Ma

Ma is bejöttem dolgozni, ma este is megyek edzeni. Ma is olvastam pár oldalt, ma is beszélgettem néhány emberrel. Olyan volt mint a többi. Egy eltéréssel: amit ma tettem az korai lett volna még tegnap és füsbe ment terv bármikor a jövőben. Linásan szólva - elég jó napom volt. Milyen lehet az elég jó hét, hónap, év, élet? Hogyan fogok majd visszanézni egy hasonló hétköznap után az egészre? Bizonytalanság van bennem azzal kapcsolatban, mit is várok a jövőben. Talán, hogy az apró mozzanatok összeállnak egy nagyszerű képpé; hogy végül minden értelmét nyeri; megfényesedik a jelentősége az eldobott ruháknak, félbe szakadt viszonyoknak, ki nem mondott szavaknak és fáradt mozdulatoknak.

Még tart a ma, itt van tagadhatatlanul. Valaki ma is éhen halt, megfertőződött a HIV vírussal, éppen most fagy halálra az utcán. Valaki ma lett szerelmes, ma született meg az első gyermeke, ma kapott határozatlan idejű munkaszerződést. És mind együtt keringünk ma egy jelentéktelen kis bolygón. Ma itt ülök egy kőolajból gyártott gépezet előtt, és azt hiszem, gondolkodom. Ma is sikerült. Elég jó napunk volt.