2008. július 28., hétfő

Egy mondat a zsarnokságról

A cím Illyés Gyula 1950-ben írt versének címe, amely először az Irodalmi Újság 1956. november 2-ai számában jelent meg.

"…hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan
mindenekben, ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van az óvodákban,
az apai tanácsban, az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban butító szólamokban..."

Kalkuttai Teréz anya frappáns gondolata, hogy "a világ békéje otthon kezdődik". Lenore Walker pszichológus (Denver, USA) tanulmányozta a bántalmazó párkapcsolatokban lezajló folyamatokat. Az ő elmélete az "erőszak ciklusának" fogalma, amely segít megérteni az ilyen kapcsolatok dinamikáját. Az erőszakos párkapcsolat egyfajta körforgás-jellegű, ciklikus mintázatot követ, melyben három jól elkülöníthető szakaszt figyelhetünk meg: a feszültség felgyülemlésének idejét, az erőszakkitörést és a "mézeshetek" fázisát.

(1) Az első szakaszban egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak a súrlódások; az agresszor fél mindenben hibát talál (beleköt), és szóban bántalmazza partnerét. Az áldozat igyekszik megfelelni az őt számonkérő vélt vagy valós elvárásainak, hátha ezzel csökkentheti annak idegességét.

(2) A feszültség egészen az erőszakos kitörésig növekszik, majd az erőszakcselekményben oldódik. A kitörés történhet szóban vagy tettlegesen; elcsattan egy pofon vagy akár nemi erőszakba is torkollhat a folyamat.

(3) Ezt követően az elkövető nemegyszer mélységes megbánást mutat: bocsánatot kér, kedvesen és szeretetreméltóan viselkedik; fogadkozik, hogy ilyesmi soha többé nem fordul elő. Mivel ebben a fázisban az udvarlási időszak kedvességei is megjelennek (virágcsokor, bonbon, ékszer formájában), ezért ezt az időszakot a "mézeshetek" kifejezéssel jelölik.

A harmadik - átmeneti - szakaszt, mely gyakran a gyengébb fél ellenállásának a megtörése, ismét a feszültség felgyülemlésének ideje követi, és így tovább. A folyamat további jellemzője, hogy a megjelenő erőszak idővel súlyosbodik, eszkalálódik. Egyrészt a szakaszok időben egyre gyorsabban követik egymást, másrészt az erőszakos fél mind durvább módszereket alkalmaz. (Nem minden bántalmazó kapcsolat írható le a fenti modell segítségével. Az érzelmi és gazdasági erőszakot a bántalmazó sokszor folyamatos és állandó stratégiaként használja, ezért ez mindennapi normává válhat, amely mindenfajta ciklikusságot nélkülöz.)

Ezek a kapcsolatok alapvetően három módon végződhetnek: a bántalmazó külső segítséget kér és kap, az áldozat kilép a kapcsolatból, vagy minden marad "változatlan", ami katasztrofális következményekkel járhat az áldozat és a bántalmazó fél számára egyaránt. Az áldozat az erőszakkitörések közben súlyos sérüléseket szerezhet (a partnere meg is ölheti). Szintén megtörténhet, hogy önvédelemből öli meg az erőszakkal közeledőt, netán az állandó félelem vagy reménytelenség miatt a saját életének vet véget.

A legtöbb eset szerencsére nem jut el erőszakos halálig, de az erőszakos légkör nagy árat követelhet mindkét résztvevőtől. Az áldozat depresszióval, pánik- vagy kényszerbetegséggel, netán skizofréniával kapcsolatos tünetekkel küzdhet. Szintén gyakori, hogy alkohol-, drog- vagy gyógyszerfüggőséggel próbálja enyhíteni állandó testi-lelki fájdalmát. Jelentkezhetnek különféle testi (pszicho-szomatikus) betegségek is: daganatok, emésztési zavarok, fej- vagy hátfájás, erős fogyás.

Az évek során ugyanakkor a bántalmazó állapota sem javul: sokan erősen leépülnek, alkoholfüggőség vagy egyéb mentális zavar hatalmasodik el rajtuk. Az erőszak az elkövető személyiségét is súlyosan rombolja, ezért neki is támogatásra van szüksége a kialakult mintázat megtöréséhez. Az öregedés beköszöntével a párkapcsolat jellege bizonyos változáson mehet át: sok esetben testi ereje csökkenésével a bántalmazó arra kényszerül, hogy felhagyjon a veréssel. Ilyenkor sem szűnik meg azonban a szóbeli, lelki terror, ami továbbra is pokollá teszi környezete életét. Olykor éppen ellenkező folyamatot tapasztalhatunk. Természetesen arra is van példa, hogy a pár öregedésével az erőszak spontán módon megszűnik, mintegy "kikopik" a kapcsolatból, azonban ezt nem érdemes szabályként kezelnünk. Valószínűtlen ugyanakkor, hogy az ilyen módon "erőszakmentessé" vált kapcsolat megfelelő életteret nyújtana bármelyik félnek, hiszen a sokéves sérelmek és harag továbbra is jelen van a partnerek között.

Nincsenek megjegyzések: