Vége

Eddig nem volt kenyerem az újévi fogadkozás, és csak bízni tudok abban, hogy ez az "áldás" elkerül a következő 60-70 évben is. Csabi holnap lesz utoljára az OTP-ben, holnap az év utolsó napja is egyben. Valamelyik szemlélődő lelkigyakorlatban kaptam azt az impulzust, hogy a búcsúzás elválaszthatatlan része a kapcsolatnak. Az elköszönésben tárul fel számunkra teljesen, hogy mi történt velünk a találkozásban. A vég nyitja fel a szemünket arra, hogyan él tovább egy-egy gondolat, emlék, együtt megélt öröm.

Ezen az elvonultságban töltött héten írtam össze ezt a pár emlékeztető sort, melyeket ma este újra ízlelgetek:

Itt vagyok a Föld nevű bolygón.
Jelen vagyok, figyelek arra, ami van.
Elfogadom, hogy minden pillanat más, új. Engedem, hogy annak mutatkozzon, ami.
Felelősséget vállalok magamért. Elköteleződöm testi, szellemi és lelki szinten társaim igenlésére.
Hűséggel figyelek mások igényeire. Erőimet a kapcsolatok szolgálatába állítom.
A bűnbánatban a gyógyulás lehetőségét látom. Felelősen állok tetteim következményei elé.
A megbocsátásban átölelem az engem bántókat, a Miatyánk tapasztalatából lépek a többiek elé.
Komolyan veszem a játékszabályokat,a búcsúzásban a kapcsolat továbbélését látom.
A létezés szelídségében keresem a beszélgetés lehetőségét, ahol éppen vagyok.

Nagyon kedves szokás, hogy Balázs leltárt készít minden évéről. Mit mondhatnék 2008-ról? Annyi lezárás és új kezdés tanúja volt.

A blogot is idén kezdtem. :) És még nincs vége.