Már-már klasszikusnak számít bizonyos körökben az a félmondat, hogy a Biblia nem szentírás. Az evangéliumok többek, mint puszta életrajzok: nem Jézus kalandjainak a gyűjteményei; nem szorosan vett életrajzi művek. Jézus életének azon eseményeit írják le, amelyeket az üdvösség szempontjából fontosnak tartanak. Nem sokat törődnek a pontos helyleírásokkal, a kronológiával, Jézus gyermekkorából csak keveset közölnek. Észrevehető, hogy igyekeznek pontosan és hűen továbbítani Jézus szavait, mégis bizonyos variációs szabadsággal alkalmazzák azokat azon közösség igényeihez, melyekhez beszélnek.
Mindegyik szerző valamilyen egyéni szempontot emel ki Jézus személyéből és tanításából, ami megszabja az anyag csoportosítását, válogatását. Nem egy régen élt személyre való visszaemlékezést akarnak közölni. Ebből a szempontból kell a Jézus szavainak visszaadásában megnyilvánuló szabadságot nézni: szavai egyben az ősegyház megértését és kiértékelését is tartalmazzák. Az események leírását nem történeti egymásutánban közlik, a történetek mindegyike Jézus egész személyiségét akarja megvilágítani. A részletek önmagukban is kerek egészek. Jézus tanítása külső formájában és eszközeiben természetesen alapvető eltérést mutat az oktatás, ismeretközlés jelenkori formáitól, és az is természetes, hogy számos mozzanatában megegyezik saját korának, közvetlen környezetének általánosan elterjedt oktatás-formájával. Emellett közeli rokonságban áll a prófétai kifejezésmóddal is. Nem támaszkodik sem a logikára, sem élettapasztalatokra, sem az Ószövetségre, de még Isten tekintélyére sem: ő maga beszél, közöl, más szóval: kinyilatkoztat. Ilyen jellegű közléseket nemcsak a zsidó írástudóknál nem találunk, hanem a legnagyobb prófétáknál sem.
Abszolút tekintélyt tulajdonít önmagának, mégsem szorítkozik pusztán a tekintélyi közlésre, mert azt akarja, hogy az emberek megértsék őt, és meggyőződjenek tanításának igaz voltáról. Képes beszédeivel az emberi képzelőerőre és érzelemvilágra támaszkodik; bölcs mondásaival a tapasztalatot és logikát hívja segítségül. Érvel az Ószövetségből, mert azt minden kortársa szentnek és igaznak fogadja el; prófétai beszédei meggyőzhetik azt a népet, amely évszázadok óta tudja: Isten újra meg újra megszólal küldöttei által. Így Jézus nem az emberek feje fölött beszél, hanem hozzájuk szól. Úgy tanít, hogy meg lehet őt érteni, tanítását el lehet fogadni.
Tanítását a Mester halála után több évtizeddel foglalták írásba, így annak jelen szövege gyakran módosított formában áll előttünk az Újszövetségben (vagyis úgy fogalmazták meg, hogy választ adjon a megírás korának keresztény problémáira is). Ez a tény megnehezíti ugyan, de nem teszi lehetetlenné, hogy fogalmat alkossunk arról: hogyan tanított Jézus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése