A kovetkezo 3 napot tervezgettem tegnap este, mar csak ketto van jovo idoben. Az attekinto terkepen ezutan mar atlepunk az utolso oldalra. Rajta vegso celkent Santiago szerepel, ami pillanatnyilag meg 250 km. Ez azonban naprol-napra, sot lepesrol-lepesre valtozik. Mar csak 11 nap, szinte hihetetlen, hogy ilyen kozel kerult. Nem tudom, hogy varom-e a beerkezest vagy inkabb tartok tole. Olyan hasonlo az indulas elotti folyamathoz. Egyaltalan milyen lesz az, amikor mar nem itt vagyok, reggel nem a csomagolas foglal le. Vajon fogom majd Pesten is keresni a sarga nyilakat?
A titkos idegen szobatarsam: Guido, brazil. Csak masodik napja indult utnak, ert olaszul es spanyolul is. Mekkora talalmany volt ez a Romai Birodalom! Guido meg csak 28 eves, de tegnap annyira elfaradt, hogy az egesz delutant es az estet egyvegteben vegigaludta. Reggeli kavezasi idoben tudtam meg rola, amit tudok, mivel a kis hamis nem szedte ossze ejszakara a ruhait, meg kellett varnia amig a haziak kinyitjak a hatso kertet. Oreg rokak mar nem kovetnek el ilyen mulasztasokat. Meg indulas elott megreggelizem, a bejaratnal kemlelve a homersekletet. Ezzel is kevesebbet kell a hatamon cipelni.
A korai huvosben sokan utank indultak. A Holdat mar majdnem teljesen bekebelezte e hatalmas, egi sarkany, ezert szinte sotetben teszem meg az elso kilometereket, fazom, ezert vissza kell vennem napkelteig a felsomet. Az a helyszin, ami tegnap meg a vagyott kikoto volt, ma csupan az ujabb startvonal, amitol mielobb messze kivanunk roppenni. Nincsen itt maradando lakasunk: ez itt kezzel tapinthato valosag. Elottem par meternyire fejlampasok csoportja tapogatja a sotetet, en is eloveszem az enyemet, nem annyira az ut, hanem inkabb a nagyobb kovek miatt. A felhomalyban kirajzolodik a poros osveny mindenfele, de akadnak bokaforgato kavicsok is.
Ha valaki elbizonytalanodik, olyan termeszetes egyszeruseggel fordul oda a tarsahoz megkerdezni, hogy "Merre visz az ut tovabb?" A patak hidjan egy kis nyil jelzi a hirtelen balra kanyart, feny nelkul konnyen tovabbmehettem volna. Most meg kevesen vagyunk mozgasban. Aztan egy oran at nyilegyenes aszfaltozott uton haladunk, nincs is jelzes, annyira adja magat.
A zsakom furan viselkedik, a bal kezem szinte elzsibbat teljesen tole. (Aztan rajottem, hogy rovidebbre van veve a bal oldali vallpant, es ez rendbe is hozta a bajt.) Egy azsiai lannyal szinkronban haladunk egymas mellett. Neki jobban kell szednie az apro labait... Mikor kicsik voltunk, az ocsem is futott mellettem, ha kezenfogva mentunk valahova. Hogy elengedtuk azota egymast? :(
A Nap a szokasos nagybelepojehez keszulodik. Szogesdrottal beszegett kukoricatabla nyujtozik balra hosszasan. Vedjuk az elelmet? Lehet, hogy valami kutatointezet parcellaja. Akkor a tudast. A dino-csontvaz szeru locsolokolosszus meg alszik.
Azzal vagyok elfoglalava, hogy mennyi draga ember vett mar korul engem az eddigi eletemben. Sokan mehaltak azota. Peldaul Fortunata nover, aki a Fo utcai rendhazban fozott rank fajo derekkal. Amikor ebed elott beosontunk a konyha feloli bejaraton, kicsit huncutkasan ranknezett, es nem azt kerdezte, hogy ehesek vagyunk-e. "Mar kisfarkasok a testverek?" - ez volt a tole megszokott stilus. Mikor kiboritotta ebed elott fel oraval a nagy gonddal kavargatott levest, igy vigasztalodott: "Nem baj, Jezuskam!" Ram ugy tekintett, hogy majd valami vezetofele lesz belolem. Azt adta utravaloul, hogy "Soha nem alazzon meg testver senkit, mert azokat, akik visszaelnek a hatalmukkal, az elet fogja megalazni..." Most o is itt jon velem, magamhoz olelem az emleket.
Villavante - a sok megjegyezhetetlen nevu kistelepulesek egyike - mellett nasutallomas es teherauto-merleg is van. Nagyapam falujaban (Gelenesen) nyaranta sokszor jartam az un. mazsahaznal. Amikor utoljara lattam ot, megmutatta, hogy nagymamam melle, hogyan temessuk; kozben arrol meselt, hogy mennyire szereti a tavaszt. Uramisten, mekkora az en zsakom???
Idonkent elokerul Ursula (no nem a Dr. Bubobol), es a maga kedves zavaraban angol-nemet-francia-olasz egyvelegbol keszit szamomra par figyelmes, batorito mondatot. Alig ertjuk egymast a szavak szintjen, megis egyek vagyunk itt. Hospital de Órbigoban lattam egy "Vega" hentesuzletet, de nem mertem bemenni.
A mai ut utolso harmadanal talaltam egy furt szolot a kovel kirakott padkan, valaki a zarandoknak odakeszitette. Jol esik ebben a forrosagban. Ebed kozben egy egesz darazshad kivanja meg a kolbaszomat, majd a teljes ebedemet (es testemet is). Hogy is mondjam? Nem az angolkisasszonyok modoraban kuldtem el oket jobb videkre. Aztan a camino hullamlovaglasba kezd, mintegy jeleze, vege van a meseta kenyelmenek. Mire kierek a kovetkezo domb tetejere, alig allok a labamon, a vizem is elfogyott. Es akkor egy reomos pajta elott fiatal part latok rendezkedni. Elotte egy szeles padon kave, uditok, limonade es hideg viz. A gyumolcs es sutemeny mind-mind ajandek, adomanyt adhatsz, ha tudsz. A pecsetjuk egy piros sziv, a lany orommel idezi fel a "jo-et-va-gyat"-tudasat... Felfrissulve lendulok neki az utolso szakasznak, mar lefele a lejton.
Hallgatok Eszterre, es nem az elso varoskapunal szallok meg, hanem atvagok a belvaroson, a katedralis meletti utcacskaban talalhato San Javier hazig. Maga a csoda. Az ido jateka, hogy a regi epuletet ilyen mesterien otvozik a modern csuksegletekkel. A mesterharmas (foldszinti agy, meleg viz, internet) egyutt all. Kimegyek a vilagosban fotozni parat, a foteren osszetalakozom Guidoval, aki a masik helzen alszik. A szomszed Gaudi Holtelben 11 EUR a zarandokvacsi. Este nyolc utan szolgaljak fel, ezert visszajovok megirni a mai poszot. Es ujra kepek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése