Lattam olyan hazat is, ahol az also szinten laknak a tehenek. Telen praktikus terelosztas: nem kell kimenni a hideg udvarra az allatok etetese miatt. A mai 20 km-bol mar csak 6 van hatra... :) Az ut tele van nyugdijasokkal, ertheto okbol,hiszen idejuk mint a tenger, es ezer napalatt 10-15 km nem sok. Nem is kelnek tul koran, megis ott vannak a kovetkezo celnal, lefoglalva a helyeket, ami nem szimpatikus a faradt vandornak. Egy samosi agyert kisnyugdijast tudnek olni! Honnan ez az indulat? Probalok mogenezni. Furcsa, hogy mit talalok: Nem ertem, miert voltunk masodrendu unokak az anyai nagyszuleim szemeben...
Kozben a taj dereng:
Egesz delelottom egy keresre szukul: Csak Samosba eljutni! (Mit kuzdottem azert is, hogy ferences lehessek.) Az utitarsakbol vetelytarsak lettek egycsapasra. Nagy kar! 6:30-kor keltem utra, 9:40-re mar Triacastela hataraba erek... Meg tovabb! Delre befutok Samosba. Gyonyoru:
Az albergue csak 15:00-kor nyit, viszont a varosi konyvtarban van internet. Mar onnan irok meg mindent. Itt a vege, fuss el vele!
2 megjegyzés:
"Lattam olyan hazat is, ahol az also szinten laknak a tehenek."
Na majd azt meséld el, ha olyan házat látsz, ahol a fölső szinten laknak! :P
Szépek a képek!
Tetszik, ahogy mögénézel az indulataidnak.
Magam is tapasztaltam már, hogy hiába a "felnőttségem", mégis "egykor megbántott gyermeki én"-em érzései keltenek bennem váratlan, néha ésszerűtlen indulatokat.
Remélem ma tudtál pihenni.
A fizikai fáradtság miatt is lehet az ember türelmetlenebb, feszültebb.
További jó utat, türelmet, jó kedvet kívánok.
Megjegyzés küldése