Senki sem sziget

"Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól." (John Donne)

A kommunikáció latin eredetű szó, jelentése: közlés, közvetítés, részesítés. Azt az emberi képességet jelöli, hogy egymással eszmecserét folytatunk olyan tartalmakról, amelyeket többé-kevésbé fontosnak tartunk. A 20. század végén hallatlanul megszaporodott és technikai vált kommunikációs folyamatokat kommunikációelméletek sokasága tárgyalja.

Az Erőszakmentes Kommunikáció - röviden: EMK - a kapcsolatok és a konfliktusok megoldásán túl egy együttérzésen és együttműködésen alapuló élet jövőképét vetíti elénk. Dr. Marshall Rosenberg, amerikai származású klinikai pszichológus fejlesztette ki. Nemcsak feszültségek, problémák és konfliktusok megoldásában, hanem a partnerkapcsolatok győztes-győztes megoldásainak kialakításában, az élet apróbb-nagyobb tanulási lehetőségeiben is hatékonyan segít ennek a gondolkodási és kommunikációs modellnek a követése. Az 1960-as évek óta szerte a világon oktatják magánembereknek, állami hivatalok, társadalmi szervezetek és az üzleti szféra alkalmazottainak.

A kommunikáció teológiai fogalom is, mivel a személyes meghalló-képességen és a szabad nyitottságon alapszik, és kapcsolatot teremt a közlést tevő és befogadó személyek között. A kereszténység markáns megfogalmazása az, hogy "az egyik koldus elmondja a másiknak, hol lehet kenyeret kapni". Ezt a közösséget commúniónak is nevezzük. A kommunikáció legmagasabb rendű formája az, amikor valaki saját magát közli. A kinyilatkoztatás Isten önközlése, mely a történelemben bontakozik ki, és Jézus Krisztus megtestesülésében éri el csúcspontját. A János szerinti evangélium prológusa ezt a tényt ünnepélyes tömörséggel így írja le: "Az Ige testté - szó szerinti fordításban: hússá - lett, és közöttünk lakott…" (1,14).

Emberi viszonyainkat szemlélve nap mint nap megállapíthatjuk, hogy ideális közösség nem létezik, hiszen emberekből áll, akik magukkal hozzák gazdagságukat, de gyöngeségeiket, sebzettségüket is... Amennyiben próbáljuk elfogadni a valóságot és egymást, eljuthatunk a megbocsátás és bizalom légkörébe. Megengedjük, hogy mások belépjenek az életünkbe, mi magunk pedig megértőbbek leszünk, hogy bebocsátást nyerjünk a többiek életébe.

A következő bejegyzésekben röviden összefoglalom az EMK alapművének tartalmát. Jó szemezgetést kívánok hozzá minden olvasónak!

A hatalom arany-ketrece

A földön jelenleg zajló élet minőségéért felelős szervezetektől gyökeresen eltérő intézményekre van szükségünk. Évente milliók halnak éhen, holott a bolygó bőségesen elegendő élelmet biztosít ennyi ember számára is. Rettenetes lelki, testi és intézményi erőszakban élünk. "A világ legsürgetőbb problémái azok, amelyeket mi magunk teremtettünk." (George Miller)
Olyan rendszer szerint élünk, melyben néhányan uralkodnak a többség felett. A családban a szülők tudják mi a helyes, és szerintük az általuk felállított szabályok a gyerekek hasznára vállnak. Hasonló gondolkodást találunk az iskolákban, a munkahelyeken, a kormányokban és a vallásokban. A különböző szinteken hatóságok vannak, akik rákényszerítik saját akaratukat másokra, azt állítva, hogy ez mindenki javát szolgálja. A büntetés és a jutalmazás az alapvető stratégiájuk, hogy megkapják, amit akarnak.

Ez egy alárendeltségen alapuló kultúra. Az igazán jól működő alárendeltségi szerkezet kialakításához az emberek számára erkölcsi normákat kell biztosítani. A vezetők megmondják, hogy mi a jó, és mi a rossz. Az alárendeltségen alapuló szervezeti rendszerek legfontosabb ismertetője, hogy az erőszakot élvezhetővé teszik!

Az erkölcsi normák mellett, ennek a rendszernek olyan nyelvezetre is szüksége van, mely segít elfedni az autonómiánkat. Olyan szavakra, melyek azt sugallják, hogy nincs más választásunk azon kívül, hogy azt tesszük, amit számunkra ajánlanak. Ilyen szavak például a "kell, kellene, kötelező, nem szabad, kötelessége". Az olyan alárendeltségen alapuló szervezet létrehozásához, mint amilyenek a jogi és gazdasági rendszerek, szükség van egy nagyon fontos fogalomra, a "kiérdemel" és a "megéri" fogalmára. Az alárendeltségen alapuló szervezet létrehozásakor nagyon fontos, hogy az emberekkel elhitessék, hogy bizonyos cselekedetekért jutalom, míg más cselekedetekért büntetés jár.

Mi a másik választási lehetőség az alárendeltségen alapuló szervezet helyett? Egy olyan rendszer vagy szervezet, ahol fontos az élet gazdagabbá tétele, úgy működik, hogy minden, ami a szervezetben történik, minden, amit a benne dolgozók tesznek, úgy jön létre, hogy az emberek tisztában vannak vele, hogyan segíti tevékenységük az életet. Olyan módon, hogy mindenki szükségletei kielégüljenek, beleértve a föld, fák, tavak, emberek vagy állatok szükségleteit. (Ha kivágjuk az utolsó fát, és kifogjuk a folyóból az utolsó halat is, akkor késő lesz rájönni arra, hogy az aranyat nem lehet megenni.)

Ebben az új civilizációban az emberek tudatában vannak annak, hogyan lehet az élet céljait szolgálni a szükségletek kielégítésével. Egyedül ez az elképzelés irányítja a cselekedeteket. Az élet gazdagításán alapuló rendszerben senki sem a pénzért dolgozik. A pénz ugyanazt a szerepet tölti be, mint amit az étel a szoptatós anya számára jelent. Nem fizetségképen kapja az ételt. Az étel olyan táplálék, melyből az élethez és annak a továbbadásához szükséges energiát nyeri. Az egész az emberi szükségletekben kristályosodik ki, és éppen ezért az Erőszakmentes Kommunikáció alapja a szükségletek ismerete. Mindent a szükségletek kielégítéséért teszünk, és azért a boldogságért, amit akkor érzünk, amikor szükségleteink kielégülnek - különösen, ha azok lelki szükségletek. Ezek kielégítése valóban szórakoztató.

Tehát a "kiérdemel" szó lenne a legveszélyesebb szó a nyelvben? A kiérdemelés fogalma a büntetésen alapuló igazságszolgáltatás alapja. Több ezer éve olyan rendszerben élünk, mely azt hirdeti: aki rosszat cselekszik az gonosz - és, hogy az emberi lények alapvetően gonoszak. Ezen megközelítés szerint, kevés jó ember született és nekik kell a hatóságokat kialakítaniuk és a többieket irányítaniuk. Feltételezve, hogy gonosz és önző természetűek vagyunk, olyan rendszer szerint irányítják az embereket, melyben azokat, akik jól viselkednek megjutalmazzák, amíg a gonoszokat szenvedésre ítélik. Azért, hogy ez a rendszer igazságosnak tűnjön, el kell azt hitetni, hogy mindenki azt kapja, amit érdemel.

Milyen szükségleteket elégítenek ki az élet gazdagításán alapuló rendszerek? A pénz nem szükséglet. Sem a hírnév, sem a társadalmi helyzet. Ezek olyan fogalmak, melyeket az alárendeltségen alapuló rendszerek használnak - a valós szükségleteket eltakarva.
Az életet gazdagító rendszerben az elvégzett munkát a küldetés ereje mozgatja - nem pedig a fizetés, vagy a pozíció. A dolgozóknak megadják a táplálékot, melyre ahhoz van szükség, hogy az adott küldetésben éljenek. Lehet, hogy kapnak ellátást, amire nekik és családjuknak szükségük van, de nem csupán ezért dolgoznak! Az élet szolgálata motiválja őket. A szervezetet úgy kell működtetni, hogy jót tegyen, hogy minden egyes dolgozó őszinte hálában részesüljön.

(Társadalmunk "bűnözői" valójában és igazán a bűn balekjai. A valódi bűn elég erős ahhoz, hogy megvédje magát az igazságszolgáltatással szemben, bármely államforma keretei között.) A bűntettek megtorlása vagy büntetése helyett a "helyreállító igazságszolgáltatás" (angolul: restorative justice) inkább gazdagítja az életet. A helyreállító igazságszolgáltatás alapja egy kérdés: hogyan állíthatjuk helyre a békét? Más szavakkal, hogyan állíthatunk helyre egy olyan állapotot, melyben az emberek gondoskodnak egymás jóllétéről? Kutatások azt igazolják, hogy azok az elkövetők, akik esetében ezt az új modellt alkalmazták, kevésbé hajlamosak rá, hogy újra elkövessék azt a cselekedetet, mely bebörtönzésükhöz vezetett. És az áldozat számára is jobban biztosított a gyógyulás folyamata, a béke helyreállításával, mintha egyszerűen csak azt látja, hogy a másikat megbüntették. A rendszer alapja, hogy az emberek gondoskodnak egymás jóllétéről.