Bill és Fleur esküvőjén Muriel néni alaposan bepezsgőzött. Harry szája is tátva maradt a sok titoktól, amit Dumbledore életéből most utólag kellett megtudnia. A tetejébe még a húga is kvilbli volt. Őket általában varázstalan (mugli) iskolába küldték, és arra biztatták, hogy igyekezzenek beilleszkedni a muglik társadalmába. A mágusok között ugyanis mindenképp másodvonalba szorulnak...
Nehéz nem gondolnom az életemnek arra a három évére, amikor értelmi fogyatékos, mozgássérült gyerekek között dolgoztam. Döbbenetes volt látni azt a számomra addig titkos világot, ahol a süketek valóban hallanak. Ebben a számítás és megjátszás nélküli világban azok voltak bénák és sánták, akik olykor látogatni, nézelődni jöttek közénk. Egyik súlyosan fogyatékos fiú három szót tudott mondani, ezzel azonban hihetetlen kommunikációra volt képes. Vak, vízfejű, teljesen járásképtelen és a szobatisztaságot sem érte el. Olyan bizalmas kapcsolat szövődött közöttünk, hogy egymás rezdüléseit is fogtuk. Amikor egy év elteltével visszamentem hozzájuk, tíz méterről, szavak nélkül megérezte a jelenlétemet. Alig emlékszem ehhez fogható katartikus élményre.
Jó ideje kísér Jean Vanier egyik beszéde, melyet 1983. július 24-én, az Egyházak Világtanácsa közgyűlésének nyitó istentiszteletén mondott. Néhány fontos elemét idézem:
"...olyan néppel élek együtt, amely népnek nincsenek szavai, amely nép ki van zárva ennek a világnak a dolgaiból. Egy mindenki által kitaszított és bolondnak mondott néppel élek együtt, amelyet Jézus Krisztus örömüzenetétől is oly gyakran távol tartanak.
Igen, szolidaritást vállalok azokkal, aki testi vagy értelmi fogyatékosságuk miatt mindenhonnan ki vannak zárva. Egy vagyok szüleikkel, akik mélységesen szenvednek. Azok nevében beszélek, akiknek nincs fedél a fejük felett, akiket Jézushoz való hűségükért, politikai aktivitásukért, vagy törvényellenes cselekedetekért ítéltek el, akik menekülttáborokban vagy idegen földön, emigrásokként élnek. Azok nevében beszélek, akik a kábítószer, az alkohol, a prostitúció rabszolgaságába, a társadalom szélére kerültek. A magányosok, öregek, éhezők, betegek, leprások és haldoklók nevében beszélek. Azok nevében, akiket már születésük előtt elutasítottak... akik fölöslegesnek és nemkívánatosnak érzik magukat, akik úgy érzik, hogy a társadalom terhére, a gazdagok bosszantására vannak. Szívük tele van sebekkel, félelemben és bűntudatban élnek, mert soha, senki sem mondta nekik, hogy mennyire értékesek, mennyire fontosak."
Akinek nincs szerető kapcsolata, bizalomra épülő baráti viszonya másokkal, vastag falak mögé barrikádozza el magát; szinte belefullad a félelem, a magányosság és a bűntudat fájdalmába. A létező legborzasztóbb emberi szenvedésekbe. A bűntudat helytálló kifejezés, mert az elutasítottak gyakran úgy látják, azért utasítják vissza őket, mert rosszak.
Isten jelen van a teremtés szépségében, a liturgia csillogásában és a teológusok bölcsességében, de rejtetten jelen van a leprások eltorzult testében, a betegekben és a szenvedőkben is. (Mk 9,37) Fogyatékos testvéreim tették nyilvánvalóvá előtte, hogy a legértékesebb bennem a szívem. Az értelmemnek, a kezemnek csak akkor van értéke, ha azokat a szeretet szolgálatába állítom. Kiprovokálták belőlem, hogy büszkeségem és önzésem magányából, félelmeim köréből kitörjek és az együttérzés, a gyengédség útjára lépjek.
"Azt is velük fedeztem fel, hogy gyűlölet, erőszakosság, depresszió és félelem van bennem. Felfedték legmélyebb szorongásaimat, amelyek ott szunnyadtak bennem a hatalom, a tudás, a képmutatás és a csodálat utáni vágy mögé rejtőzve. Velük élve felfedeztem saját szegényes voltomat. Sebeik felfedték sebeimet, megmutatták félelmemet aziránt, hogy Jézust valóban bizalommal, alázattal és szegénységben kövessem. Hogy milyen gyakran szeretnék ezelől elmenekülni, tudás és hatalom, álmodozások és emberi biztosítékok mögé rejtőzni! Igen, a szegények zavarnak engem. Prófétai kiáltásuk azután, hogy megértsék őket, hogy barátokra találjanak, hogy egy lehetőségük legyen az életre, nyilvánvalóvá tette előttem saját keménységemet, önzésemet, bűnömet és a bennem lévő ellenállást minden belső változással szemben. A szegények mutatták meg nekem, mennyire rabja vagyok a félelmeimnek és a kultúrámnak."
Talán ennyi felfedezésért is megérné csak egy napra kviblivé válni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése