2008. december 30., kedd

Tánc a szív körül

A dervisek története nyolcszáz évvel ezelőttre nyúlik vissza. Mevlana Jalaladdin Muhammad Rumi egy tudós fiaként született 1207. szeptember 30-án Belkh-ben (Afganisztánban), később a törökországi Konya városában telepedett le. Mevlana az iszlámon belül az aszkétikus szúfi utat tette a magáévá, költészete és prózai művei ma is ismertek; több száz évvel halála után többen olvassák műveit, mint valaha.



A szúfi felfogás fontos szertartása a Szema, ami Rumi idejéből származik, ám napjainkban is gyakorolják. A Szema közben a dervisek, azaz a szúfi irányzat követői folyamatosan forognak, kezüket és fejüket felfelé tartva, zene kíséretében. Tánc közben lelki extázist élnek át, miközben mintegy önmagukat feladva felolvadnak Istenben. A transzba eső dervisek a tánc közvetítésével kerülnek misztikus kapcsolatba Allahhal.

Vége

Eddig nem volt kenyerem az újévi fogadkozás, és csak bízni tudok abban, hogy ez az "áldás" elkerül a következő 60-70 évben is. Csabi holnap lesz utoljára az OTP-ben, holnap az év utolsó napja is egyben. Valamelyik szemlélődő lelkigyakorlatban kaptam azt az impulzust, hogy a búcsúzás elválaszthatatlan része a kapcsolatnak. Az elköszönésben tárul fel számunkra teljesen, hogy mi történt velünk a találkozásban. A vég nyitja fel a szemünket arra, hogyan él tovább egy-egy gondolat, emlék, együtt megélt öröm.

Ezen az elvonultságban töltött héten írtam össze ezt a pár emlékeztető sort, melyeket ma este újra ízlelgetek:

Itt vagyok a Föld nevű bolygón.
Jelen vagyok, figyelek arra, ami van.
Elfogadom, hogy minden pillanat más, új. Engedem, hogy annak mutatkozzon, ami.
Felelősséget vállalok magamért. Elköteleződöm testi, szellemi és lelki szinten társaim igenlésére.
Hűséggel figyelek mások igényeire. Erőimet a kapcsolatok szolgálatába állítom.
A bűnbánatban a gyógyulás lehetőségét látom. Felelősen állok tetteim következményei elé.
A megbocsátásban átölelem az engem bántókat, a Miatyánk tapasztalatából lépek a többiek elé.
Komolyan veszem a játékszabályokat,a búcsúzásban a kapcsolat továbbélését látom.
A létezés szelídségében keresem a beszélgetés lehetőségét, ahol éppen vagyok.

Nagyon kedves szokás, hogy Balázs leltárt készít minden évéről. Mit mondhatnék 2008-ról? Annyi lezárás és új kezdés tanúja volt.

A blogot is idén kezdtem. :) És még nincs vége.

2008. december 24., szerda

Globális felmelegedés

Az aktuális pápa karácsonyi jókívánságai közé csúsztatott egy egészen pikáns ízűt is: "az emberi faj túlélése szempontjából legalább olyan fenyegetés a homoszexualitás, mint a klímaváltozás" - mondta. Kár, hogy más nyelvekben nem passzol mindkét fogalomra a felmelegedés szó.

Idén tavasszal, a magyar püspökök ad limina látogatásán még ezzel biztatta főpapjainkat: "Jogos volt kritikátok a homoszexuálisok együttélésének polgárjogi elismerésével kapcsolatosan, mert az nemcsak az Egyház tanításával ellentétes, hanem a magyar alkotmánnyal is..." Még jó, hogy a magyar alkotmánybíróság idejében megalkotta a maga határozatát és az ügy be van fejezve. Ez a Roma locuta-nak* a modern verziója.

*Roma locuta (est), causa finita (est) a. m. Róma szólt, a dolog be van fejezve. Szent Ágoston mondása, mikor I. Ince (417), a pelágiánusok ügyében ítéletet mondott. Augustinus hozzátette még ezt is: utinam finiatur aliquando error (vajha megszünnék valahára a tévtan is).

A pápa hétfői beszéde a melegekről nem sokkal azután hangzott el, hogy a Vatikán elhárította a csatlakozást az ENSZ december 18-i felhívásához, amelyben a világszervezet 66 tagországa a homoszexualitás állami szankcionálásának megszüntetését követeli. Több mint nyolcvan országban büntetik ma is a homoszexualitást, közülük kilencben halállal. A Vatikán ellenzi a halálbüntetést, de a katolikus egyház attól fél, hogy az ENSZ kezdeményezésének elfogadásával a melegek bátorítást találnak majd az azonos neműek házasságának legalizálásához - tudósít a Hírszerző.

Az élet védelme mindenek fölött. A Szent Péter fölött pedig ez lóg egy ideje: "SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK HETEROSZEXUÁLIS TESTVÉREINKET!"

Kis Jézus, nem lehetne idén dinamitot, de komolyan!

2008. december 23., kedd

Te vagy B!?


Már tegnap a végére értem Daniel Quinn második könyvének, a maradék 20 oldalt mára hagytam. Olyan ez, mint amikor a HP utolsó fejezeteit egyre lassabban és lassabban lapozgatjuk, nehogy idejekorán véget érjen. Sok megfontolni valót adott, a népesség és táplálékszabályozás összefüggéseiről, a programok elégtelenségéről. Néhány ponton viszont nem tudtam követni.

A Békafőzés c. előadás kitér a vallások születésének körülményeire. Az alapkoncepciója ugyanaz, mint az Izmael regényben lefektetett képlet: az emberiség egyik kultúrája a sok közül (akiknek mi vagyunk az örökösei) kb. 10 ezer évvel ezelőtt szakított az ősök élet-igazolta életmódjával és egy merőben új vállalkozásba kezdett. A vadászó-gyűjtögető modellt lecseréltük a totalitárius mezőgazdaságra, amely végzetes következményekkel járt fajunkra nézve.

Miután gyanítani kezdték őseink, hogy fundamentálisan rossz irányba tartunk, üres az életük és valami több után sóvárogtak. Ekkor léptek a színre történelmünk üdvözülést hirdető mesterei. A talaj készen állt számukra, hiszen az osztályokra szakadozott és nyomorba süllyedt társadalom könnyűszerrel eredendően bűnösnek ismerte el magát, akit meg kell menteni az örök kárhozattól. E nagy vallások közös eredője, hogy:

Az ember feltételei olyanok amilyenek, és részünkről bármekkora erőfeszítés sem fog ezen változtatni; nem áll hatalmunkban népünk, barátaink, szüleink, gyermekeink vagy házastársunk megmentése, de létezik egy (és csak egy) személy, akit megmenthetünk, mégpedig saját magunkat... Az üdvözülés persze a legcsodálatosabb dolog, amelyet életünkben elérhetünk - és nemcsak hogy nem kell megosztanunk, még csak nem is lehetséges megosztani másokkal. Ezek a vallások okoskodták ki, hogy ha nem üdvözülünk, akkor kudarcunk teljes, függetlenül attól, hogy másoknak sikerül-e ez vagy sem. Másrészről, ha üdvözülünk, akkor sikerünk teljes - ismét csak függetlenül attól, hogy másoknak sikerül-e ez vagy sem. Végtére, e vallások szerint, ha üdvözülünk, akkor szó szerint semmi más nem számít az egész világegyetemben.

Ebben az értelmezésben a kereszténység is - a többi nyugati és keleti vallással egyetemben, akikkel ikertestvérek ilyen távolságból szemlélve -, szélsőséges individualizmust teremtett. Ő sem mentes az illúzió vádjától. Azonban Daniel Quinn sem lépheti át a maga árnyékát, nem tudja feloldani azt a talányt, hogy azért van-e kenyér, mert éhesek vagyunk, vagy azért él bennünk e csillapíthatatlan vágy, mert tudunk annak a kielégíthetőségéről is. Feltéve, hogy csakugyan ez a teljes igazság, a nagy felejtésen túli, valódi történetünk, Isten önközlésének új módja miért ne eshetett volna éppen az elvevők öngyilkos forradalmának közepére, amikor annyira meggyengült a természetes istenismeret, hogy valami átütő és hatékony közeledésre volt szükségünk.

Az a teológiai következtetés, hogy Isten akkor is el jött volna, ha nincs bűn, mert a kinyilatkoztatás forrása nem a véletlenszerű bukásunk, hanem az ő benső élete - szintén nem harmonizál ezzel a szükség-vallással.

A szentek közösségének hite éppen arra mutat rá, hogy az egyszemélyes üdvösség nem járható és meglehetősen unalmas.

Az a megállapítása is sántít, bár egy pappal mondatja ki, hogy Jézus azért jött, hogy lelkeket mentsen; nem a bálnákat, nem az őserdőket vagy a vizes élőhelyeket... Természetesen az is számon kérhető Jézuson, hogy hol késett eddig. A bibliai szövegek nem arról tanúskodnak, hogy jól szerkesztett, félreértésektől mentes rendszert hagyott a követőire. Arról viszont szólnak ezek a sorok, hogy felelős viselkedésre, szolidaritásra hívta meg őket, és arról is beszélt, hogy ők tőle nagyobb művet fognak alkotni. Hogy mégsem tették, vagy nem elég meggyőző módon, az nem feltétlenül az alapító hibája.

2008. december 21., vasárnap

2008. december 20., szombat

Profán evangélium

Így is lehet Örömhír:

Egy vállalkozónak volt két fia. A fiatalabb egyszer így szólt az apjához: "Apám, fizesd ki nekem az üzletrészem!" Erre ő átutalta a neki járó összeget. Nem sokkal ezután a kisebbik fiú összecsomagolt, fogta a hitelkártyáját és elutazott külföldre. Ott laza életet élt, elszórta a pénzét. Amikor már mindenét eljátszotta, a fogadó országban éhséglázadások törtek ki és ő is szorongatott helyzetbe került. Elszegődött egy ottani őstermelőhöz, aki kiküldte a vidéki birtokára az állatokat őrizni. Örült volna, ha abból a moslékból kap, amit a disznók ettek, de még abból sem adtak neki.

Ekkor magába szállt: "Apámnál sok alkalmazottnak jut kenyér - mondta -, én meg éhen halok itt. Hazamegyek, és azt mondom neki: Apám, a lelkiismeretem ellen és teellened döntöttem. A fiad már nem lehetek, csak az alkalmi munkásaid közé vegyél fel."

Valóban elindult haza. Amikor apja messziről meglátta, megsajnálta őt. Elészaladt, átölelte és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: "Apám, a lelkiismeretem ellen és teellened döntöttem. A fiad már nem lehetek…" Az apja nem hagyta befejezni a mondatot; odaszólt a munkásoknak: "Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára cipőt. Rendezzetek pazar fogadást. Együnk és örüljünk, hisz a fiam halott volt és újra él, eltűnt és megkerült."

(Lukács 15,11-24 alapján)

2008. december 16., kedd

Morális válság

Hétfőn éjszakába nyúlóan olvastam át az AB határozatát a regisztrált élettársi kapcsolatról. A kezdeti értetlenségem némiképp oldódott a konkrét szöveg láttán. Nagyon tudtam azonosulni a meleg szervezetek közös nyilatkozatával, valami szomorúság mégis bújkál bennem.

Nagyszerű lesz, ha kb. fél év múlva mégis megnyílik ez az új jogintézmény, mostmár csak az azonos nemű párok számára. Ami engem nyugtalanít, azt Dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye írta le. Tőle idézek:

A házasság alkotmányos védelme a mindenkori (konvencionális) társadalmi erkölcs szerinti házasság intézményi biztosítéka. A házasságnak az Alkotmány számára meghatározó fogalma ezért változik, de legalábbis változhat igazodva a társadalom változó konvencionális házasság-felfogásához. A házasság jogi normáinak meg kell felelnie a társadalom konvencionális normái szerinti házasságnak. Világos persze, hogy a modern társadalomban kivált nehéz megállapítani, pontosan mi a konvencionális (vagy a többségi, meghatározó) társadalmi erkölcsi felfogás, hiszen az egyes társadalmi csoportok, korosztályok, különböző életfelfogású emberek egészen eltérő normákat követnek vagy tartanak helyesnek...
Ebből következik, hogy a házasság alkotmányos fogalma változhat, sőt változnia kell, ha a társadalomban uralkodónak elfogadott házasság és családfelfogás megváltozik, melynek követése a törvényhozó feladata. Erre annál is inkább szükség van, mert a családjogi törvényhozás általában is a tapasztalatok szerint nehézkesen követi a család társadalmi változásait...

...a házasság alkotmányos védelme nem lehet államcél sem. Az államnak egyenlően kell kezelnie a házasság mellett döntő és a házasságot kötni nem kívánó (vagy az adott időben nem házas), esetleg házasodni nem is tudó, polgárait. Az egyenlően kezelés kizárja a házasság intézményének jogi eszközökkel történő ráerőltetését vagy, például kedvezményekkel csak ösztönzését is. Ez a tilalom természetesen csak az államot köti: a társadalom tagjai közötti kommunikáció szabadsága nem zár el senkit a meggyőződése szerint helyes életforma melletti, akár nyilvános, kiállástól. Az Alkotmánybíróság az emberi méltóság (az önrendelkezési jog) részének tekinti a házasságkötés jogát. Ha a házasságkötés szabadsága alkotmányos jog, ugyanennyire alkotmányos jog a nem-házasodás szabadsága is. Ezt éppúgy tiszteletben kell tartania a törvényhozónak, mint a házasságkötés jogát...

És a leginkább elgondolkodtató gondolata:

Az állam, ha a társadalom minden felnőtt tagját egyenlően szabadnak tekinti, nem határozhatja meg, milyen párkapcsolatban és családban éljenek, sőt azt sem, hogy kívánnak-e egyáltalán családban és párkapcsolatban élni, vagy inkább anakoréták* szeretnének lenni, vagy éppen egy szerzetesrend tagjai.

* Gör. a.m. akik visszavonultak. Pusztákban élő remeték, akik Illés, Elizeus és Keresztelő János példájára keresték fel a puszták magányát, hogy a világ hiábavalóságaitól teljesen elfordulva, csak a hitüknek éljenek s önmegtagadássaikkal is érdemeket szerezzenek az üdvösségre. Egyiptom, Sziria, Palesztina pusztaságait a keresztény-üldözések idejétől kezdve az anakoréták százai népesítették be, akiknek életcéljuk volt a magányban elvonultan az istennel való misztikus egyesülést elérni. Idővel elszaporodva, kis községeket képeztek. Ezekből kiindulva keletkeztek a thébai pusztában az első szerzetesi kolostorok.

A köztársasági elnök Öszöd kapcsán morális válságról papolt. Vajon éppen az általa árván hagyott AB van most súlyos morális válságban a társadalomban betöltött, ill. betöltendő szerepét illetően? Vajon állam az államban a Magyar Köztársaságban az AB, vagy a demokratikus viszonyok szigorú őre? Nem lehetne oda beválasztani valami értelmes garnitúrát, aki tudja, mi a dolga? Talán ez a vágyam álom az álomban?

2008. december 14., vasárnap

Lufi és hullám

A szombati tréningen két EMK-s törvényszerűség került előtérbe számomra. Amikor a zsiráf táncparkettről beszélünk, akkor két játéktérre oszthatjuk a kommunikációt:
A sakálbeszéd a felszínen, a megfigyelés (külső események) szintjén kapirgál. A zsiráf mer mélyebbre szállni. Amikor a zsiráf úgy dönt, hogy párbeszédet kezdeményez, arról határoz első lépésben, hogy kinek az oldalán kezdi a táncot. Saját bensőjét tárja fel, vagy empátiát ad társának. Bölcs dolog elnapolnia az igényeit, ha azt tapasztalja, hogy a másik nem fogadókész mondandójára. Ezért kopogtat, mielőtt be szeretne lépni a szomszédhoz. Az esetek zömében empátiát ad nyitányként, és figyeli, hogy mi történik a túloldalon.

Az első EMK-s mondatok mintegy kísérleti lufiként szolgálnak, hiszen nem látunk bele egymás szívébe, és nem is találjuk ki helyette a benső mozzanatait. Azért engedjük fel, hogy képbe jöjjünk: lehetőséget biztosítva beszélgető partnerünknek arra, hogy megerősítse, pontosítsa, vagy elutasítsa megajánlott mondatainkat. Ezekkel, még ha nehézkesnek tűnik is (modorosnak időnként), nagy szolgálatot teszünk a társunknak. Abban nyújtunk segítséget, hogy a zavarként megélt, közölhetetlennek tűnő élményeit szavakba öntse. Ha megfogalmaz egy-egy sakálmondatot, azokat türelemmel fordíthatjuk zsiráfra, így beépített nyelvórát is nyújtunk számára.
Ha már sikerült megszereznie a táncpartner szabad beleegyezését a közösséghez, akkor jön a másik fontos tudás. A jelenre koncentrálva őrizhető meg a kapcsolat frissessége. Amikor egy múltban vagy jövőben lejátszódó eseményre reflektálunk, akkor is az a döntő, hogy itt és most mit jelent ez számunkra. Ha a beszélgetés új fordulatot vesz, nem térünk vissza a három gondolattal ezelőtti helyzethez (mint a pszichoanalitikus sakál) hanem együtt megyünk az aktuális hullámon.

2008. december 12., péntek

Nekem a kérés nagy szégyen

Az EMK lépéseit összegezhetjük úgy, hogy a kommunikáció két résztvevője járja a zsiráftáncot: mindketten megosztják a másik részére a megfigyeléseiket, érzéseiket és szükségleteiket, majd az önközlésüket egy kéréssel zárják le. Ezek a fázisok egymásba kapcsolódnak, és egy árámlássá állnak össze:

Mi történik akkor, ha a végén elmarad a konkrét, pozitiív formában megfogalmazott igény? Egyes zsiráf-tanárok úgy látják, hogy a kérés földeli a kommunikációt, mintegy nyugvópontra juttatja a feltárulkozás feszültségét. Amikor megszakad ez a folyamat, a viszony is sérül, két önmagába forduló monológgá formálódik a kezdeti dialógus.

A kérés elmaradása okozhat zavart abban a félben is, aki hallgatja a zsiráf felemás próbálkozását. Számára az a kép alakul ki, hogy a tetteivel (akarva vagy akaratlanul) a másikban hatalmas érzelmi hullámokat gerjesztett, és tehetetlenül szemléli azok háborgását.

2008. december 9., kedd

I will survive



Gloria Gaynor - I will survive

2008. december 8., hétfő

2008. december 7., vasárnap

A zene megjön hozzá

HAL

Kohn nyitott egy halkereskedést. Az üzlet kirakatában elhelyezett egy táblát ezzel a felirattal:

MA ITT FRISS HAL KAPHATÓ!

Arra sétál Grün, bekopog a barátjához és kérdőre vonja:
- Te holnap is árulsz itt halat?
- Igen - válaszolja Grün.
- Akkor nyugodtan elhagyhatod az elejéről azt, hogy MA.

- És mondd csak - folytatja a vendég - van máshol is boltod?
- Nincs - válaszolja elgondolkodva Grün.
- Ezek szerint az ITT is fölösleges kitétel...

- Esetleg kínálsz a vevőidnek romlott árút is? - hangzik a következő kifogás.
- Csak friss fogást dobok piacra.
- Mi szükség van akkor a FRISS szóra?

Végül, szinte megnyugtató módon, elérkezik a kegyelemdöfés:
- Veszel is az emberektől, vagy csak értékesítesz?
- Igen, igen - mondja megadóan Grün. A KAPHATÓ is szükségtelen.

Ezek után a táblán ennyi maradt: HAL

Ha megtehetnénk, hogy kevesebb szóval kommunikálunk, vajon miért nem tesszük?

2008. december 5., péntek

Fogas kérés

A címből nem maradt ki a D betű, szándékos a változtatás.

Az EMK negyedik lépése (a kérés megfogalmazása) során fontos szempont, hogy a társunkhoz intézett igényünk konkrét, teljesíthető, szabadon elfogadható vagy visszautasítható legyen. Ezek mellett kiemelhetjük azt is, hogy pozitív formában szóljon: mit tegyen, ne pedig arra fókuszáljon, mit fejezzen be, mint nem szeretnénk tőle. Mert valamit nem csinálni fogós dolog...

Csabi barátom kisfia, Gergő az oviban furcsa szokást vezetett be, harapdálta a csoporttársait. Az óvónénik és a szülők visszajelzése után felhagyott ugyan ezzel a kommunikációs stratégiával, viszont új jelenségre lettek figyelmesek vele kapcsolatban. Csapkodja a többieket. Vacsora utáni beszélgetésnél ezt szóvá is tették, mire ártatlanul így reagált: "Azért csapkodok, mert azt kérték, hogy ne harapjak..." :)

Nem olyan nehéz ez az EMK, már a gyerekek is jól tudják, a pozitív kérésnek van foganatja.

2008. december 2., kedd

Nem megoldás: kapcsolat

Szombaton az EMK-ról rendeztünk egy bevezető képzést a lelkisegély telefonszolgálatunk új ügyelői számára. Nagy segítség volt az a prezentáció, amit Balázzsal anno :) hajnalba nyúlóan csinisítottunk. A címben is idézett végkicsengése többször előjött a beszélgetés során. Megerősítette bennem azt a belátást, hogy vannak feloldhatatlan helyzetek, amelyekben különösen fontos zsiráf-üzenet, hogy a kapcsolat intenzitására összpontosítsak, ne megoldást erőletessek mindenáron. Amikor mindketten belátjuk és békével fogadjuk el a tehetetlenségünket, nem esünk egymásnak követelőzve, hanem empátiával fogadjuk a társunk küszködését, könnyeit.

Összakapcsolódás nélkül a megfigyelés és kérés külső burkainál ragadunk meg, ahol a sakál kapirgál. Egy buddhista mondás szerint, ha kutat szeretnél ásni, ne vájj ki sok kis gödröt, hanem a kiszemelt helyszínen menj mélyre.

Azt is jó volt megélni, hogy ezek a gondolatok visszhangoztak a résztvevők szeméből, feltettt kérdéseiből és kiegészítéseiből egyaránt. Tapinthatóvá vált annak a valósága, hogy az érzéseink és szükségleteink kifejezése milyen komplikált, még akkor is, ha laboratóriumi körülmények között kicsiszoltuk a választ. Kimondani nehéz, valahogy megakad a gombóc a torkunk táján.

Ami a tréneri tapasztalatot illeti, a helyezetek elemzése során nagyszerű volt azt megtapasztalni, hogy fűszálakat adogatunk egymásnak, hogy a saját fészkét ki-ki felépíthesse. Minden tanács, meglátás elfogadható és vitatható. Társ vagyok ebben a munkában, nem építésvezető.


Arra már nem futotta a négy óránkból, hogy részletekbe menően végig tudjunk haladni minden gondolaton. Így utólag hiányolom: nem adtunk elég teret annak, hogy a zsiráf nem jótékonykodik, magának, csak magának akar jót. Azáltal viszont, hogy ő összhangba kerül a szükségleteivel, a világ is tisztább lesz körülötte. Amennyiben pusztán célként állítjuk be a környezetünk átformálását, nem pedig elfogadjuk azt ingyen következményként, veszélyes üzemmé válhatunk. És itt, azt gondolom, egyenértékű az eredményt tekintve, hogy anyagi haszon, vagy az üdvösségre tartogatott lelki zseton reményében jókodik a szerelésmániás "zsiráf". Ha a zsiráf elnapolja az igényeit, mert nem lát reális esélyt azok kielégítésére, azt is önmagáért teszi, különben eszközzé válik a másik, akin demonstrálhatja szavanna-szentségét. Áldás a cselekvés nélküli tetteken van.

2008. december 1., hétfő