Demokrácia a demokratáknak

Kedden, egy szupervíziós beszélgetésen a felvonulással kapcsolatos élményeket dolgoztuk fel. Az alkalom vezetője dobta be a címben idézett mondtot, ami azóta dolgozik bennem. Eszembe jut a középiskolás éveim során hallott szlogen, miszerint: "A proletárdiktatúra demokrácia a szocializmus híveinek, és diktatúra a rendszer ellenségei számára." Akkor sem tartottam szellemileg kósernek ezt a megállapítást, most sem hagy nyugodni.

Egyik felvonuló gondolata, hogy ő többek között az ellentüntetők érdekében jött ki az utcára, hogy nekik is módjuk legyen szabadon megtenni ezt, ha kívánják.

De megtűrheti a demokrácia az esküdt ellenségeit (akik felszámolására törnek) a maga sorai között? Demokráciát a demokratáknak?

Balázs naplójában olvastam:

És a történtek után óhatatlan, hogy ugyanez lesz a célja jövőre is: kiállnia demokrácia mellett, felmutatni, hogy nem a nyilas hordák irányítják az országot, és nem fogadjuk el, ha ők akarják irányítani. Meg akarjuk mutatni, hogy ez a mentalitás nem a társadalmi lét kellemetlen, de saját jogán létező mellékterméke, hanem idegen test a társadalomban: a demokratikus társadalomnak mint rendszernek olyan „gödeli állítása”, amelyet nem tud és nem akar integrálni: ezt csak kivetni lehet.

A gyülekezési törvény világosan kimondja, hogy "a gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések tarthatók" [2. §. (1)]. Kifejezetten leszögezi, hogy "a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével" [2. § (3)]. A békésnek, jogkövetőnek, mások jogait és szabadságát tiszteletben tartónak ígérkező rendezvényekről mondja ki, hogy jóllehet ezek a gyülekezési szabadság oltalma alatt állnak, védettségük nem abszolút: korlátozhatók, "ha megtartásuk a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem volna biztosítható". [8. §. (1)].

Kis János július 12-i, Népszabadság beli cikke így viszi tovább a gondolatot:

A randalírozásra szerveződő erődemonstrációk bejelentését egészen más alapon lehet és kell visszautasítani. Miként az AB sokat emlegetett, május végi határozata leszögezi, a békés gyülekezés fogalmába "nem tartozik bele a bűnelkövetés, a jogsérelem-okozás vagy a fegyveres megmozdulás". Az efféle akciók megelőzése nem abban áll, hogy egy jog gyakorlását közérdekből korlátozzák, hanem abban, hogy elejét veszik a jogtiprásnak. A gyülekezési törvény nem beszél róla, hogy ilyenkor mi a teendő, ám hallgatásából nem az következik, hogy a rendőrségnek jóváhagyólag tudomásul kellene vennie a készülő bűncselekményt, és karhatalmi erővel biztosítani hozzá a helyszínt. Hanem az következik belőle, hogy ilyenkor - nem a gyülekezési jog körébe tartozó cselekményről lévén szó - más törvényt kell alkalmazni. A rendőrségi törvényt és - 2004 óta - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényt.

Czene Gábor másnapi írásában tisztázza az erőviszonyokat:

Maradjunk annyiban, hogy a Meleg Méltóság Menete körül bőrfejűnek, futballhuligánnak, családapának, hétköznapi járókelőnek, félmeztelen idiótának, nyugdíjasnak öltözött majdnem nácik teremtettek lincshangulatot.

Tisztázzuk: nem a felvonulók bénították meg a főváros közlekedését, hanem ők; nem a felvonulók handabandáztak az Andrássy úton, hanem ők; nem a felvonulók okádták magukból a mocskot, hanem ők. Ezek a majdnem nácik. Most büszkék magukra, fürdőznek a hasonszőrűek gratulációiban, annyira odavannak a gyönyörűségtől, hogy észre sem veszik, mekkora bakot lőttek. Mert milyen kifogásokat is szokás felhozni a melegparádéval szemben? Egy: semmi baj nem lenne, ha kulturált formában vonulnának, a hetero többségben csak a női ruhában vonagló férfiak látványa kelt viszolygást. Kettő: a szexuális hovatartozás a magánszféra része, senkinek semmi köze hozzá, ízléstelen az ilyesmit közszemlére tenni.

A majdnem nácik sikeresen bizonyították, hogy egyik érv sem tartható.

Méltatlanul elfeledett epizód, hogy a kordonon kívül összeverődött tömeg (jellemző a színvonalra) tévedésből a tomcates ellenmenetelőket is megdobálta.
A támadásokat tehát nem a felvonulók provokatív fellépése váltotta ki, hanem a puszta létezésük...

Ha viszont így van, akkor a homoszexualitás - emberi jogi szempontból - végképp nem tekinthető magánügynek. Már csak azért sem, mert ebben a torz értelmezésben a magánszféra nem jelent egyebet, csak szégyenteljes titkolózást és az ezzel járó önvádat, a lelki meghasonulást.
A régi magyar deviancia: ha valamiről nem beszélünk, akkor az nincs. Honfitársaink tíz- és százezreit akarják folytonos hazudozásra kényszeríteni valamiféle elfuserált erkölcsiség nevében, nem válogatva az eszközökben. Különös pikantériát kölcsönöz ennek a felfogásnak, hogy a melegek nyilvános szereplésén olyanok is szívesen háborognak, akik egy magától értetődő, születésüktől meglévő "tulajdonságukat" lépten-nyomon hirdetik: a magyarságukat. Pontosabban azt, ahogyan a magyarságot elképzelik. Piros-fehér-zöld karkötő a kézen, csodaszarvasos tetoválás a háton, nagy-magyarországos jelvény a rovásírásos pólón, ősmagyar tarsolylemez az övön, árpádsávos turulmedál a nyakláncon. Úgy járkálnak fel s alá, mint egy groteszk, túldíszített nemzeti karácsonyfa. Szerintük ez teljesen rendben van, sőt elvárható lenne mindenkitől, hogy legalább a zoknijába belehímezze a Székely Himnusz első sorát, de az, hogy néhány száz vagy ezer meleg évente egyszer megmutatja magát, a tűrhetetlenség netovábbja.

A zsigermagyaroknak nincs egyetlen nyugodt percük sem. Annyi a hazára leselkedő veszély, mint szittya förgetegben a zúgás: cigányok, zsidók, liberálisok, ateisták, drogosok, kínaiak, románok, volt kommunisták, mai kommunisták, nem eléggé jobboldaliak, nem eléggé keresztények, szektások, multik, globalisták. Valamint a díjbeszedők és a szotyiárusok. Tudjuk jól, még egy jegyiroda is lehet magyarellenes: legjobb az ilyet felgyújtani.

Azt hiszem, mégis igaz az axióma: demokráciát a demokratáknak, és megfelelően elrettentő jogalkalmazást azok számára, akik bűncselekményekkel kívánják kifejezni a véleményüket. Mert így normális.