2009. június 17., szerda

Ütött az óra (avagy Isten tervez...)

Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az Antikrisztus, már most is sok antikrisztus támadt... Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók... (János első levele 2,18-19)

Az Antikrisztus szót a görög αντίχριστος (antíkhristos) szóból fordították, a jelentése pedig "Krisztus ellentéte". Másik jelentése "Krisztus helyett".

DQ így ír a B története utolsó két lapján:

Az összes üdvözítő vallásunk félt egy olyan személy megjelenésétől, aki eltéríti az igazakat az üdvözülés útjáról. Az Antikrisztus nem egyszerűen Jézus ellentéte, ugyanúgy Buddha, Illés, Mózes, Mohamed, Nanak, Joseph Smith, Mahárádzs Dzsí - a világ összes megváltója és üdvözülés szállítója ellentéte. Valójában ő az Antimegváltó.
Az Antikrisztus mondájával összekapcsolódott az a bizarr és szinte nevetséges felfogás, hogy erőteljes világméretű vonzerejét a féktelen gonoszsága fogja jelenteni...

[Igaz] teljes mértékben, hogy B el szándékozik lopni az emberek szívét önöktől, hogy a világ élhessen...Csak egy faj vagyunk több milliárd közül. Az istenek nem szeretnek bennünket jobban, mint amennyire a pókokat, a medvéket, a bálnákat vagy a vízililiomokat szeretik. A Nagy Felejtés kora véget ért, s összes hazugsága és tévedése eloszlott. Most emlékszünk arra, hogy kik vagyunk.

A rokonaink nem az angyalkák, a szeráfok, a királyok, a fejedelmek és a hatalmasságok. A rokonaink a kérészek, a makimajmok, a kígyók, a sasok és a borzok. A Nagy Felejtésben elszenvedett érzéketlenítésünk enyhült, úgyhogy már nem képzeljük azt, hogy az ember rosszul lett megalkotva. Már nem képzeljük azt, hogy az istenek elfuserálták a művüket, amikor ránk került a sor... többé nem élhetünk úgy, mint ha rajtunk kívül semmi sem számítana. Többé nem hihetjük azt, hogy az istenek a szenvedést szánták nekünk osztályrészül. Többé nem hihetjük azt, hogy a halál édes elszabadulás az igazi rendeltetésünk felé. Többé nem sóvárgunk a nirvánai nemlét után. Többé nem álmodunk aranykoronák viseléséről a mennyei fejedelem udvarán.

Helyesen látják, hogy mi letérünk az üdvözülés útjáról... De figyeljenek, nem a bűn és a gyarlóság kedvéért térünk le... Letérünk az üdvözülés útjáról, mert emlékszünk arra, hogy egykor a világhoz tartoztunk, és elégedettek voltunk azzal...

Nincsenek megjegyzések: