Monte Gozo - Itt allnak labaink, kapuidban...

Ma 7:00-kor keltem, plusz 10 perc szundi a masik oldalamon, egy kis henterges a szeles matracon. Hamar meg lehet szokni a kenyelmet. Kis tetoablakomom az egre nez, tisztan latszanak a csillagok. Raeros az indulas, mint azt elgondoltam volt, huzom az idot (borotvalkozas, koromvagas, kellemes zuhany alatt kenyeztetem a testem es tornaztatom a gyengelkedo bal vallamat). Avilai Terez - a spanyolok nagy szent misztikusa - irja, hogy a bojt legyen igazi bojt, es a kacsapecsenye igazi kacsapecsenye. Meg a gondolattol is osszefut a nyal a szamban... Az ut korabban is eisteini gumibol nyujtozott a talpaim alatt (hosszabbnak tunt, mint amit a terkep mutat), most en ontom-burkolom a magam kedve szerintire. Farasztom egy kicsit Santiagot, mint horgasz az elete fogasat. Ugy szeretnek tudatosan - mindent atelve - meghalni. Kisimulva megerkezni...

Reggeli gugyeseg: E vilagon ha utsz tanyat, nyolcszor hajtsad fel a gatyad! (Bocs Attila, tudom, hogy nem volt nagyon elegans tolem!)

Lifttel megyek le a foldszintre. Mellettem nemet diakosztag kettes sorba rendezodve. Gyorsan elhagyom oket - a hatterben mintha csatakialtananak is... Gombolyu neni ket bottal a kezeben szinten mogem kerul, o is beer meg ma. Tegnap sotet, ma vilagos erdoben kezdtem el a gyaloglast - de magas a teteje! Meg egy kis termeszet a varosi zsibvasar elott. Napok ota feltunik egy-egy polgaror auto. Ez lehet jo jel is. A labam ovatosan tapogatja az osvenyt, mint falusi kutya az aszfaltot (Janos atya szerint a kezdo kantorok bannak igy a klaviaturaval). Zarandoknak oltozott, nyugat-europai nyugdijas csoport - egyebkent turista vehemenciaval es botcsattogtatassal - elsetal az autobusztol az elso kavezoig. Ez az o utjuk. Ha felfele is visz, kozelebb kerulunk altala a celunkhoz.

A repuloter fele megmaszom az utolso elotti dombikat, mar ide hallatszik a startolo vasmadarak zugasa. Villamaiornal kaveszunet. Egy pici koobeliszken FIDEL felirat. Roppentek erte egy fohaszt: ha letezik szenvedo egyhaz, szabaduljon onnan!


Nyitas elott 10 perccel (12:50-kor) erek fel a hegyre. Az albergue 800 (azaz nyolcszaz) ferohelyes. Sajat uzletei, jatszotere es sportpalyaja van. Nem csak en valasztom ezt celpontak. A hospitelero az "Isten hozot magiar!" es a "koszonom!" tudasat ketszer is beveti, rovid beszelgetesunk elejen es vegen. Kedves gesztus ez tole, a konyvebe se azt irja "hungaro", hanem "magyar".


A barakknak tuno hazak kenyelmesek, a domboldal lankajat kovetik a belso folyosok is, egyutt luktetunk meg a termeszettel. A 3004-es szobaban 8 agy van, csak Picasso bacsi jott elobb nalam, igy a masik also agy az ablak mellett engem illet.

Szamartestver a hatan fekve rugkapal oromeben. Itt vagyok 5 km-re a celomtol. Mar tobb, mint 700-at megtettem erte. Nem megyek be, ma meg nem. Izlelgetem a gyozelem mamorat, ki akarom uriteni az utolso cseppig. Olyan Mozes-erzesem van a puszta a Kanaan kozott. Lehet, hogy nagy batorsag kell ahhoz is, hogy ne lepjunk egy tapodtat sem. Hogy is mondja Pilinszky? Ami draga azt nem koptatjuk, azzal birtokoljuk, ha nem erunk hozza egy pillanatra sem...

Az lenne a nagy poen, ha egyaltalan nem mennek be a varosba, de latom lelki szemeimmel (es nevetek is hozza a lelki szajammal), hogy ezert a tettemert sokan megkoveznetek engem. Latjatok! Lof*szt se valtozott a konfliktus-kerulo enem. Konnyu vagyok, mar csak egy kis lejto var ram, mintha 21 grammal kevesebbet nyomnek (az edzoterem merlege majd el fogja donteni).


Mindennek koszonetet mondok: az ovtaskamtol a bakancsomig. Jo tarsak voltak vegig az uton. Hosszu meg a nap... Hogyan engesztelodjek ki az anyammal?