Bercianos del Real Camino y Reliegos - A parhuzamosok a vegtelenben...

Igazi, chinchesmentes ejszakam volt, legalabb is ebredeskor ugy tunt. Viszont vagy a szunyogok, vagy a meg mindig nyomomban levo atkozottak sorozatokat martak a labszaramba es a combomba. Csak napkozben kezdi kivakarozni magat a terkepuk. Lendzsel testver nem horkolt, vagz en aludtam el korabban... Inakbb az elso. Rutinszeru borotvalkozas, cafe con leche es internetezes miatt a zarandok ora szerint jo keson indulok. 8 korul szedem ossze a szaraz ruhakat a kertbol, nyugodtan kinn lehetett hagyni ejszakara.

A falunak igazi (zold) Szentmiklos pecsetje van Viki! A bajnai prezentacion erre majd kulon hangsuly fektetek. Az ut elso 20 perceben tarsul hozzam a spanyol Victor Emanuel, akinek a dednagyszulei olaszok. Mi van itt? Talan mar Europa. Este, a megerkezeskor Victor integet egy bar teraszarol.

Norbika (a bakancsom) megtalalja, de legalabb is keresi a modjat, hogyan dorzsolhetne ki eddig meg szuz teruleteit a alabamnak. Igen, Guszti! Pontosan ugy, mint Rufusz a Dogmaban. A franciakkal mar a Szuzanyanak is tele volt a toke. Tobbnyire nem beszelnek idegen nyelvet, azt viszont elvarnak, hogy oket az egesz vilag ertse (lehet, hogy ebben az amaerikaiak detto). Hat egy lofaszt a seggukbe! - ahogy Csabi baratom szokta volt mondani - de inkabb kettot, hogy ne lotyogjon... Ha valamelyik gall elkezd "bonzsur"-ozni, akkor a legnagyobb termeszetesseggel magyarul valaszolok neki: "En nem ertem a te nyelvedet!" (Persze, hogy nem letezik olyan, hogy franciak. Viszont egy tendencia megis csak kirajzolodik, aminek jelentese es okai vannak. Es ahhoz tudok viszonyulni, ami itt es most van.) Marie es Jean, a tegnapi vacsoratarsaim sem beszeltek olaszul vagy spanyolul, de nemetul vagy angolul se tanultak. Igy kezzel-labbal-utikonyvvel kommunikaltunk. Viszont volt bennuk alazat es igyekeztek atlepni a sajat korlataikat. Ezt magam is dijaztam egy par "szelavi" beiktatasaval. Tanulakonynak is mutatkoztak, mert ma reggel Jean mar egy "Adiós!"-al veregette meg a hatam. Tovabbra is azt gondolom, hogy a fogado orszag (nemzet) anyanyelven legalabb az altalanos udvariassagi formakat kotelezoen ajanlott alkalmazni.

Meg a nap elso oraiban Sahagúnba ertem. Bevasarlas (elelmisze + gyogyszerek). Szunyog ellen ugyanis keves lesz a fokhagyma-kura, vettem ezert Relec spray-t. A San-Benito kapunal Lourdes is beert, csodalkozott is meglehetosen. Itt csak egy rovid, gyumolcsos 2. reggelit tartva indultam Bercianus fele. Jo kis nev mi? Elotte egy ujabb zarandok-siremlek, aki a 90-es evek vegen itt fejezte be az utjat orokre. (A mobilszamodat valahova kiirom Csabi, ha megse lesz szuksegem elo fuvarra...) Egy lakohaznak tuno epulet ablakan furcsa hangok szurodtek ki: ez egy atmeneti templom volt, ahol unnepi miset tartottak, mar a Sanctusnal jartak, nem vartam meg a veget. A varoskan tul talaltam egy csendes ligetet, a patak vizet a nadas apro mocsarra duzzasztotta. Egy fapallon jutok be az asztalokhoz. Ebed (vagy micsoda) vegeztevel meg visszmegyek vizert egy belyegzo miatt is. Az albergue recepciojan Csillat latomismet. Itt nincs igazan vege semminek. Me gnagon sok km van elottem, sitve indulok egy ajandek almaval es par szem karamellaval gazdagabban.

Az utra (senda) kis fasor vet (neha csak nyomokban) arnyekot, de ezert is halas vagyok nekik. Nagyobb hasznuk inkabb az, hogy zold faklyakkent mutatjak elore, mikor-hogyan kanyarodik vagy emelkedik az ut vonala. A tegnapi napsutes meg ervenyben van. Nagy a te hoseged, o, Uram! Ezt enyhiti a napkozben egyre jobban felerosodo szel.

Az elso naok szorakoztatobb tajkeppel szolgaltak. A dimbes-dombos terep helyett erdekes megtapasztalni a pusztat. Mintha az eletet mintazna - bar tovabbra is tartozkodo vagyok a szimbolizalo magyarazatok tekinteteben. A gyerekkorunk, az iskola es a szakmaink megtanulasa tele vannak ujabb es meg ujabb felfedezesekkel, uj kozossegekkel, ahol ismet csak kiscsoportosok-kezdok-nyuszik-kopaszok leszunk. Szep lassan kikopik ez az elem, egyformasag, rutin lep a helyebe, mintha egy sivar, egyhangu videkre erkeznenk. A napok monoton sora zug el szilveszterrol-szilveszterre, es ezt nemigen tudjuk feldobni tartosan semmivel. Miert gondolok most egy nagy, zold bankra? :)

Szakertok szerint a camino fejben dol el. Ja, csak a labak viszik el az egesz balhet! A Mikulas kapott egy (termeszetese) zold pasztorbot a kovetkezo stacional (El Burgo Raneroban. Es ekkor kezdodott a nap igazi gyotreleme. Mar tul voltam 20 km-en, es megy mindig hianyzott 14 a celomig. Altalaban ugy vezet a camino, hogy 3-5 ezer meterre jut valami tampont, amihez merheted, mennyit haladtal, hol tartasz eppen. A mai folytatas ugy festett, hogy 9,5 km-re lesz egy vasuti keresztezodes, es onnan meg 3,5 km a szallas. Tudhattak valamit az utvonal tervezoi, mert kb. 1-1,5 km-enkent padokat allitottak a kis fasor melle. De ezenkivul semmi kapaszkodo. Mesz es mesz a semmibe. Mar latszanak a vasutvonal villanyvezetekei, de meg kilometerek mulva se jon a az a kurva keresztezodes. Amikor mar ugy tunik, hogy ott vagy, akkor az ut hirtelen kanyart veve, meg jobban tavolodik a sinektol. Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!

Olyan kesore jar, hogy a lenyugvo Nappal nezek farkasszemet. Este nyolc utan estem be az alberuebe, a hospiteleronak se hire, se hamva. Gyakorlott pelegrino vagyok mar. Leveszem a bakit, fel az emeletre. Meg egyetlen foldszinti agy szabad, rogton az ajtonal. A credencialra rateszek egy ures papirlapot, az agyszamommal (B 18) es elmegyek tusolni. Olyan faradtak a labaim, alig vonszolom vissza magam a szoba es elalszom, ahogy vagyok. 23:00 elott kicsit ebredek fel, a vilannyoltasra. Sotetben kitapogatozok a konyhaba, megenni a madarlatta vacsoramat. Szerencsere itt nem zarjak el a netes gepeket, egy hatalmas kozossegi teremben ketto is van beloluk. A bejarati pultnal kinyitom a vendegkonyvet, benne a mar lepecsetelt utiokmanyom, a B 18-am ala odairva: 5 EUR. Eszembe se jutna nem odatenni. Visszazarom a konyv kemeny fedelet. O volt a lathatatlan gondnok. Ebben az egy oraban, amig a klaviaturat buvoltem, hideg vizzel teli lavorban aztatom a csulkeimet. Jajj, egy csulokporkolt, az volna a kanan (foleg, ahogy Jani kesziti).

Jo ejszakat gyerekek! :)