2009. december 27., vasárnap

Zavar a jászolban?

Ezzel a címmel találtam egy fordítás részletet Umberto Ecotól, melyben azon töpreng, hogy pár tizenéves fiatal a Louvreban nem tudja eldönteni, hogy "Fra Angelico képén miért épp egy szárnyas buzeránssal beszélget az a nőalak..." A végkicsengése kb. az, hogy fordítsunk gondot a jó nevelésre.

Bennem egészen más irányban indultak el a gondolatok. Mit közvetítenek a vallásaink? Itt elsősorban a zsidó bölcsőben (jászolban) ringatott irányzatokat értem elsősorban, mivel a többit nem ismerem behatóan. Valaki a Földre jött, vagy küldött két kőtáblát, vagy a prófétát, hogy helyrehozza azt, amit mi elrontottunk. Jóságos és könyörületes, ezért megment bennünket. Bár nem vagyunk elég jók, de ő segít nyomorúságos helyzetünkön. Ugyan Jób még megoldás nélkül töpreng a szenvedéseink értelmén, vallásaink mégis kipipálták ezt a rejtélyt, minden megbocsátva... Kicsit ugyan dolgozni kell érte, alapvetően mégis csak hátradőlhetünk a fotelünkben (megfelelő ülőalkalmatosság behelyettesíthető) és szemlélhetjük az égi bravúrt.

Mi történik akkor, ha kiderül, mégsem vagyunk született pokol-fajzatok? Ha ráébredünk arra, hogy zavart működésünk a körülményeink játékának és nem belső romlottságunknak tudhatók be. Sőt: éppen az bizonyítja EGÉSZséges voltunkat, hogy ebben az EMBERtelen közegben nem vagyunk képesek természetünknek megfelelő minőségű életet produkálni. Bontsuk ki végre teljes nagyságában a kérdést: mi történik akkor, ha eleve nincs szükségünk megváltásra?

A jászolban fekvő kisded a keresztre kívánkozik: értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért szállott le a mennyből, testesült meg (a Szentlélek erejéből) Szűz Máriától... Ha nagypéntekre munkaszünetet kap, akkor a karácsony estére is visszahat ez a "válság". A szenvedés gumicsontján rágódva sokan arra a végkövetkeztetésre bukkantak, hogy vagy nincs is Isten, vagy nem elég jóságos az Isten; mindenesetre az óvatosabbak is inkább nyugdíjba küldték őt.

Azt kevesen kockáztatták meg, hogy a börtönünk rácsát magunk készítettük, és a kulcsa is itt van a kezünkben. Nem az ókori mondák kusza szimbolikájába vesző régi bukás okozta a világunk betegségét, hanem egy jól kitapintható daganat, ami kezelhető. Mi történne akkor, ha az ENSZ vagy bárki más, két egyetemes törvényt csempészne be holnap reggelre minden földlakó szívébe (esetleg a Vatikán és szövetségesei heves tiltakozása mellett)?

I. Az ember születésétől fogja rendben van, nincs szüksége külső irányításra.
II. Minden, a bolygón található energia, élelmiszer, "nyersanyag" az egész bioszféra közös tulajdona, mely nem idegeníthető el sem egyének, sem fajok által.

Vagy inkább igazítsuk meg csipkés párnácskáját és leheljünk jó-éjszakát-puszit értünk ráncolódó homlokára?

Nincsenek megjegyzések: