XVI. Benedek pápa május 10-én délelőtt fogadta az ad limina látogatáson Rómában tartózkodó Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjait, és beszédet intézett hozzájuk. Többek között ezeket mondta: "Jogos volt kritikátok a homoszexuálisok együttélésének polgárjogi elismerésével kapcsolatosan, mert az nemcsak az Egyház tanításával ellentétes, hanem a magyar Alkotmánnyal is... Természetes ezért, hogy e nehézséget nem csupán a családok érzik meg, hanem még inkább a fiatalok. A városokban a szórakozás új formái várnak rájuk, a falvakban pedig sokszor magukra vannak hagyatva. Ezért nagyra értékelem a számos kezdeményezést, amelyet az Egyház támogat a rendelkezésre álló eszközök szűkössége közepette. Továbbképzésekkel és az irántuk érzett barátság kifejezésével neveli őket a felelősségvállalás fontosságának felismerésére. Gondolok például az egyházi kórusokra, amelyek dicséretes módon ápolják és terjesztik a szent zenét..." Szólt még ezen kívül a zarándoklatok és a Biblia évének fontosságáról is.
Szentatyánk amellett, hogy mindent-jobban-tudó módján újra beavatkozik egy állam polgári berendezkedésébe, az egyházi kórusok igen hatékony pasztorális értékét is felimerte. Kriptaszagú malasztja olyan messze van a magyar valóságtól, mint az a bizonyos Makó nevű zsidó férfiú a Szent Várostól.
A H. P. ismét arról győzött meg, hogy lehet másként is viszonyulni a magunk igazához.
"Az ifjú hallgatóság sosem vett még részt ennél furcsább tanórán. Valóban zsályát és mályvalevelet égettek a teremben - Firenze arra biztatta őket, hogy keressenek bizonyos formákat, szimbólumokat a gomolygó, csípős füstben, de mikor kiderült, hogy senki nem lát egyetlenegyet sem a leírt alakzatok közül, a kentaur a legkevésbbé sem háborodott fel. Kijelentette, hogy csak elvétve akad olyan ember, akinek van szeme az ilyesmihez, s hogy maguk a kentaurok is hosszú évekig tanulják a jelek olvasásának művészetét. Egyébként is, mondta, botorság vakon bízni a jövendölésekben, mert néha a kentaurok is félreértik a jeleket. Harry nem győzött csodálkozni rajta, mekkora a különbség Firenze és az embertanárok között: a kentaur nyilvánvalóan nem arra törekedett, hogy megtanítsa a diákoknak, amit ő maga tud, hanem arról igyekezett meggyőzni őket, hogy minden tudás hiányos, bizonytalan, s még a kentaurok se tévedhetetlenek..."
Hogy a csudába lehetne a következő konklávéra bíborossá kreálni Firenzét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése