2008. május 26., hétfő

Nincs mese

A jó öreg Andersen után, szabadon: Dumbledore meghalt - nincs mese. A kedves varázslóvilág kezd átmenni horrorba, azaz egyre inkább hasonlít a muglik viszonyaira. Legyek módjára hullanak a mágusok.

A hetedik könyv elején járok, amikor Hermione elárulja, hogyan rakhatja valaki össze a lelkét. Amikor horcrux-ot készít, megcsonkítja, sérülékennyé teszi magát; az összerakás viszont rettentő kínnal jár. A bűnbánatban teljes mértékben át kell érezni tettünk borzalmas voltát, ami annyira fájdalmas, hogy bele is lehet halni.

A szeretet megtagadása, akár önmagunkkal szemben is halálos lélekhasadáshoz vezet. Nagyon láttató az a diagnózis, hogy valakit megölünk, amikor ez a skizofrén helyzet bekövetkezik. A hagyományos bűnfelfogás is a halál állapotáról beszél. A szeretetből fakadó bűnbánat ismertetője, hogy számítás nélküli, valóban fájlalja az elkövetett, vagy elmulasztott tettet, és a másik személye iránti gyengédség motiválja.

A meg nem bánt vagy meg nem bocsátott bűn is elviselhetetlen. Egy sváb asszony azzal büntette az őt megcsaló férjét, hogy nem szólt hozzá. Napokig, hetekig, hónapokig. Egyszerűen levegőnek nézte. A férfi végül felakasztotta magát, képtelen volt ebben az állapotban élni.

A bocsánatra találó bűnbánat igazi nagyhatalom. Hatalmat ad a múlt fölött, hogy rendezve és meggyógyítva azt, új életet kezdhessünk. Egy pillanatra megállhatunk annál a gondolatnál, hogy nem tudjuk meg az üdvösség állapotában sem, mibe kerültünk Istennek. Talán ha meglátnánk szeretetlenségeink igazi mélyét, annak a bánata valóban sírba vinne bennünket. Így a mennyei pedagógia csak annyit enged meglátnunk, amit jelenlegi lelki erőnkkel el tudunk hordozni.

Elmentem horcrux-ot keresni! Később jövök...

Nincsenek megjegyzések: