Finisterre - Vamos a la playa!!!

Most mar elarulhatom a titkom, meg a vegen lezuhan a gepem es magammal viszem a tenger fenekere. Ehhez a projekthez ket motivaciom volt: (1) hogy lefogyjak vegre es (2) egy kicsit megdobjam a blogom latogatottsagat [jelenleg: 3.224 talalat]. Az egyik celt ketsegkivul sikerult elernem. ;)

Tegnap este netezes vegen megjelent Robi (a 311-es szobaban alszik). Igyekszem a Paradorba, es en vagyok a 10. a vacsoravendegek kozott. Mar 18:10-kor betelt a nevsor, erdemes volt igyekezni vissza a buszpalyaudvarrol. Jol esett minden falat. A teren meg e-mail cimet valtunk Victorral felajanlja, hogy segit tokeletesiteni a spanyol tudasomat. A szeminarium elotti kerek koepitmeny padja sut a delelotti tuzo napsutestol. A lassan hulo levegon olyan ulni rajta, mintha gyogyfurdoben aztatnam magam. Olyan egyszeruen ment eddig minden, orautesre egymast kovetik az esemenyek.

Holnap egesz nap vakacio, megnezem, milyen a tenger... Finisterrebe 3 ora az ut busszal csak oda, es velhetoen ugyanennyi vissza is. :) [Ez a hipotezis kesobb megdolt.]

Ma reggel szoktatom szivemet az utazashoz, nem oly nehez. Egy honapig csak az apostolok lovan ultem. Sok kis tengerparti falu mellettunk elbuszan, balra elotunik egy-egy kis obol, majd viszzahuzodik az uttol. Vegul csak 2,5 ora lett a vegallomasig, a spanyolok más o menos (kb.) elnek.

Es itt vagyok, tessek-lassek a 0 km-nel, ez sok camminos alma:


Hat tenyleg nincs tovabb? Egy nagy vizet latok... (Lehet, hogy csomagom erkezik Amerikabol? - Latabar) Most gondolok csak bele, hogy eloszor latom az Atlanti oceant. A tulparton mar az amcsik suttetik a hasukat. Amerre csak nezek, a viz pereme egybeolvad az eg kekjevel. Nehez lenne eldonteni, hol kezdodik az egyik, es hol er veget a masik. Barcsak elmehetnek a szerelemben is a vegsokig! (Bujjunk egymas arnyekaba...)


Talaltam egy huvos kis zugot a sziklak kozott, itt huzom meg magam egy orara. Aztan lassan visszaereszkedem a muuton a buszmegalloig. Kevesen jonnek ki ide, pedig megeri. Valahogyan most ert veget igazan az utazas, hogy elfogyott a labam alatt a fold. Vilagvegi csend, de a baratsagos fajtabol. A sziklak olyan magasak, hogy a hullamveres ovatos csobogaskent hatol fel ide. Egy kismadar tiped kozel hozzam, illegeti magat. Forgatja a fejet, mintha azt merne fel, nem vagyok-e emberborbe bujt roka vagy vadmacska. Egy-ket halaszhajo uszkal a tavolvan, a viz tukre ilyen magasbol teljesen nyugodtnak latszik.

Elszamoltam magam a visszafele vezeto uttal. Keves volt a 45 perc, szinte futva ertem csak el a visszajaratot. De osszejott ez is. Temetesi menet jon velunk szemben, nem ertettem, miert araszolgat csak a buszunk. Falusi jellegu az egesz, a gyerekkoromat idezo. Nem csak a zarndokok halnak. A busz jo keson erkezik, csak 18:25-kor erek a catedralis ele, addigra mar a vacsora eluszott. Talalkozom viszont Guidoval (e-mail cimet ad) es Carmelaval is. A nyereseg nem kicsi a mai merlegemen...

Holnap tenyleg hazateres, mar varom. Jo lesz ujra ismeros arcok kozott, ismeros kornyezetben mozogni. Teljesen erteni minden szot, minden izt, illatot...

¡Adiós Pequeño, Adiós!