2009. szeptember 13., vasárnap

Rabanal - A fold es az eg asztalunknal osszeer

Ha mar jeleztem a tegnapi vacsorat, adok rola egy rovid ertekelest is: a terites kiralyi, a minoseg polgari volt. A mennyisegrol inkabb nem szolnek, viszont a zarandok-gyomor mindenert halas. Tanulsagos volt megtapasztalni a kontrasztot: ket oraja meg a tarlon vonszolod magad, izzadtan es porosan, utana pedig (szinte varazsutesnyi gyorsasaggal) a tobbcsillagos szalloda feher asztalanal elegans pincerek szolgaljak fel az etelt.

Elalvas elott labaztatas, ahogyan a Javor utca hirmondoja eloirta; az agyam szelen ulve el-elbobiskolok kozben.

Reggel viszont koran indulok, en nyitom ki az utcai kaput. Az uton senki, de senki. Neha hatranezek: jonnek-e utanam. Nehez az uttorok elete (meg a mosonoke is, ok raadasul koran halnak). Ismeretlen terepen terkep a taj. A Hold egyre vekonyabb, remelem magam is igy alakulok. Messze kakaskukorekolas es kutyaugatas valtogatjak egymast. A tavolban szeleromuvek biztonsagi lampai vilagitanak karacsonyfa-diszkent a derengo hegyoldal gerincen. Nemo kapitany szerkentyuire emlekeztetnek. Sta. Catalina fele az ut olyan szeliden emelkedik, hogy eszre sem veszem szinte a 100 meternyi szintkulonbseget. Kicsi Rekam mar harmadszor jut eszembe; irok neki SMS-t. Catalina at meg at van szabdalva kokeritesekkel, amiken konnyen at lehet ugrani, ha megfeleloen dobbantunk. Bekukucskalni enelkul is siman megy. Az uj credencialomban szaporodnak a pecsetek, mint fogamban az idegen anyag (es szivemben a halal). Hogy ez miert eppen most jutott eszembe? Ne kerdezzetek!

Eszter azt mondta, hogy a mai szakasz szep. Pontositok: alomszep. Harom macskakok melengetik bundajukat az ut kozepen, a kelo nap fenyen. Meg tegnap (a darazsas kalandom idejen) hivott Barna Macko az AVH-bol; megirom neki mi a dorges, hatha nem lat a radarja idaig. Olyan kellemes az ido, hogy nem akarok megallni. Valtogatom az ut jobb- es baloldalat, ahol nagyobb a por, ott lepdelek, mert kellemesebb a talpamnak. Egy tejeskaveval es par szem sozott kesudioval a pocakomban - ket kisebb megallas csupan - teszem meg az utat egeszen El Ganso-ig (15 km-t), a mai tav 3/4-et. Itt mar kijar nekem a tortilla (rantotta) es egy kiados labszelloztetes. A bar tulajdonosa hatalmas fegyver-arzenallal bir, a legnagyobb kesevel pozol a fenykepezogepnek. Es reggeli kozben folytatodnak a hetkoznapi csodak: megjon Daniele. Hogy mik vannak itten? Es ez elorelathatoan megismetlodik parszor, mivel o is szeptember 23-ra tervezi bevenni Santiagot. Csak par szaz metert megyunk egymas mellett, mint szinkron-kutyak, aztan elore negedem. Ci vedremo tante volte.

A zsiraf-fuzet nelkul felkaru orias volnek. Jobbra az ut mellett hosszan fenyoerdo nyujtozik, kicsit melegebb lett az ido, de jar a szel is. Csorgo-zorgo idos asszony eloz balrol, fejen mehesz-sisak. Nicsak, milyen ugyes! Az utkeresztezodesnel talalkozunk a ketkerekes zarandokok szervizautojaval. Ez sem rossz! Eszembe jut Attila atya Hodmezovasarhelyrol. Amikor a biciklije mar harmadszor dobta le a lancat, a foldhoz vagta, megtaposta es meg is kopkodte raadasnak. Utana gyalog ment haza, a hazvezetonojet kulde aztan erte. Hasonlo erzelmek gerjednek bennem a hatizsakom irant. Kar, hogy nincs bejaronom... Semmi baj, holnap mochila transport lesz.

A gyokerek es a kovek meglepi akadalyversenyt rogtonoznek, mikozben beer Guido is. Mar nincs sok hatra. Egy terebelyes fa alatt husolok, kesobb orommel fedezem fel egy oszi fotojat a konyvemben. Megiszom a maradek vizemet, eppen del van.

Beerkezve Rabanal del Camino foutcajaba foldbe gyokerezik a labam. Na de 3 csacsit ki latott mar egyetlen kertben egyszerre? Meg masfel ora a Gaucelmo haz nyitasaig. Elmegyek vasarolni, falunezni. Guido mar a templom melletti gesztenyefa arnyekaban husol. Holnap 1.500 meterreol leereszkedunk 610-re. A tav is tobb 5 km-el a mainal. Visszaszamlalas: mar csak 10 napnyi az ut. A szomszed bar netes gepenel probalkozom, olyan lassu, hogy 5 perc is keves belepni az oldalamra. Otthagyom. Vasarolok valami uszonnat, megis marad egy ora a kapunyitasig. Nehezen viselem mar. Diakkoromban olyan rossz volt felenk a tomegkozlekedes, hogy csak kerulovel es egy atszallassal tudtam eljutni Vasarosnamenyba (a legkozelebbi varosba, ahol szulettem). A ket busz kozott volt tobb,mint egy ora varakozas, egy olyan helyen, gzakorlatilag az utca szelen, ahol meg leulni sem tudtam. Es ez eigy mnet gyakorlatilag a szunidok kivetelevel az osszes vasarnap delutan, telen-nyaron, evekig. Akkor olyan termeszetesseggel vieltem ezt.

A szomszed albergue-bol lehet csomagot elore kuldeni, mar megkaptam a nyomtatvanyt hozza. Mivel itt van konyha is, megeszem egy tesztat, hatalmas adag. Az internete szerencsere itt rendben muxik. Varakozas kozben felfedeztem egy szorolapon, hogy O Cebreiro-ban ven egy brazil szallas, a konyvemben nem sikerul azonosztani, de addig van meg harom napom, hogy vegere jarjak a hirnek. A napi blogirasnak viszont itt a vege. Fuss el vele!

O, ha tudnatok, hogy ugy hianyzik a zarandoknak a komment, mint afrikai gyereknek egy falat kenyer...

3 megjegyzés:

Balázs írta...

Tudom, hogy nem a Camino lényegét ragadom meg a kommentjeimmel, de amikor most azt olvastam, hogy "az agyam szelen ulve el-elbobiskolok", akkor egy kicsit tótágast állt a fantáziám, amint elképzeltelek, amint láblógatva ülsz valamelyik agylebenyed szélén. :)

Mókás ez az éktelenség.

pierrefoldes írta...

Kedves Brúnó

Örömmel olvasom naplód és újra élem a tavalyi ÚTam.Úgy látom Te is mindent megkapsz az úttól, amiért mentél.
Egyébként említettem Juditnak (San Bol) a nagyon szép és személyes élményed amivel sikerült megajándékoznia.
D.Csillát puszilom, ha még találkoztok az ÚTon, kérlek add át.
Ha összefutnál csjoe-val, vagy másokkal a pesti Caminós baráti körünkből, mindenkinek csupa jót és sokat gondolunk rájuk.

Pierre

Névtelen írta...

Kedves Berci!
Nagy élvezettel olvasom blogodat nap nap után. Biztos vagyok benne, hogy a személyes beszámolód még rengeteg érdekes meglepetéssel és tanulságos történettel fog szolgálni. Várunk sok szeretettel, finom ételekkel, kényelmes ággyal az UTad végeztével Pécsett.
Ildi