A támadó kimerülhet és törekedhet a békére; a megtámadottnak a győzelmért kell harcolnia… A vietnami háborúban a jó amerikaiak békét követeltek, de a vietnami nép és a támogatóik, bárhol voltak is, a támadót legyőzni akarták. Ezt a szabályt gyakran elfelejtik a pacifizmus és az erőszakmentesség mai képviselői. Erőszakmentességet szónokolnak az elnyomottnak, mintha az volna a mindenható orvosság. Nem meglepő, hogy az erőszakmenteség nagy teret kap a tömegtájékoztatásban, és bőkezűen szolgálják fel a letiportaknak…
Ennél is bosszantóbb az a törekvés, hogy az erőszakmentességet úgy állítsák be, mint a lázadás vallásilag ortodox módját. "Semmi sem igazolja az erőszakot", vagy "két rossz eredője nem lehet jó" - hallja naponta az ember az efféle álbölcsességeket. Ez semmilyen szempontból sem igaz. Még a legmagasabb erkölcsi alapon is igazolt, sőt parancsolt az erőszak egy másik ember életének és méltóságának a megmentése érdekében. Egy jámbor ember követheti szóról szóra a Hegyi Beszéd tanítását és odatarthatja a jobb orcáját, hogy üssék meg, de nem mehet el egy erőszakot tevő vagy egy gyilkos mellett, amikor az éppen elköveti a gonosztettét, úgy, hogy zavartalanul hagyja. Ha nincs más módja a gyilkos megfékezésére, meg kell ölnie. Szabadon lemondhatunk az életünkről vagy a méltóságunkról, de kötelességünk, hogy másokat megvédjünk. Ugyanígy az igazságszolgáltatás is "rosszat cselekszik", amikor bebörtönöz, megbírságol vagy kivégez egy embert, mert gyilkossággal, megerőszakolással "rosszat" tett; de ezen a módon a "két rossz eredője jó"…
A keresztény hit látszólag ellentétes eszméket tartalmaz; ez az egyik sajátos minősége. Benne van Assisi szent Ferenc példája... De benne van szent Mihály kivont kardja is. Ezt az ellentétet a mi Isten és embertársaink iránti szeretetünk békíti össze. Ez a szeretet késztethet minket arra, hogy mindent odaadjunk, akár az életünket is, de késztethet arra is, hogy elvegyük mások életét… Az erőszakmentesség túl gyakran nem alázatból és önfeláldozásból fakad, hanem biztonságkeresésből és félelemből, félelemből attól, hogy a háborúban a jó oldalt támogassuk. Sokkal egyszerűbb "háború és erőszak ellenesnek" lenni általában, mintsem kiállni a támadóval és betörővel szemben, különösen akkor, ha történetesen a saját országunk a támadó és betörő…
Némely háború ostoba: senki sem tudta, hogy az Első Világháborút miért vívták - még csak egy szép Heléna sem volt, akit hazahozzanak a Spree folyó partjairól … azonban van egy jó és egy rossz oldal, nekünk meg kötelességünk, hogy támogassuk a jót.
Ami a Palesztinában, Irakban, Afganisztánban és másutt megindított Harmadik Világháborút illeti, nem elég, hogy "háborúellenesek" legyünk, és mindkét félnek az "erőszakmentességről" szónokoljunk. Az embernek teljes erkölcsi támogatást kell nyújtania azon harcosoknak, akik ellenállnak a betörőnek... A pacifizmus a gyáváknak kínál menekülési utat, hogy elkerüljék az erkölcsi döntést… Röviden, a pacifizmus őszintétlen, kétséges és sikertelen elmélet.
A társdalom, miként minden a világon, akkor van a legjobb állapotban, amikor egyensúlyban van a yin (a passzív nő-elv) és a yang (az aktív férfi-elv). A kereszténység hatalmas volt, amikor a yang erős volt benne. Akkor az egyház sok bajnokot áldott meg, és azok is őt. Sárkányölő szent György és szent Johanna kardforgató volt. A nyugati egyház ismerte a templomos és a szent János lovagokat, a keleti egyház padig szent Alexander Nyevszkijt, aki megverte a németeket, és szent Szergejt, aki a tatárok feletti győzelemért imádkozott. Mert a háborúnak is lehet szellemi jelentése. Nekünk pedig el kell ismernünk, hogy "a háború egy lehetséges aszkétikus és halhatatlanságra vezető út", ahogy azt Julius Evola összegezte a középkori keresztény hagyományban…
Ma a yin összetevő győzött a nyugati lélek felett, miközben természetes és nem legyőzött yang része békében elvált tőle. A békemozgalomban nőké a vezető szerep, és ez nem véletlen. (…) Owen Owens a "Kis öregasszonyok a békéért" c. cikkében a béketábor tömegeit úgy jellemzi, hogy "nőneműek, öregek és alacsonyak". Biztos, hogy áldásra méltók, de meghatározó szerepük az egyensúlyvesztés jele. A yin békemozgalom mellett ott van - vagy ott kéne lennie - a yang győzelemmozgalomnak. Ők azok a harcosok, akik AK géppisztolyaikkal óvatosan tapossák Nablusz vagy Fadzsulla keskeny utcáit, a bove-i francia gazdák, akik szétverik a McDonaldsot a bulldózereikkel, Seattle és Genova tüntetői, Che Guevara partizánjai és Mishima lázadói lettek Krisztus bajnokai a legutóbbi időkben, akik kitartanak a kereszténységnek a történelemben valaha volt legnagyobb keresztényellenes erői ellen. Üdvözlet a bajnokoknak. Ne kapaszkodjatok tüzelő karjukba. Lehet, hogy nem lesz békénk, de győzni fogunk.
Lendületes, határozott, sőt ellentmondást nem tűrő gondolatsor. Csupán az a kérdés: mi végre e diadal? Az agresszió történelmében kis csatákat lehet nyerni, a háborúnak csupán vesztesei és mérhetetlen áldozatai vannak. Vagy tényleg a szelídek öröklik a földet, vagy - fáj leírni is - nem lesz örökségünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése