2008. december 16., kedd

Morális válság

Hétfőn éjszakába nyúlóan olvastam át az AB határozatát a regisztrált élettársi kapcsolatról. A kezdeti értetlenségem némiképp oldódott a konkrét szöveg láttán. Nagyon tudtam azonosulni a meleg szervezetek közös nyilatkozatával, valami szomorúság mégis bújkál bennem.

Nagyszerű lesz, ha kb. fél év múlva mégis megnyílik ez az új jogintézmény, mostmár csak az azonos nemű párok számára. Ami engem nyugtalanít, azt Dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye írta le. Tőle idézek:

A házasság alkotmányos védelme a mindenkori (konvencionális) társadalmi erkölcs szerinti házasság intézményi biztosítéka. A házasságnak az Alkotmány számára meghatározó fogalma ezért változik, de legalábbis változhat igazodva a társadalom változó konvencionális házasság-felfogásához. A házasság jogi normáinak meg kell felelnie a társadalom konvencionális normái szerinti házasságnak. Világos persze, hogy a modern társadalomban kivált nehéz megállapítani, pontosan mi a konvencionális (vagy a többségi, meghatározó) társadalmi erkölcsi felfogás, hiszen az egyes társadalmi csoportok, korosztályok, különböző életfelfogású emberek egészen eltérő normákat követnek vagy tartanak helyesnek...
Ebből következik, hogy a házasság alkotmányos fogalma változhat, sőt változnia kell, ha a társadalomban uralkodónak elfogadott házasság és családfelfogás megváltozik, melynek követése a törvényhozó feladata. Erre annál is inkább szükség van, mert a családjogi törvényhozás általában is a tapasztalatok szerint nehézkesen követi a család társadalmi változásait...

...a házasság alkotmányos védelme nem lehet államcél sem. Az államnak egyenlően kell kezelnie a házasság mellett döntő és a házasságot kötni nem kívánó (vagy az adott időben nem házas), esetleg házasodni nem is tudó, polgárait. Az egyenlően kezelés kizárja a házasság intézményének jogi eszközökkel történő ráerőltetését vagy, például kedvezményekkel csak ösztönzését is. Ez a tilalom természetesen csak az államot köti: a társadalom tagjai közötti kommunikáció szabadsága nem zár el senkit a meggyőződése szerint helyes életforma melletti, akár nyilvános, kiállástól. Az Alkotmánybíróság az emberi méltóság (az önrendelkezési jog) részének tekinti a házasságkötés jogát. Ha a házasságkötés szabadsága alkotmányos jog, ugyanennyire alkotmányos jog a nem-házasodás szabadsága is. Ezt éppúgy tiszteletben kell tartania a törvényhozónak, mint a házasságkötés jogát...

És a leginkább elgondolkodtató gondolata:

Az állam, ha a társadalom minden felnőtt tagját egyenlően szabadnak tekinti, nem határozhatja meg, milyen párkapcsolatban és családban éljenek, sőt azt sem, hogy kívánnak-e egyáltalán családban és párkapcsolatban élni, vagy inkább anakoréták* szeretnének lenni, vagy éppen egy szerzetesrend tagjai.

* Gör. a.m. akik visszavonultak. Pusztákban élő remeték, akik Illés, Elizeus és Keresztelő János példájára keresték fel a puszták magányát, hogy a világ hiábavalóságaitól teljesen elfordulva, csak a hitüknek éljenek s önmegtagadássaikkal is érdemeket szerezzenek az üdvösségre. Egyiptom, Sziria, Palesztina pusztaságait a keresztény-üldözések idejétől kezdve az anakoréták százai népesítették be, akiknek életcéljuk volt a magányban elvonultan az istennel való misztikus egyesülést elérni. Idővel elszaporodva, kis községeket képeztek. Ezekből kiindulva keletkeztek a thébai pusztában az első szerzetesi kolostorok.

A köztársasági elnök Öszöd kapcsán morális válságról papolt. Vajon éppen az általa árván hagyott AB van most súlyos morális válságban a társadalomban betöltött, ill. betöltendő szerepét illetően? Vajon állam az államban a Magyar Köztársaságban az AB, vagy a demokratikus viszonyok szigorú őre? Nem lehetne oda beválasztani valami értelmes garnitúrát, aki tudja, mi a dolga? Talán ez a vágyam álom az álomban?

Nincsenek megjegyzések: