Ponferrada y Villafranca del Bierzo - Como mokus fenn a fan...

Mar megszoktatok, hogy az elozo estekrol masnap szamolok be, most is igy van ez. Az elelmiszeruzlethez egy olyan pici-pici neni vezetett el, hogy alig ert mellkozepig nekem. Vacsoraidoben az oreg hid mellett setalgattam, ahol beszelgetesbe keveredtunk egy del-afrikai testver-parral. Mar napok ota kerulgettuk egymast, szemkontaktust apolva. Mind a ketten tul vannak mar a negyvenen, feher boru nok. A kozeli vendeglobe egy asztalhoz ultunk le, aztan csatlakozott meg Victor, egy harsany olasz lany (Caterina) es a falmaszasarol hires spanyol fiu. Nagyon hangulatosra sikeredett az estenk, sok vorosborral meglocsolva. Olyan igazi zarandok-buli.

A szallas egyebkent egyszeru, de minden szukseges megtalalhato itt is. Telen viszont ne jojjetek ide, mert egy ajto sem zarodik rendesen. Aki akar, kinn is aludhat, a haz fedett oldalreszeben. Meg uresek az agyak 21:30-kor. A halleves egyebkent nagyon finom volt, minden tergeri herkentyukkel egyutt emlekeztet a szegedi rokonara.

A Hold mar csak egy enyhen gorbult C betu, mikor elindulok az utcai fenyek segitenek. Olyan hideg a reggel, hogy a leheletem kicsapodik. Jo, hogy hoztam meleg kabatot is, szerintem nem is sokara be kell majd vetnem osz tabornok ellen.

Meg az ejszaka leple alatt vonulunk be a japan csapattal Ponferradaba, es mire kitalalok a varosbol mar felkelt a nap. Kozben a csodaszep erod foglalja le a figyelmem. Iskolaba igyekvo gimnazistak sorfalat keresztezem. Istenem, de reg is voltam en diak... Egy padra lehuppanak; aztan tovabb hoppanalok, mert Columbrianos mar csak 5 km ide. Ott fogom atlepni a 200-as szalagot, es lassan csak ket szamjegyu lesz a tavolsag. Kifejezetten huvos van egesz delelott, ez mar hegyi szakasz ismet. Tudjatok, milyen jopofa a "doscie-entos kilóme-etros, doscie-e-entos..." az O Tannenbaum dallamara? :) :) :)

A kertekben mar beerett a tok, a szolo. Eszak felol sotetszurke felhok gyurodnek folenk. Lehet, hogy Kitty - a piros esokabatom - nem marad munkanelkuli... Victorrol a reggeli kavezas utan kiderul, hogy sulyos rakbetegsegbol epult fel, es most a gyogyulasaert tett fogadalmat teljesiti. Kozben kisul a Nap vegre: aranylo oszi ido (mindenfele zold kontosbe bujtatva); csupa melankolia a lelkem. A szoloskertekben gazdak szorgoskodnak a szurettel. Kiszemelek magamnak egy szep kek furtot. Latiusz, hogy lopiusz? - nem zavar senkit sem. Kesobb egy almafa kinalgatja utcara nyujtva a portekait, hasonlo eredmennyel.

A camino modozatainak se szeri se szama. Fodadjunk, hogy a monicikli (egykereku bicikli) nektek sem jutott eszetekbe! Ha nem lenne mar tul fapados kerdes, feltennem, hogy Guido nagyszuleinek mi lehet a nemzetisege... de ez potya igy (olaszok). Ponferradatol megszaporodnak a biciklistak, mert ketkereken (es ugy emlekszem lohaton is) legalabb az utolso 200 km-t kell teljesiteni a compostella (vegbizonyitvany) elnyereseert. Gyalogf eleg csupan az utolso 100-at. Micsoda luxus!

Hogy Cacabelos mirol kapta a nevet, oszinten szolva halvany fogalmam sincs. Viszont - nomen est omen alapon - itt azt teszem, amire a magyar hangzasa utal. A WC-ben sotetszoba meditacio. Na nem ugy, Malackaim! Csak karnyujtasnyira van az idozitett villanykapcsolo. Minden ragyogoan tiszta. A kegytargyboltnak latszo helyen a belyegzo melle egy pohar bor es egy husos-hagymas toltetu pita is dukal. Vendegszeretetbol jeles. A gyonyoru kis belso kertben bekesen megfer a kiallitoterem mellett egy kis paprikafeldolgozo uzem is. Plusz vendeglo, sajat kerti kemencevel.

Zsirafjaim a fuzet boritojaval egyutt onallo eletre kelnek; kozel mar a hazautazas. Ujabb beszerzesem: MicRobi, a minihatizsak holnapra. Keveset kell majd csomagolni "az Ur gondoskodik" jatekhoz. Tesztverek, mostmar tenyleg a leges-leges-legutolso foto mara, aztan meg vagy 5 es meg nincs este. Guidoval talalkozunk az utolso dombteton, aztan egy helyen szallunk meg.

Holnap jovok!