Tegnap EMK tréninget tartottunk a Megállóban. A csoport furán formálódott: valaki másfél órás késéssel toppant be, majd csodálkozva vette tudomásul, hogy behozhatatlanul lemaradt.
Mivel a csoportban volt némi ellenállás, az elején feltettem a tisztázó kérdést: "Titeket küldtek ide, vagy szabadon jöttetek?" Máskor is érdemes lehet rákérdezni, mert kapásból négyen jelezték, hogy semmi kedvük az egészhez. Nekik szabdságot adtunk, hogy csöndben amőbázhassanak, vagy töltsék más értelmes elfoglaltsággal az idejüket. (Láthatóan nehezükre esett.)
Ami megér MÉGIS egy posztot az, hogy négyen a teljes tréning folyamán kitartottak, szorgalmasan jegyzeteltek. A kérdéseik továbbmutatóak, és az előadást segítők voltak. Nem egyszer kibuggyant belőlük: "Ugye lesz majd ennek folytatása?". Irodalmat nézegettek, és láthatóan élvezték az új tudás adta örömet. Értük is érdemes volt.
A szünetben a büfé környékén össze-össze futottunk a leszakadók némelyikével. Jó volt hallani, hogy a benn töltött időben kaptak egy-egy olyan mondatot, ami elgondolkoztatta őket. Talán szántás idején nem bölcs dolog a termést keresni.
Hogy is van a Magvető példájában? (Lk 8,5-8) Az egynegyede éri el a célját. 25 %-os hatékonyság... Rendben vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése