2009. szeptember 11., péntek

Mazarife - Nagyapanak, falura

León meg alszik, amikor mi mar mozgolodunk. A nemet anyanyelvu, de ezt ugyesen titkolo hospitelerak reggelit keszitettek. (A kiejtesuk azonnal elaruja oket.) Forro kakaot es baracklekvaros kenyeret kivanok, igy azt eszem. Tegnap este fel tizkor volt a kapuzaras, es a sok mosas, szaritas, teregetes miatt mar nem volt alkalmam vacsorazni. Ma viszont bepotoltam a lakomat. A marhahust istenien tudjak elkesziteni, finoman szaftos es omlos.

Mio Daniele az asztalnal meg feltunik par percre, aztan mire indulok, mar csak a hult helyet talalom. Furcsan-kurtan ment tovabb, koszones nelkul. Olyan hirtelen, ahogyan erkezett. A szakitasaimra es azok kezelesere gondolok ma. Tegnap este, netezes kozben belekukkantottam Balazs blogjaba is. Kivancsiva tett, hogy kivel kapcsolatban ir a szakitasrol. Majd otthon megtudom.

A varosban kicsit osszekuszalodtam, de egy helyes utcasepro fiu keszsegesen kisegitett, az eligazitas minden szavat ittam. :) Olyan csinos volt, hogy ezert oromomben az osszes kollegajanak hangosan, elore koszonok utkozben. A spanyol varosok (es a kisebb falvak is) kifejezetten tisztak, nyoma sincs az olasz rendetlensegnek.

Mar napok ota erlelodik bennem egy gondolat, most leteszem: a camino-turistat es a zarandokot csak egy hajszal valasztja el egymastol. Az elso a termeszettel szeretne talalkozni, az utobbi a valo elettel. Most mar nagyon is meg tudom erteni azokat, akik visszavagynak ide; csak az a bokkeno, hogy az eletet sem lehet ujrakezdeni, mar bolcsebb fejjel javitgatni a korabbi tetteinket.

A laudes (reggeli ima) idejen sok feher ruhas baratot latok La Virgen del Caminonal. Egyikuk keszsegesen belyegez es meg a fotozashoz is pozol keresemre. Egy keresztes szentkep az ajandek, hatoldalan a jo halal kegyelmeert esdeklo fohasszal. Mivel a pecsetet halvanyan nyomta elsore, dupla tornyu templomot gyartottunk a credencial utolso oldalara. A kovetkezot mar beszereztem.

Olyan gyorsan haladok, hogy mar-mar az a gyanum tamad: valamit talan nem rendeltetesszeruen vegzek. Aztan emlekeztetem magam, hogy itt nincsenek elrendeltetesek. Nagy pihenot tartok Fresno bejaratanal. Iszonyu koran van meg es mar csak 12 km van hatra. Gyerekjatek. Ez aztan a nyaralas, ez aztan a dinom-danom...

Chozas de Abajo nyitva tarto barjaban megjutalmazom magam egy cornettoval, aztan indulas a maradek par lepesre. Es olyan koran itt vagyok, hogy meg ebedido vegen elfogyaszthatom a napi menumet. Mar kimostam, csak vasarolni kell meg holnapi reggelit. Egy NAGYON fiatal fiu a szobatarsam, de meg nem beszeltunk, mert most aluszik. Mi lesz itt megfizetve?

Probakeppen ranezek az oramra, pentek van. Ez az informacio az egvilagon semmit sem jelent most. Szeptember 11-e van, ez viszont mar felidez par zaklatott percet. R.I.P.

Elvegeztem egy gyorsolvasasi tanfolyamot, es tul vagyok a Haboru es beken. Oroszorszagrol szol.

Az alcimrol annyit, hogy remlik valami az altalanos iskolai tanulmanyaimbol (orosz irodalom), hogy egy falusi kisfiu elkerul otthonrol, es a varosbol igy cimezte meg a boritekot: "Nagyapanak, falura". Ma León utan egy kisebb elovaros, majd falvak kovetkeztek. Egyre inkabb belevittek a csendbe. Bántja lelkem a nagy város durva zaja... - irja Ady.

Ugy elmennek en is nagyapanak, falura. (Csak lenne egy falum es egy unokam!)

Nincsenek megjegyzések: