Itt hagyott a jobbik részem

Úgy döntöttem, hogy mától önző leszek.



Belőlem valaki útra vált, útra jobbik részem.
Kiment belőlem itt hagyott, csak úgy észrevétlen;
félre se nézetem, annyi volt,
csak annyi volt, egy szót se szólt,
hirtelen elment, itt hagyott,
valaki útravált, a jobbik részem.

Belőlem valaki útra vált, és én utána néztem,
jól van, hát menjen, tűnjön el az én jobbik részem.
Először úgy tűnt, semmi sem
változott azzal, hogy hirtelen
fogta magát a hűtelen
s útravált belőlem a jobbik részem.

Azóta járom nélküle a végtelen világot
s valahogy mindent nélküle más színben látok.
Hosszasan nyújtózik minden út,
valahogy nincsen semmi úgy,
minden szó mástól eltanult,
mióta útravált a jobbik részem.

Győzni sincs kedvem nélküle, énekelni sincsen,
szórakozottan szórom el a sok nagy régi kincsem,
talán egy nő volt, tán gyerek,
aki belőlem elveszett,
elvitte minden kedvemet
magával hűtlen ringyó jobbik részem.

Arcomba vág, úgy ébredek a fény az izzadt ágyban,
ténfergek, csavargok nélküle, tán erre vártam,
mit se kell már itt féltenem,
tán erre vártam, ez jó nekem,
kicsusszant belőlem hirtelen
a kígyó, hűtlen kígyó jobbik részem.

Keshedt, vigyorgó arc tekint rám a rossz tükörből
tompák a szagok, máz a szín és a csend csörömpöl
félre se néztem, annyi volt,
elszállt belőlem, itt hagyott,
magával vitte, nincs titok,
nincs titok, útravált a jobbik részem.

Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok,
én már nem leszek másik, matatni szeretek, álmodok,
egész kipusztulásig.
Azért van csak, mert itt hagyott,
mit is mondhatnék, nincs titok,
magával vitte, itt hagyott,
valaki, útravált a jobbik részem,
az én jobbik részem.