2009. szeptember 29., kedd

Csillagpor

Folytatom Thom Hartmann könyvének (Az ősi napfény utolsó órái) az olvasását. Találtam egy érdekes meghatározást a meditációra, amit nagyon támogatnak az elmúlt hónap során megélt tapasztalataim. Íme:

A meditáció legfontosabb célja nem más, mint megtalálni magunkban azt a csendes helyet, ahol a gondolatok végződnek és az éber tudat kezdődik... igazi ereje abban nyilvánul meg, hogy segítségével tudatossá válhatunk a jelen pillanatra.

Az ébren lévő milliók csak fizikai munkára alkalmasak. Egymillióból csak egyetlen ember elég éber bármiféle intellektuális erőkifejtéshez, és csak egy a százmillióból éber eléggé ahhoz, hogy valódi költő vagy pap lehessen. Ha ébren vagy, akkor élsz. Még soha senkivel nem találkoztam, aki elég éber lett volna... (Henry David Thoreau, Walden, 1854)

Ha szeretnél ezen a pesszimista arányon javítani, ajánl egy meditációt. Beírom azt is:

Emlékszel arra, amikor gyerekként egy éjszaka a szabadban állva egymagadban, csodálattal vegyes áhitattal próbáltál az univerzum mélyére látni és megrészegültél a sok ezernyi apró villódzó pont láttán? E pontok mindegyike egy csillag, a mi Napunkhoz hasonló, sokuk körül bolygók is keringhetnek. Elképzelhetetlenül messze vannak tőlünk, és az égbolt leghalványabban pislákoló csillaga mögött még további milliárdok sorjáznak.

Próbáld felidézni magadban ezt a pillanatot. Lásd, amit akkor láttál, érezd és halld, amit akkor éreztél és hallottál. Ahogy elolvastad ezt a mondatot, nézz fel és tekints körbe magad körül. A következő "titkot" többnyire csak a fizikusok és a csillagászok ismerik: amikor az imént végigvitted tekinteted a környezeteden, egy halott csillag maradványait láttad mindenhol. Amikor a világegyetem megszületett, az egész űr szubatomi részecskékkel volt tele. Ezek a részecskék a gravitáció hatására évmilliók során hidrogénatomokká álltak össze, és az űr megtöltődött hidrogéngázzal. Abban az időben még a hidrogén volt az egyetlen létező elem. A gravitáció hatására a gázból tömörebb hidrogénfelhők keletkeztek, ezek idővel magukba roskadtak, majd a növekvő nyomástól hőmérsékletük rendkívül megemelkedett. A nagy hőtől begyulladt a hidrogén, és nukleáris reakción keresztül égni kezdett. Ezzel megszületett a csillag.

E korai csillagok egyikének a szívében az atomfúziós reakció hatására két hidrogénatomból egy héliumatom képződött, így létrejött a második elem. Ez a reakció óriási hőt és fényt termelt. A nyomás oly nagy volt, hogy a folyamat nem állt meg ezen a ponton. A héliumatomok nagyobb és nehezebb atomokká fuzionáltak, és a csillag magja megtöltődött a periódusos tábla összes ismert elemével. Ilyenek a vas, szén, arany, bór, oxigén, neon, argon, nitrogén, kalcium, kálium és tucatnyi más.

Ahogy az elemek képződése folytatódott, a csillag magjának tömege egyre nőtt. Amikor az éghető hidrogén végül fogyni kezdett, a csillag külső része tágulásnak indult, és a színe eltolódott a vörös felé. Ez volt e távoli csillag halálának első állomása. [E csillag tüzes magjának maradványaiból van a képernyőd is, amin e sorokat most olvasod.] A következő pár százmillió évben a csillag tovább tágult addig, amíg elért egy kritikus pontot, ahol már nem volt képes egybentartani önmagát. Ekkor felrobbant és forró maganyagát milliárd kilométerekre szórta, miközben a közelében minden megsemmisült. Ez a csillag halála, más néven szupernóva.

Ebből a folyamatból származik a világ minden anyaga (kivéve a hidrogént): minden egy csillag szívében képződött. És hogy az elemek elérhessenek hozzánk, a csillagnak meg kellett halnia.

Miután a csillag felrobbant, a robbanáskor kilökődött anyagból a gravitációs erő hatására óriási fizikai/anyagi felhők tömörültek... A nagyobbakból lettek a bolygók, és lassan hűlni kezdtek (ez Földünknek ötmilliárd évébe telt). A kilökődött anyag többsége egy másik, még élő és égő csillag gravitációs terének foglya lett, és keringeni kezdett új vendéglátója körül. Új napjukból hőhöz jutottak, ami a Föld esetében elindította a fotoszintézis folyamatát, és az élethez vezetett, ahogy a csillag halála során szétrepülő elemekből a növényeket és az állatokat [köztük az embereket] alkotó anyag lett.

Emlékszel hát arra a múlt ködébe vesző éjszakára, amikor az eget nézted áhítattal? Emlékszel, mily távoliaknak tűntek azok a csillagok és mily elképzelhetetlennek tartottad, hogy egyet közelről láss és megérintsd az anyagát? Nézz körül a szobádban, és gondolj bele, hogy minden, amit látsz, egy csillag szívében képződött anyagból való. A csillagnak meg kellett halnia ahhoz, hogy anyaga szétszóródhasson a sötét űrben és összeállhasson azzá, amit mi Föld bolygónak hívunk.

Nemcsak a körülötted lévő dolgok vannak csillaganyagból, hanem te magad is. Tested minden egyes sejtje olyan elemekből áll, amelyek egykor egy tüzes csillag magjában születtek. Képes vagy észrevenni a világ isteni természetét, egyszerűen csak nézz körül, érintsd meg a lakásod dolgait, hallgasd a külvilág hangjait (ami nem más, mint vibráló csillaganyag, amit a csillaganyagból álló levegő juttat el csillaganyagból lévő dobhártyáidhoz).

Csillagporos szép éjszakákat és nappalokat mindenkinek!

2 megjegyzés:

Jgy írta...

Kedves Brúnó,
két megjegyzésem lenne.
1) Amennyire tudom, a hidrogén és a hélium már az első félóra múltán megjelent.
2) Magfúzió esetén pontatlan a hidrogén "égéséről" beszélni, az egy teljesen más folyamat.

Üdv,

Jgy

Brúnó írta...

Köszi! Ezeket a részleteket eddig nem tudtam.