2008. december 2., kedd

Nem megoldás: kapcsolat

Szombaton az EMK-ról rendeztünk egy bevezető képzést a lelkisegély telefonszolgálatunk új ügyelői számára. Nagy segítség volt az a prezentáció, amit Balázzsal anno :) hajnalba nyúlóan csinisítottunk. A címben is idézett végkicsengése többször előjött a beszélgetés során. Megerősítette bennem azt a belátást, hogy vannak feloldhatatlan helyzetek, amelyekben különösen fontos zsiráf-üzenet, hogy a kapcsolat intenzitására összpontosítsak, ne megoldást erőletessek mindenáron. Amikor mindketten belátjuk és békével fogadjuk el a tehetetlenségünket, nem esünk egymásnak követelőzve, hanem empátiával fogadjuk a társunk küszködését, könnyeit.

Összakapcsolódás nélkül a megfigyelés és kérés külső burkainál ragadunk meg, ahol a sakál kapirgál. Egy buddhista mondás szerint, ha kutat szeretnél ásni, ne vájj ki sok kis gödröt, hanem a kiszemelt helyszínen menj mélyre.

Azt is jó volt megélni, hogy ezek a gondolatok visszhangoztak a résztvevők szeméből, feltettt kérdéseiből és kiegészítéseiből egyaránt. Tapinthatóvá vált annak a valósága, hogy az érzéseink és szükségleteink kifejezése milyen komplikált, még akkor is, ha laboratóriumi körülmények között kicsiszoltuk a választ. Kimondani nehéz, valahogy megakad a gombóc a torkunk táján.

Ami a tréneri tapasztalatot illeti, a helyezetek elemzése során nagyszerű volt azt megtapasztalni, hogy fűszálakat adogatunk egymásnak, hogy a saját fészkét ki-ki felépíthesse. Minden tanács, meglátás elfogadható és vitatható. Társ vagyok ebben a munkában, nem építésvezető.


Arra már nem futotta a négy óránkból, hogy részletekbe menően végig tudjunk haladni minden gondolaton. Így utólag hiányolom: nem adtunk elég teret annak, hogy a zsiráf nem jótékonykodik, magának, csak magának akar jót. Azáltal viszont, hogy ő összhangba kerül a szükségleteivel, a világ is tisztább lesz körülötte. Amennyiben pusztán célként állítjuk be a környezetünk átformálását, nem pedig elfogadjuk azt ingyen következményként, veszélyes üzemmé válhatunk. És itt, azt gondolom, egyenértékű az eredményt tekintve, hogy anyagi haszon, vagy az üdvösségre tartogatott lelki zseton reményében jókodik a szerelésmániás "zsiráf". Ha a zsiráf elnapolja az igényeit, mert nem lát reális esélyt azok kielégítésére, azt is önmagáért teszi, különben eszközzé válik a másik, akin demonstrálhatja szavanna-szentségét. Áldás a cselekvés nélküli tetteken van.

1 megjegyzés:

d_v írta...

"...anyagi haszon, vagy az üdvösségre tartogatott lelki zseton reményében jókodik a szerelésmániás "zsiráf"."
Ez nagyon szuper lett... :)