutat. Megszokasbol felrakom a fejlampat is, de ma erre semmi szukseg, rohamleptekben dereng az eg, szabadszemmel is jollathatok a jelzesek. Lehet, hogy az eros lejto teszi, de olomnehez a csomagom, mintha viccet uzne velem. Egy falusi kutya az utamat allja, szerencsere jonnek masok is erre. Csaladi birkanyajat terelgetnek elottunk, egy kis bice-boca lemarad a tobbiektol.
Onkentelen zsibbadt kezeimre gondolok. Vegre itt vagyok a hidnal:
1 megjegyzés:
szia berci!
most bukkantam a blogodra - kicsit megkésve :) sokat gondolunk Rád, és úgy látom, jól haladsz ;)
sok puszit küldök kis hazádból!
anka
Megjegyzés küldése