2009. augusztus 31., hétfő

Logroño ujra

Ma reggel nyitasra itt voltam a varosi konyvtarnal. Zarandokoknak egy ora ingyen internetezest adnak.

A tegnapi vesztegles megtanitott valosagban is arra, hogy nem az a fontos, hogy az uton legyunk fizikailag, hanem hogy tartunk valamilyen iranyba, Akkor is, ha eppen egy helyben ulunk, mint Estella-nal a rio Ega vizeben ulve meditalo fiu. Erdekes latni a zarandokhaz lelegzeset, ahogy befogadja es utjara engedi a csoportokat. Mintha minden azt sugallna felem, hogy lassuljak le, figyeljek az elet rezduleseire. Jo lett volna minden nap egyenletesen haladni, megtanulom elengedni ezeket az elvarasokat is.

Ujratervezes: holnap (kedd) reggel elindulok, es eljutok a magam tempojaban kb. ket nap alatt Santo Domingo-ba. Ott buszra szallok Burgos-ig, igy szeptember 4-tol az eredeti utemezes szerint fogok haladni, vagy maskent... Most meg ingyen almodozhatok rola.

Por fortuna nem vagyok itt sem magamra hagyva. Van egy tarsam ezekben a napokban, o is itt robbant le. Carmela Di Carlo, aki olasznak szuletett Franciaorszagban es most Nemetorszagban el. Igy inkabb olaszul tanulok, mint spanyolul, de ez mar huszadrangu kerdes. Carmela megozvegyult, ket felnott gyermeke van. St. Jean Pied de Porttol indult, es csak oktober elejen akar Santiagoba erkezni, igy most van ideje pihentetni a labat. Tegnap dupla adag pastat fozott es meghivott, hogy ebedeljunk egyutt, este kozosen mentunk misere a domba. Egy idosebb pap belyegzett a credencialunkba, aki Hungria hallatan kedvesen elmondta, hogy Pestet es Budat a Duna folyo szeli kette es a Balaton is nalunk van, majd megaldott minket a folytatashoz.

Robi meselte, hogy ismer egy sved ferfit, aki a sajat lakasabol, szo szerint a "konyhabol" indult el gyalog (gondolom, hogy a vizeken o is hajoval kozlekedett, nem csodaval).

Tegnap este beerkezett egy kozepkoru no, akit a francia hazaspar kerdezgetett, hogy ert-e angolul, franciaul, nemetul vagy olaszul. Mivel minden kerdesre nemet mondott, raprobaltam, es magyar volt. :) Egy napon jon haza a repulonk, csak o kicsit korabban indul es Ferihegyen landol. Ma ugy bucsuztunk, hogy viszlat Santiagoban!

Tegnap olvastam a Hatter oldalan a fesztivallal kapcsolatos hireket, ami kicsit aggaszt. Remelem, nem lesz senkinek baja.

Szeretettel gondolok ratok, egyenkent!

2009. augusztus 30., vasárnap

Logroño, avagy: "O, Maria ertsunk szot... !"

[Meg tegnap irtam, csak nem talaltam internetet a kornyeken.]

Rovid verzio:

Lekapcsoltak ket napra.

Hosszabb verzio:

Logroño igazi nagyvaros. Itt lattam eloszor spanyol ajku hajlektalanokat es motoros kerekesszekben bacsit szivarozni. A belvarosban 3 vagy 4 kavezoban furcsan neztek ram, mikor gepet kerestem, csak nyeroautomataik voltak.

De terjunk vissza meg egy szora Los Arcosba. Tegnap este a mosas utani labaztataskor eppen a titkos naplomat irtam, amikor megallt mellettem egy hosszu haju, harmincas ferfi. A karkotomet nezve megkerdezte, hogy olasz vagyok vagy magyar. Halmi Robinak hivjak, Svedorszagban dolgozik a szinten magyar baratnojevel evek ota. Mar masodszor jott a caminora, most Lourdesbol indult el. Nagyon megorultem neki, egyutt vacsoraztunk (peregrino menut) a foteri kis vendegloben. Hatalmas meglepi volt, nagyon boseges es finom. Fejenkent 10 EUR-ert egy uveg bort is felszolgaltak a harom fogasos etkezeshez. Az orosz salataval onmagaban is jollaktam, ezt kovette egy igazi sult csirkecomb, igazi sult krumplival. Alapos labapolas utan mentem aludni es reggel otkor keltem. Masnap {azaz tegnap} reggel Robival meg a templomtoronynal futolag lattuk egymast, aztan ment a maga utjan tovabb.

Fogadalmat teszek Szt. Rufusz apostolnak (O Jezus 13. tanitvanya es afrojudeo szarmazasu), hogy ha sikerul alaposan lefogynom, akkor huseges leszek a szep, szoke baratomhoz. Igy milyen 1-tol 10-ig?

Vikinek hallottam egy ebredezo csacsi iakolasat. Szinte tipegve tettem meg a majdnem 30 km-t. A nap legmagasabb pontjan (Alto de Nuestra Señora de Poyo) reggeliztem. Egy komplett tabori oltart talaltam kobol. A Tomitol ellesett gondossaggal lefotoztam a reggelire elfogyasztott eteleket is. Roviditek a kezzel irt szovegen kicsit.

Nagyon utalom az N-111-es foutat. Tobbszor is keresztezi a camino utvonalat. Amit a konyv egyenes szakasznak ir le, az csupan annyit jelent, hogy nincs durva hegymenet, de emelkedo annal inkabb. Timinek koszonom a fuzetet, most is abbol dolgozom.

[Horrorisztikus elemeket is tartalmazo resz kovetkezik. Gyengebb idegzetuek most abba hagyhatjak az olvasast.]

Hosszu nap utan vegre megerkeztem a kohidhoz. A svajci holpitelero, aki inkabb krisnas szerzetesnek oltozott, ranezesre foldszinti agyat adott. Furdes es labaztatas utan megnezte az ampolnaimat (a vizholyag spanyolul) majd elovett egy nagy es egy koromvago ollot, vattat es fertotlenito szereket. Felnyitotta a holyagokat es kifertotlenitette, ratett egy paradicsompure allagu anyagot es az egeszet leragasztotta. Aztan jott a rossz hir, hogy 2-3 nap kenyszer pihenot ajanl nekem. Elsore azt gondoltam magamban, hogy holnap reggel koran kiosonok az ajton, megis fontolora vettem a szavait.

A supermercado-ban bevasaroltam ket napra (itt vasarnap meg a legyek is megallnak a levegoben), meg a mosast is halasztottam mara.

Az hagyjan, hogy van szent Bertalannak dedikalt templomuk es rola elnevezett utca is. Amikor meglattam a Bar-Tolmay nevu vendeglatoipari egyseg cegtablajat, atmelegedett a szivem...

De, hogy a cimmel se maradjak ados: ezt a viccemet Balazs tudja szemleletesen tovabbadni. A bucsuba tarto asszonyok esoert fohaszkodnak, de amikor ho hullik az egbol, az eloimadkozo razendit:

O, Maria, ertsunk szot;
Esot kertunk es nem hot! [sic]
Ha mar egyszer meghallgattal,
eso kene, tudhatnad...

Szoval en is mast remeltem kezdetnek, mint egy helyben csucsulest; de nincsen baj, csak helyzet van, ami uzen nekem.

2009. augusztus 28., péntek

Los Arcos - agyak az ut mellett

Harom a magyar igazsag: megertem a harmadik napomat. Tiz szazalek alapjan ugy dontottem, hogy vegigjarom. Ezzel mar duplan bekerulhetnek a magyar orszaggyulesbe.

Meg Estella elott lattam tobb helyen az utra mazolva: "Ez nem Spanyolorszag [sic!], hanem Baszkfold!" Persze mindezt angol nyelven, nehogy felreertsuk. A borforras egyebkent valami iberiai huncutsag, ma reggel viz jott belole, de borszag terjengett a levegoben szanaszet.

A kb. 1 km-el rovidebb erdei utat valasztottam, itt kevesebb zarandok csaszkal, talan ha harommal talalkoztam. Egy francia par ketsegbeesetten kerdezte tolem, hogy nem tevedtek-e el, mert sehol a megszokott hatizsakos hangyasereg (tenyleg olyanok vagyunk fentrol). Ketszer is komplett pihenohelyet keszitettek nekem. Egy szep szakasznal olyan vizszintes szikla-kanapet talaltam, mintha kulon nekem ontottek volna oda. Lehet, hogy igen. ;) Mellette dusan termo szederbokor, csak ki kell nyujtanom a kezem a tizoraiert.

A ket alternativ osveny a nap kozepen osszeer, kozos folytatasban. Jonnek elottem, jonnek mogottem, nincs verseny. Az ebedemet egy kifejezetten kenyelmes szalmabalan koltottem el, ami eppen olyan magas, hogy segitsen levenni a hatamrol a zsakot. A pihenes nem volt teljesen idealis, mert aki csak elhaladt mellettem, le akart fotozni, kis vonakodas :) es engedtem persze... Rovid foto-modell palyafutasomat kis idore felfuggesztettem, mert meg 5 km volt hatra. Kozepkori templomok es falusi tragyadombok segelyezik az utat, mindketto ideiglenes a sziklakhoz merten.

Osztrak sogoroknal szalltam meg: a Casa de Austria-ban. Kedves del-amerikai segito mutatja a szobat, es a ruhafacsarot, ami felere csokkenti a szaritas idejet. Ma nincs eros napsutes, inkabb enyhen szeles az ido. Masik kedves helyem, ahol foldszinti (azaz also) agyat talaltam. Ez a csoda feler egy egesz szem meggyel Mrs. Lipton lepenyeben. Aki nem hiszi, jarjon utanam. :)

Csabi baratomnak irtam ma magamban egy kinrimet, az o kedves stilusaban:

Eg a talpam, mint a picsa
Mostmar vegig megyek Tita!

¿Lina zarandok repertoarjaban megvan vajon a zarandok-szex receptje? Megegyezik egyebkent a remete-szexel: NAP SZIVJA, ESO VERI.

Egyre ismerosebbek az arcok, akikkel naponta osszekacsintunk par futo pillantas erejeig. Neveket adok nekik, jo jatek. Pl. a szemkozti agyon egy gyermekarcu, szoke osztrak fiu fekszik: o lett Wolfgang.

2009. augusztus 27., csütörtök

Estella - nincs ido a fajdalomra

Ma reggel a talpamon elol-hatul (mindket oldalon) vizholyaggal indultam el. Hat a stigmatizaciot kihagynam ebben az eletben. Minden lepes komoly nehezseget okoz, minden megtett km kimondhatatlan megkonnyebbules. Es ujra itt vagyok, ahova elindultam, mar masodszor tortenik rovid idon belul. Ez mar szokas...

Minden lepest megerzek. ¿Milyen lehetett az orom, amikor megtettem ez elsoket? ¿Es miert nem tudunk vajon igy orulni eletunk vegeig egymas lepteinek?

A zarandokboltban megvettem a botomat. Veletlenszeruen Farkas-nak neveztem el. Nagyon jo a fogasa es szepen kimunkalt. Vele megyek tovabb 28 napot, szerintem haza is viszem magammal.

A fajdalom mellett sok orom is ert ma. Amikor megalltam ragtapaszt tenni a labamra, legalabb oten kerdeztek meg, hogy rendben vagyok-e, segithetnek-e valamiben. Sok olasz, vagy olaszul is erto zarandok jar erre szerencsemre. Mostmar profi modon keverem a ket nyelvet, egyik szokeszletet a masikkal ragozom, minden problema nelkul. :)

Nehogy azt gondoljatok, hogy tulsagosan atlelkesedtem: tegnap ota vezetek egy titkos, spirtualis elmeny-naplot, amit nem mutatok meg senkinek, az k*rvaisten! ;)

2009. augusztus 26., szerda

Puenta la Reina

A kiralyno hidja, szep neve van ennek a varoskanak. Ma cirka 25 kilometert tettem meg. A taj nagyon latvanyos, kulonosen az Alto del Pedron-nak nevezett hegyi kilato. Ezek a spanyolcsizmasok tudnak valamit a megbocsatasrol, azert olyan kemeny feljutni a csucsra. Rengeteg szeleromuvel talalkoztam elore es hatranezve a nap soran, mondhatni modern oriasokkal, en meg itt allok egy fia szolga nelkul. ;)

Reggel tobbszor eszembe jutott, hogy itt vagyok a camino-n. Lehet, hogy furcsa nektek olvasni, de olyan valoszinutlennek latszik az elso tav sikere utan is, hogy EN ITT VAGYOK. A nap masik megfejtese, hogy nem vagyok egyedul. Jonnek-mennek mellettem, korulottem masok. Egymasra mosolygunk es mindenki folytatja a maga tempojaban.

Viszonylag idoben: fel ketto korul mar megkaptam az agyamat, zuhanyzas, mosas utan vasarolni indultam volna, csakhogy a supermercado 17:00-kor nyit. Addig siesta, azt hiszem ebben kovetem most oket. Ami otthon annyira termeszetes (pl. a zuhany, vagy egy fekhely) az itt eletmento kincsnek szamit. Raadasul van melegviz boven es a nagy kertben kulon fedett ruhaszaritot talaltam. Mar estere csontszaraz lesz mindenem, ami a cipekedesen kivul a pakolast is konnyiti, mert nem kell a hatizsakra csipeszelnem semmit sem.

A kepekre azt hiszem, hogy hazaerkezesig varnotok kell, ezeken a bedobos helyeken nem lehet hasznalni semmilyen adathordozot.

2009. augusztus 25., kedd

Viva Pamplona, viva España! Elso nap

Egy EUR arabol 20 percig netezhetek. Igyexem:

Mara eleg volt a lebegesbol. Ketszer is a felhok felett jartam oromomben. A buszozas Bilbao-tol kicsit faraszto volt a vegen, de megerte, szep zold es hegyekkel ovezett tajon vitt. Montenegro fekete sziklaira emlekeztet. Pamplona bajos kis varos. Lezuhanyoztam, vacsorazni is volt idom: egy kozeli kis etteremben zarandok menut kertem (mert 22:00-kor szigoruan zarjak a szallast, 22:30-kor pedig beall a szilencium).

Eszternek irom, hogy megkaptam a szokasos aszparagusz konzervet, viszont a tenger gyumolcsevel keresztezett lecso kifejezetten jol esett elgyotort testemnek.

Nyelvi nehezsegek nulla. Mindent, de komolyan MINDENT megertenek. En meg ilyen nepet nem pipaltam. Udvariasak, segitenek, sirni volna kedvem toluk.

Es keszitettem szep nappali es ejszakai fotokat, amit a gep elzartsaga miatt most nem tudok feltolteni. Cseszhetitek, hogy nem jottetek velem... :)

Camino ante portas

Elkezdődött. Érdekes, hogy olyan a reggel, mintha új csoportom indulna. Kicsit korábban keltem a megszokottnál, tudatosabban gondolok a nap egy-egy szakaszára. Minden egyéb otthonos, megy magától...

Miután annyian kérték: Jó utat magamnak! ;)

2009. augusztus 24., hétfő

Kishalál


Napok óta visszaszámolok: mire van még idő? Utolsó edzés, utolsó munkanap, viráglocsolás, gázszámla rendezése...

Van, aki keresi a lehetőségét, hogy még indulás előtt beszéljünk. Van, akit én keresek kitartóan. Egyik sem garancia, mert néha kibogozhatatlan okokból nem sikerül összehozni a találkozást. Rendre elmaradnak, a múlt dolgai közé esve.

Az ügyek így is, úgy is nullára redukálódnak holnap reggelig. Budapesti életem elsimul, csend lesz utánam. De mit hagyok itt, a hátam mögött? Félbeszakadt olvasások, elhanyagolt nyelvtanulás, kiforratlan kapcsolatok, tervek... Ugyanakkor barátok, érdeklődő ismerősök, aggódó szavak, SMS-ek. Mind itt hagyom őket, érintetlenül. A maguk logikája szerint élnek tovább, kis távolságot véve tőlem.

Annyi mindent túléltem már ebben a cirka negyven évben (kollégium, pályakezdés, katonai szolgálat, munkakeresés, tanulmányok, papság, civil élet újraépítése), most önmagam következik.

2009. augusztus 21., péntek

Itt hagyott a jobbik részem

Úgy döntöttem, hogy mától önző leszek.



Belőlem valaki útra vált, útra jobbik részem.
Kiment belőlem itt hagyott, csak úgy észrevétlen;
félre se nézetem, annyi volt,
csak annyi volt, egy szót se szólt,
hirtelen elment, itt hagyott,
valaki útravált, a jobbik részem.

Belőlem valaki útra vált, és én utána néztem,
jól van, hát menjen, tűnjön el az én jobbik részem.
Először úgy tűnt, semmi sem
változott azzal, hogy hirtelen
fogta magát a hűtelen
s útravált belőlem a jobbik részem.

Azóta járom nélküle a végtelen világot
s valahogy mindent nélküle más színben látok.
Hosszasan nyújtózik minden út,
valahogy nincsen semmi úgy,
minden szó mástól eltanult,
mióta útravált a jobbik részem.


Győzni sincs kedvem nélküle, énekelni sincsen,
szórakozottan szórom el a sok nagy régi kincsem
,
talán egy nő volt, tán gyerek,
aki belőlem elveszett,
elvitte minden kedvemet
magával hűtlen ringyó jobbik részem.

Arcomba vág, úgy ébredek a fény az izzadt ágyban,
ténfergek, csavargok nélküle, tán erre vártam,
mit se kell már itt féltenem,
tán erre vártam, ez jó nekem,
kicsusszant belőlem hirtelen
a kígyó, hűtlen kígyó jobbik részem.

Keshedt, vigyorgó arc tekint rám a rossz tükörből
tompák a szagok, máz a szín és a csend csörömpöl
félre se néztem, annyi volt,
elszállt belőlem, itt hagyott,
magával vitte, nincs titok,
nincs titok, útravált a jobbik részem.

Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok,
én már nem leszek másik, matatni szeretek, álmodok,
egész kipusztulásig.
Azért van csak, mert itt hagyott,
mit is mondhatnék, nincs titok,
magával vitte, itt hagyott,
valaki, útravált a jobbik részem,
az én jobbik részem.

Fele királyságom: 60

Tegnap este kitöröltem a telefonomból azokat a számokat (szinte minden másodikat), amelyeket nem hívtam már több, mint egy éve. Leszámítva néhány technikai vagy munka jellegű adatot, hatvanan maradtak. A negyedükkel van valamilyen, valósnak nevezhető kapcsolatom. Ennyi is elég.

2009. augusztus 16., vasárnap

Itthon hagyom a fogam?

A készülés nem lehet problémától mentes. Ma délután leesett egyik koronám (a sok közül). Holnap este vagy fogorvos lesz vagy edzőterem. Jó esetben mindkettő.

2009. augusztus 8., szombat

Táncolok nincsből a van felé - meghalt Cseh Tamás


Budapest, 1943. január 22. – 2009. augusztus 7.
Élete
és műve eddig tartott. Béke poraira!

Megyünk, megyünk az utunkon... lefelé...



Megyek az utcán lefelé,
nyitott kabátban hazafelé,
lehet úgy fél hét felé,
megyek a nincsből a van felé.

Cipőmben ott az üzenet,
az hajtja összes léptemet,
visznek szárnyas bokák,
minden lépésnél van tovább.

Jönnek a házak, oszlopok,
túlvagyok rajtuk, túl vagyok,
táncolok nincsből a van felé,
fél hétből megyek a hét felé.

Megyek az utcán lefelé,
viszem a nincset a van felé,
és minden hálám csak az övé,
aki ezt ígyen rendelé.

Dombos az én utcám,
csúcspontján túljutván
lejtmenet lendít meg,
szárnyasan lépkedjek.

És visszapillantva
nem látok én vissza,
mit kezdetben tettem meg,
csúcsvonal takarja.

Tovább az utcán lefelé,
jövet a nincsből a van felé,
veletek, házak, oszlopok,
veletek együtt úgy futok.

Megyek az úton lefelé,
2004 estefelé,
és ő még azt is jól rendelé,
hogy senki sem mondja, gyere bé.

2004, 2004,
itt van az év, ez az az év,
hogy semmit se adj, semmit végy,
2004 van fél hét felé.

Megyek utcámon, lefelé,
nyitott kabátban hazafalé,
megyek egy fényes ház felé,
jó lesz majd ottan hét felé.


Jó lesz a kedvem majd,
rántom az ajtókat,
bútorok ott majd bent
mind elém térdelnek,

és azt kell éreznem,
hogy célba érkeztem,
és talán lefekszem,
végre is lefekszem.

És talán lefekszem,
a földön elfekszem,
és azt kell éreznem,
nincs már mit végeznem.

Hát ilyen az utcán, lefelé,
nyitott kabátban, hazafelé,
érezve, hogy minden csak az övé,
aki ezt ígyen rendelé.

2009. augusztus 7., péntek

Az egyik

Ha akkor ketten a szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
S ha két asszony őröl malommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
(Mt 24,40-41)

Ezen a héten hívtam Lacit, aki azt tervezte, hogy közösen járjuk végig az utat. Azt mondta, hogy a családi nyaralás közben rosszul lett a Balatonban, majd agydaganatot állapítottak meg nála, és már túl van a műtéten: meglékelt koponyával kórházban fekszik... De miért?

2009. augusztus 3., hétfő

Tovább, tovább...

A camino lényege számomra nem az, hogy OTT járok, hanem az, hogy ÚTON vagyok valamerre. Ha az indulás előtti napokban meghalok, akkor is megéltem már a lényegét. A nehézségek megtapasztalása és legyőzése (mint teljesítmény) is ad tartást, biztatást a jövőre nézve, de ez önmagában nem a megoldás. Hazajönni lehet úgy is, hogy az utazás folytatódik (velem, bennem). Talán ezért nem lesz annyira fájdalmas a visszaérkezés, mert minden pillanat visz, mindegyikkel haladok tovább, tovább...

Ballagunk egy életen át.

2009. augusztus 2., vasárnap

Homofóbia

Amazing Grace

Endogen példájára, ötször: