Az Ave Fenix kivul-belul egyarant odon es a maga kaotikus formajaban kedves is. A zuhanyzok ujonnan csempezve, viszont a WC-k elott is csak egy ellibbentheto fuggony lifeg. Nem d_v szamara talaltak ki! A mosasnal egy finn no allt mellettem es dicserte Judit (San Bol-i) foztjet. Falmaszo fiu is beerkezik es itt veszi eszre, hogy Ponferradaban hagyta az iratait. Vissza kell mennie meg ma este ertuk. Sajnalom szegenyt... Csak egy piros muanyag ruhacsipeszt veszitettem el eddig az uton veletlenul; vagy barmi mast is, amire nincs szuksegem, mert egyaltalan nem hianyzik.
Mivel a haz eleg zuros, Guidoval kulso vacsora utan indulunk, vissza a foterre, mar masodszor (elso volt a bevasarlas holnapra). Aki jart mar ebben a varosban, tudja a szintkulonbsegeket. Napi 30 km utan minden lepes nehezunkre esik.
Reggel a bor vagy a biologiai oram (nevezzuk csak egyszeruen orangyalnak) jelez. Bekapcsolom a frissen toltott mobilom, 1:20 van az istenit! Meg egyszer megnezem, hatha tevedek. Sajnos jol lattam. Gyanus a hely chinches ugyben, a mosdoban atvizsgalom a borom. Krisztus faszobra!!! Ujabb 3 csipes a bal tricepszem es a terdem alatt is. Ugye nem kezdodik minden elorol! Pszicho-szomatikus reakcio lenne, hogy egycsapasra mindenem ismet viszket? Vajakolas szinvonalu, de reggeli furdes-borotvalkozas-rongyrazas amire futja a fantaziambol. Legalbb megy az ido vele.
Huvos van nagyon. A halozsakba zarkozva kiulok a teresz asztalahoz. Rodrigo - egy brazil fiu - mar irja a naplojat. Ranezek: rovidnadragban van!!! A gondolattol is megfagyok. Eszembe jut Felix testver a Fo utcabol. Meselte, hogy mikor orosz hadifogsagba kerult, ejjel meztelenul kellet kimenniuk az udvari "mellekhelyisegre", ha egyaltalan volt ilyen... Gondolom azert, hogy elejet vegyek a szokeseknek. Rettenetes emlek lehetett neki.
Nehanyan a furdo fele botorkalnak. A reggeli neszeken kivul csak a tollam ropogtatja a fuzet maradek lapjait. Meg 8 nap es ott vagyok. Az utolso 150 km-re jut egy egesz het. Ezt gyerekjateknak hivjak errefele. Barmit megteszek, csak ne kelljen megint vakaroznom. Koszobor! Koszobor! Meg mindig csak 4:00 ora van, visszamegyek a lelhelet-futotte szobaba. Ha csak vaklarma a reszemrol nehany szunyogcsipes miatt, akkor azert; ha nem, akkor a padon ucsorges se ment sokat a helyzetemen. HAtkor mar a megszabadulassal er fel a telefon-ebresztes. Osszepakolok, leadom a hatizsakom transzportra es indulok is. (A konyv informaciojaval ellentetben a dijmentes csomagszallitas ara felment 4 EUR-ra, de igy is a legolcsobb, amivel eddig talalkoztam.)
Indulas utan, a varos hataranal harmas elagazas. Szerencsemre Virag Zsolt elore felkeszitett ra; igy a hegyi osvenyt valasztom. Meg egy figyelmezteto tabla (utoljara), hogy csak gyakorlott caminozoknak - ki az, ha en nem - ajanlott, porque muy duro (azaz nagyon nehez). Egy nemet lany vissza is fordul. Atsuhan a fejemen, hogy ezek a jo spanyolok csak pipiskednek, azonban a valosag hamar racafol erre. Hirtelen sokat kell kuszni fel, es fel, es fel. Aztan szelidul az ut ive, pafranyok es fenyok kozott hullamzik tovabb a hegygerinc vonalat kovetve. A latvany egy szoval leirhatatlan, tobbel sem igen. Pedig en aztan a szavak embere vagyok. Probalom fotozni, szinte keptelenseg befogni ezt: csak te vagy, a hegy es az eg. Hatborzongatoan huvos es felhos az ido. Kozben finoman permetez valami esofele, nem veszelyes. Meg a kapucnit se huzom a fejemre. Azt hiszem egy eletre banhatnam, ha ezt a lehetoseget elmulasztom. Ujabb emlek: Raski GYuri bacsi - az altalanos iskolai tortenelem tanarunk - aki az utolso orajan azzal koszont el tolunk, hogy az eletben szamtalanszor kerulunk majd valasztas ele. Legyen akkor batorsagunk a nehezebb, de tisztessegesebb utakhoz.
Ketszer is athaladunk vasemberek alatt, a nagyfeszultsegu aram zug-kattog bennunk jol hallhatoan. Felek, hogy magahoz rant egyik, annyira kozel ereszkednek a vezetekek az uthoz. Egy ujmises predikacio jon elo a fejembol, amikor az oreg szonok a pap eletet ecsetelte dramai kepekben. Ekes szoval idezte (azt hiszem Mecs Laszlo) Vasemberek c. verset, miszerint allnak hoban-fagyban, szelben es napsutesben, bar nem mehetnek be az otthonokba, ok kozvetitik az isteni aram meleget... Valahogy igy szolt. Akkor csak gyanus volt, most inkabb szanni valoan giccses. Jobban megfog Nemeshegyi Peter (SJ) azon gondolata, hogy Isten kozvetlensegevel jarni az emberek kozott, meg ha nem is a takarojuk alatt. :)
Enekrend hegynek fel: Hagiosz ho Theosz...; majd: Itt vagyok vegre...; aztan: Isten gyongedseg, irgalom [sine fine], Vegul csond, sok-sok csond az enyhe szello susogasaban. A lefele ut gesztenyes ligetek kozott kigyozik. Ne felj tehat kicsiny sereg, ha rad felleg borul... A tuz perzselte hegyoldal iranyabol fanyar koromszagot hord a szel, facsarja az orrom minden adagka [nagymamam beroskadt hatu kemenceje elevenedik meg...] Talan nem tunik most demagognak a szambol, hogy a halal az elet resze... (es forditva).
A listam szerint a mai napon Vega del Valcare-ban van utoljara gyogyszertar. Sorbaallok es kapok egy eros rovarriasztot sprayt, talan segit. Herrerías utan mar nagy emelkedo jon. Itt ebedelek es erot gyujtok, kozben kidugja a fejet a Nap, igaz csak rovid idokre. Jol esik a malengetes osszegemberedett testemnek. Eztan minden kb. 200 meteres szint utan jon egy kis falu. a harmadik mar a vagott cel: O'Cebreiro. Bekapcsolom a tartalek-raketaimat is. Fuj a szel, mar nem sokaig kell turnom. Aztan a Galicia tartomany hatarat jelzo kotombnel orom-orditasok sora. [Pedig korai meg, csak ezt kesobb tudom meg.]
Beerkezve a varoskaba tudom meg, hogy todo completo (azaz nincs szabad helyuk). Lenne egy maganszallas 36 EUR-ert ejszakara, de ezt koszonom szepen. Az onkormanyzati albergue tisztviselonoje nem tul empatikus velem. Ay utcan osszefutok Mariaval, akivel az otodik napon egy helyen aludtunk, es azt ajanlja menjuk vissza, mert o is ott kapott helyet, mellettuk meg van nagy terulet, kolcsonadja a matracat. A huvos szelben, mar hatizsakkal felszerelkeve visszamaszunk. Kerlelem, hogy csak a kovon adjon egy lehetoseget: fel se nez a konyvebol, ugy beszel hozzam. Hogy Isten szaritsa rad a bort! - gondolom magamban, de ugyse erdekli. (Milyen kar, hogy nem tudom lekopni az embereket... most nem bannam.) A helyi szallas-maffia ezen megnyilvanulasan annyira felboszulok, hogy egy villanasnyi dio elg az elhatarozashoz, 30 km utan megis tovabb megyek a kovetkezo albergueig (5,5 km-re van). Ugy ropulok - hala a vizszintesnek is nevezheto (azert nem egeszen az) talajnak -, hogy a labam tenyleg alig erintkezik a folddel. Aztan a hidegzuhany, de nem a csobol: a falu zarandok-szallasat eppen felujitjak. Meg tovabb 3 km, mar alig elek. Talan tul lehet a holtponton, akar Szegedig is hajthatnak barom modjara.
Ez a szallas messzirol latszik, ami most nem oromhir, mert az utolso csepp szenvedesem aran kell felmaszni hozza. A szel mar a csontomig hat, de nincsa megallas. Vegre fenn vagok, fustos kis kocsmanak latszik belepeskor. A kartyazgato idos parok remulten neznek ram. Hogy nezhetek ki? De VAN HELY!!! Meg ketto. Egyik pedig also agy, es meleg viz is maradt nekem, bosegesen. Nem is takarekoskodok vele. Mar 19:15, mire leteszem a cuccomat, a csaladi vallalkozas helyen a nagyi surog-forog a konyhaban. Felemeli a fedoket, hogy valasszak kedvemre a ketfogasos vacsorahoz. Inkabb levest (nagon finom, tele mindenfelel zoldseggel) es disznoporkoltet (ez pedig orulten nagy adag, izre se kutya! Kell a feherje nagyon. Benyakalok hozza egy egesz uveg bort, magam is elhulok ettol. De mar tul vagunk minden hataron. Vegul is, en voltam kivancsi a hataraimra, hat tessek latni...
Utanam is beesik par ketsegbeesett zarandok, ketto meg a konyhaasztalon meghuzza magat. Este kilencre mindent tejfeher kod borit el, behozom a zoknimat, ma se szaradt meg. A szabadban mar vegem lenne. Holnap elmegyek Samosig. Annyi plusz idom van, mint a fene.
2 megjegyzés:
Huh, ez nehéz nap volt!
úgy ám :o)
inkább pottyantós wc, vagy még jobb: az út során elásnám, de függönyös wc az tuti nem :D
Megjegyzés küldése