Tegnap koran befejeztem a blogolast. Meg a barban megittam a szokassa valt hosszu kavet tejjel es elmajszolgattam hozza a maradek citromos kekszet. Az uzsonna szederkent talalva az ut menten mindenutt. Szerencsere a (meg Robitol orokolt) sotetkek melegitom van rajtam, ami ugyanugy keztorlo egyben, mint a Lina szoknyaja.
Elottem es mogottem sok draga ember, valaki megkerul, van, akit soha tobbe nem latok az eletben. Mintha esni keszulodne... elrakjam a zoknikat? Egy nagy vegyi uzem melett haladok. Buz a kobon, kifejezetten aporodott zokni szaga (labfetish kedvelok figyelmebe!). Bekeritetlen kortefa integet az egyik fordulonal: szolgalja ki magat!
Azt se bannam, ha amputalnak a balkezem, csak LEGYEN MAR VEGRE VEGE ENNEK A K*RVA BENASAGNAK!!! A tavolsagjelzo oszlopok - Ady ellovanjanak mintajara - elkilometerkovennek mellettem: 85, 84 es 83 ... mint egy kiszamolos jatek. Az eso, vagy annak az igerete Gonzarban marasztal vegul ejszakara. Igy holnap kicsit hosszabb lesz az ut. A belyegzo, az ar es a korulmenyek galiciai mintat kovetnek [kesobb is] szinte otthon vagyok. Most mar minden lefekves es reggeli indulas elott szunyogirto spray-vel impregnalom a borom egesz feluletet. Mivel tegnap nem voltam eleg alapos, reggelre az ujjaimat martak voros-lilas ego foltosra a dogok. A Lourdes ajanlotta antivakarin tablettakat szorgalmasan nyelem delutanonkent (jajj, a mai elmaradt...)
Meg csak 15:00 van es mar tul vagyok a zuhanyzason is. Az ido szomorkas, itt is, ott is szundikalnak korulottem; a delutani szendergest valasztom en is, ereszcsatorna muzsikara. Azott verebek futnak be, egymas utan sorban, van aki csak egy kis pihenore, aztan tovabb is all. Hihetetlen mennyiseget vagyok kepes enni (es inni is), a barban kosarmeccset neznek a helyi-meno-csavok. Spanyolorszag-Gorogorszag 55:42 az allas, amikor feltapaszkodom az asztaltol, ujabb 7 dl vino tinto utan. Guidorol aggaszto hireket hoznak a brazilok: nem birja a terde, felt is elore a lejtos szakaszoktol. Remelem latom meg, talan Santiagoban. Holnap Melideben 130 agy es 110 lokaram lesz, csak jut ebbol egy a szamomra (marmint az elso fajtabol).
Ma teljes sotetben indulok el, a korankelokkel. A csillagok is csak hunyorognak, a Holdnak se hire se hamva. Harom jaronapnyi ut all meg elottem, egyre rovidebb es laposabb szakaszokkal. Ideje feltenni egy kerdest: minek is indultam en el egyaltalan? Elet-halal fontos ez most. Szuletunk es meghalunk olyan idoben, olyan helyen es korulmenyek kozott, amirol nem kerdeznek meg bennunket. Akkor milyen kerdesre erdemes egyaltalan valaszt keresni?
Elkoszonok a kodos magaslatoktol, mar nem jonnek vissza. Galileaban kiszamithatatlanok az idojaras utjai. Zavarnak az utitarsaim, egyre ingerultebb vagyok; a JNF (Judea Nepe Front) elottem krakog es nyihog (tenyleg allathangokat utanozva bohockodnak), mogottem pedig szentenekel. Igyexem egyenlo tavolsagot venni toluk, hallotavon kivulit. Amikor magamra maradok egy jolesot ORDITOK; csak ugy magamnak, artikulalatlanul... A botommal szet tudnam verni most annak a fejet, aki megzavarja a csondes delelottomet. Nem ijedek meg ettol a gondolattol sem. Tegnap olvastam B. Attilarol [ugye nem ismerhetem?], akit Pesten bestialis korulmenyek kozott meggyilkoltak. Az agresszio osszekot a hoherral, a fajdalom az aldozattal.
A kedvenc km kovem (a 69-es) kovetkezik. [Kozbeszurt jotanacs haladoknak: mielott kiontod a vized, gyozodj meg arrol, hogy mukodik-e a kut!] A camino bizonyos szempontbol kicsit olyan, mint a Helikopter (H.P.) konyvek olvasasa. Eloszor vegelathatatlannak tunik, aztan siettetned a befejezeset, meg nem is. Megyek az utamon lefele; halal, az en halalom is kozelebb jon minden lepessel.
Vasarnapi alma az utszelen, felveszem. Mennek meg tovabb, de a bal sipcsontom azt mondja: MOST van ebed, nem kesobb! Casanova telepules utan lombsator-folyoso ved a szemerekelo, majd magat is eluno esotol. Vigasztalasul bekukucskal a Nap a reseken kicsit. Az utolso 8 km elott veszek egy nagy furt szolot, jol jon a cukor faradt izmaimnak, meg az a kis pihi, amig ezt leirom a papirra. Aztan ripsz-ropsz megerkezes, zuhanyzas. Megis mosok, mert eleg eros a napsutes, ritka kincs erre fele. Vigasztalom a labaimat, mar csak ket nap meneteles, de mintha nem hinnenek mar nekem, olyan regota bolonditom oket.
Hogy lassatok, nem hagyott cserben a jokedvem a vege elott 50 km-el sem, befejezesul a ket kedvenc templomi hirdetesem:
1. A jovo vasarnapi szentmise elmarad; de nem busuljatok testverek, csapunk egy fasza litaniat!
2. Megerkezett a teli tuzelo. Kedden este markos legenyeket varunk a plebania udvarara, faszallitasra!
(A telefingjatok a templomot, a perselybe meg nem dobtok... majd maskor Gusztikam!)
1 megjegyzés:
Nahát, szinte hihetetlen, hogy jössz haza mindjárt, hiszen most mentél el! De jó! :D
Az egyik B. Attila még biztosan él, vasalt és e-mailezett ma, abból gondolom.
Tetszik, hogy indulatokról olvashatok, felszabadító az őszinteség, magamat is mindig figyelmeztetnem kell, így a legegyszerűbb.
u.i.: Egy mesélnivalómhoz előzetesen jeligének csak annyit mondok: lélegeztetőgép...
Megjegyzés küldése