2009. szeptember 8., kedd

Frómista y Carrión de los Condes - Egy nap a Barcelonai Szuzanyaval

[Hiteles masolat a tegnapi naplombol; mivel egy tini koru muchacha bebetonozta magat a varoska egyetlen publikus szamitogepebe :(]

Reggel tortent, amikor a szallashelyrol induloban kerestem a varosbol kivezeto utat. Egyszer csak megjelent a sotetbol, es egesz nap nem mozdult el mellolem. Napszemuveget viselt, atlagos testmagassagu, nincs liliomillata es selyempapucsa, viszont egeszen modern (nyitott) gondolkozasu. Allatorvoskent keresi a kenyeret, legalabb annyi chinches [ejtsd: csincsesz] csokolta meg ot is, mint engem. A spanyol chinches szo bolhat vagy tetut jelenthet, nem tudom pontosan, de az eredmeny szempontjabol igen-igen lenyegtelennek tunik ez a nyelveszeti dilemma. A jelenes neve kicsit megteveszto, hiszen nem francia az illetekessegi terulete (Barcelonaban lakik) es Lourdes Porcar Guasch-nak hivjak. Harom honapot lakott Godollon is, vendegdiakkent. A het napjait majdnem tokeletesen tudja meg elsorolni a nyelvunkon. Az o jovoltabol egesz nap spanyol lecket kaptam. Beszelgettunk tortenelemrol, a del-amerikai tarsadalom fonaksagairol (Venezuelaban is dolgozott evekig, mint egy normalis Madonna) es az iszlam termeszeterol, szokasairol. Egyhazi kerdesekben feltunoen felvilagosult nezeteket vall.

Az ut elejn egy osoreg zarandokot sodort elenk a szel, aki szembe jott az arral, Sok foga hianyzott es majdnem derekig ero, kender-szakallt viselt. Kiderult, hogy mar juniusban elindult a maga zarandokutjara. Cadiz-bol indult, Fatimat, Romat erinteve eljutott Magyarorszagra is. A credencialja nem is egy lap, hanem egy kisebb meretu konyvecske volt, benne Pannonhalma, Pecs, Gyor es meg nehany hazai varos belyegzoje. Mar hazafele tartott.

Feluton le kellett vennem a bakancsomat, mert a sarkam egy ponton elviselhetetlenul kezdett szurni. Crocsban folytattam a gyaloglast, szegenyke ugy nezett ki a vegen, mint egy diszno. A klarissza apacak 13. szazadi klastromaban szalltunk meg a Madonnammal, allitolag maga Szt. Ferenc is vendegeskedett itt, amikor a caminot jarta. A hospitelero eleg savanyu uborka, gepiesen kiosztja az egyszer hasznalatos, eldobhato lepedoket, pecsetel, megmutatja az agyunkat. Rend van; minden fekvohely felszamozva, egyentakaroval es egyen giccs-szent keppel felszigszalagozva. Ettol fuggetlenul a hely tiszta, takaros es nagyon uj vizes helyisegekkel ellatott. A belso "udvar" inkabb egy zugocska, tele szaritokotelekkel minden iranyba.

Az uton idefele lattam egy halott kisegeret, akinek egy egesz hangyaboly szervezte a temeteset.

Voltunk a "Szuzanyaval" vasarolni, mert hirek szerint a kovetkezo nap se vizet, se elelmiszert nem kapunk utkozben, Aztan a mise idejet is elvacsoraztuk egy kozeli kis vendegloben. A marhahus ugy olvadt el a szamban, mint a vaj, finoman at volt sutve. Mintha tenyleg nem zarandoklaton lennenk estenkent, de ez reggelre mindig megvaltozik. :)

Meg egy csemege a napombol: az egyik finn lannyal is sikerult par szot valtani heberul, meg mondja valaki, hogy az ivrit nem vilagnyelv! O Jeruzsalemben tanult nehany evet. "Most igy legyen az ember vallasos!" - mondana Fidel atya, ha ezt a nyelvi babelt latna.

Mar 300 km van a labaimban, jo lesz velem vigyazni, pesti skacok!

Nincsenek megjegyzések: