Így is lehet Örömhír:
Egy vállalkozónak volt két fia. A fiatalabb egyszer így szólt az apjához: "Apám, fizesd ki nekem az üzletrészem!" Erre ő átutalta a neki járó összeget. Nem sokkal ezután a kisebbik fiú összecsomagolt, fogta a hitelkártyáját és elutazott külföldre. Ott laza életet élt, elszórta a pénzét. Amikor már mindenét eljátszotta, a fogadó országban éhséglázadások törtek ki és ő is szorongatott helyzetbe került. Elszegődött egy ottani őstermelőhöz, aki kiküldte a vidéki birtokára az állatokat őrizni. Örült volna, ha abból a moslékból kap, amit a disznók ettek, de még abból sem adtak neki.
Ekkor magába szállt: "Apámnál sok alkalmazottnak jut kenyér - mondta -, én meg éhen halok itt. Hazamegyek, és azt mondom neki: Apám, a lelkiismeretem ellen és teellened döntöttem. A fiad már nem lehetek, csak az alkalmi munkásaid közé vegyél fel."
Valóban elindult haza. Amikor apja messziről meglátta, megsajnálta őt. Elészaladt, átölelte és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: "Apám, a lelkiismeretem ellen és teellened döntöttem. A fiad már nem lehetek…" Az apja nem hagyta befejezni a mondatot; odaszólt a munkásoknak: "Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára cipőt. Rendezzetek pazar fogadást. Együnk és örüljünk, hisz a fiam halott volt és újra él, eltűnt és megkerült."
(Lukács 15,11-24 alapján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése